Egy olyan csapatjátékossal beszélgetek, aki már mindent megnyert, amit a vízilabdában egy csapat tagjaként meg lehet. A világ legjobbjának lenni azonban minden bizonnyal kellemes érzés.

Természetesen ez nem csak az én elismerésem, hiába egyéni díjról van szó. Ez a csapat, azaz a többi játékos és az edzői stáb díja is. Szép elismerés ez, csak éppen ha nem nyertünk volna olimpiát, akkor semmit sem érnének az ilyen díjak. Így csak azt tudom mondani, hogy ez a hab a tortán a csapat sikerei mellett, a munkám, a munkánk elismerése.

Köztudott önről és a szavaiból is kitűnik, hogy mindig szerény, amikor a sikereiről beszél. Pedig sikerek akadnak bőven a pályafutásában. Annál többet, mint amit ön elért lehet-e ebben a sportágban?

A társaim például ugyanannyit elértek, mint én. Hogy többet is el lehetne? Ott van például a negyedik olimpia, tehát lehet még akár tovább is fokozni a sikereinket, nem merültek még ki a lehetőségek teljes mértékben.

Milyen szempontokat vesz figyelembe a további válogatottságról szóló döntése meghozatalakor? Kemény Dénesén kívül kinek a véleményére ad?

Nagyon sok ez a tíz-tizenkét év, amit úgy kellett végigjátszanunk, hogy mindenki azt várta el tőlünk, hogy nyerjünk. Ez fizikálisan és szellemileg is kimerítő. Valószínűleg egy-két évet pihennem kellene ahhoz, hogy feltöltődjek, hogy újult erővel és ugyanolyan éhesen tudjon újra a válogatottban játszani. Már elkezdtük az egyeztetést ezzel kapcsolatban Dénessel, de még nem fejeztük be.

Egyébként a családdal is szoktam erről beszélni, meg persze saját magammal, és a klubom, az Eger vezetését sem szeretném kihagyni a döntésből, Gerendás Gyurival (az Eger vezetőedzője - a szerk.) is meg akarom beszélni, hogyan tovább.

A motivációja még mindig a régi? Ugyanolyan hévvel veti bele magát a hétköznapi edzésekbe is, mint tíz évvel ezelőtt?

Ma már rutinosabb vagyok, úgy érzem, hogy egyre monotonabbá válnak az edzések. Egyszerűen csak nem annyira élvezem az edzéseket, de azt nem mondanám, hogy a hév eltűnt volna.

Előbb-utóbb azonban - reméljük minél később - véget kell, hogy érjen az aktív sportolói pályafutása. Mihez kezd majd ezután? Esetleg edzőként dolgozna szívesen?

Nem gondolkodtam még ezen, de talán kisgyerekekkel szívesen dolgoznék. Olyan tíz-tizennégy éves gyerekekkel, akiknek a legtöbbet lehet átadni. Bár még ez sem kristályosodott ki bennem teljesen, nem tudom, hogy mit fogok csinálni a profi pályafutás után.

Rá is ér még eldönteni. Egyébként ha visszagondol a pályája elejére, ilyen egzisztenciát képzelt el magának, mint amiben él? Háromszoros olimpiai bajnokként elégedett az anyagi hátterével?

Igazából nem képzeltem el soha, hogy mi lenne az az élet, amire vágyom. Úgy érzem, hogy amit megkerestem azzal a rengeteg munkával, jól hasznosítottam. Nem herdáltam el, ha lehet ezt így mondani, és ezért összességében elégedett vagyok.

Ezek szerint Biros Péter egy teljes, boldog ember. Ha valamelyik olimpiai győzelem nem jött volna össze a három közül, akkor is az lenne?

Attól függ, melyik… Ezt így nehéz megmondani, de természetesen nem lennék felhőtlenül boldog. Ha két olimpiai bajnoki címem lenne, persze azt is szép eredménynek tartanám, hál’ istennek nem kell arról beszélnem, hogy melyik nem sikerült. Biztos, hogy rossz szájízem lenne, ha nem így alakultak volna a dolgok. Abba sem gondoltam még bele, hogy mennyi fájdalmat okoztunk az ellenfeleknek, s hogy ők mennyit okozhattak volna nekünk…