Hosszú időn keresztül nem volt ismert a konkrét ok, ám a feltételezések szerint vulkánkitörés vagy hívatlan kozmikus "vendég" válthatta ki a drámai eseményeket - olvasható a New Scientist című tudományos hírportálon.

Dallas Abbott, a Columbia Egyetem csillagásza csoportjával megtalálta az első konkrét bizonyítékát annak, hogy mi is okozhatta a "száraz ködöt". A kutatók Grönland jégtakarójában a VI. századi rétegben bukkantak rá az úgynevezett szferulákra - különlegesen viszonyok közepette képződött tökéletes, apró gömböcskékre. Mivel a gömböcskék vegyi összetétele kizárja a csillagközi eredetet, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a becsapódás következtében a légkörbe jutó földi anyagokból képződtek.

"Ez az első földtani bizonyítéka az 536-os becsapódásnak" - vélekedett Dallas Abbott, aki a közelmúltban az Amerikai Geofizikai Szövetség konferenciáján számolt be eredményeiről.

A légkörbe jutott anyag több éven keresztül "szitált" a Földre és némely rétege igen sűrűnek bizonyult. Ez viszont arra utal, hogy egynél több becsapódás történhetett. Feltehetően egy üstökösről lehetett szó, amelyek hajlamosak darabokra széthullani a Föld felé történő vándorlásuk során.

Dallas Abbott és csapata két lehetséges víz alatti krátert azonosított. Az első valószínűleg egy 640 méter átmérőjű test becsapódásakor keletkezett Ausztrália partjainál, a Carpentaria-öbölben. Egy másik, valószínűleg kisebb objektum Norvégia közelében az Északi-tengerbe csapódott be.

A tengeri mikrokövületek, amelyekre a szferulákban bukkantak, szintén az óceáni becsapódás elméletét támasztják alá.