A Varsói Szerződés öt tagállama - köztük Magyarország - Szovjetunióval az élen 1968. augusztus 20-án szállta meg Csehszlovákiát, hogy erőszakkal vessen véget a prágai tavaszként elhíresült reformfolyamatnak. A diákok karácsony előtt sztrájkkal tiltakoztak a megszállás ellen, s más akciókat is szerveztek.
"Világos, hogy a mai helyzetben a diákok elszigetelt akciói - legyen az akár sztrájk akár tüntetés - nem hatékonyak" - írta Jan Palach 1969 január elején Lubomír Holecek akkori diákvezérnek küldött levelében. Hozzátette: a tömegtájékoztatási eszközök hatékony segítsége nélkül semmiféle országos tiltakozó akció nem lehet sikeres. Palach szerint ezért olyan akcióra van szükség, amely országos figyelmet váltana ki. Ezt a levelet cseh történészek találták meg a közelmúltban, s tartalmát most hozták nyilvánosságra.
A Károly Egyetem filozófiai tanszékének 19 éves hallgatója azt javasolta Holeceknek, hogy a diákok egy kis csoportja elfoglalhatná a csehszlovák rádió prágai székházát és az éteren keresztül felhívást intézhetne a lakossághoz. A kezdeményezőket azután "a diákok tömegesen megtámogathatnák" - írja Palach. Megjegyezte: ha az elképzelést őrültnek tartod, kérlek dobd el a levelem, s ne beszélj róla senkinek. Ellenkező esetben - tehát ha elfogadhatónak látod az ötletet - cselekedj úgy, ahogy jónak látod. Levele végén Palach leszögezte: 1968 januárjában az események a felső körökben kezdődtek, 1969 januárjában alulról indulhat a kezdeményezés.
Palach ezt a levelet tíz nappal azelőtt adta postára, hogy 1969. január 16-án a Vencel-téri Nemzeti Múzeum előtt benzinnel leöntötte ruháját, majd felgyújtotta magát. Búcsúlevelében azt írta: így akarja felrázni a nemzetet, hogy tiltakozzon az orosz megszállás ellen. Palach három nap múlva sérüléseibe belehalt; temetésén több mint félmillió ember vett részt.
Az egyetemista halála azonban nem változtatta meg az akkori csehszlovákiai fejlődést, a reformfolyamatot 1969-ben véglegesen letörték, s a politikai vezetőket eltávolították a helyükről. Jan Palach nevét és tettét a szocialista rendszer bukásáig, tehát 1989 novemberéig, csak negatív értelemben lehetett leírni a csehszlovák sajtóban. A bársonyos forradalom után hivatlosan is nemzeti hősnek nyilvánították, utcákat, tereket neveztek el róla, s emlékét őrzik, tisztelik.
