Az Alberta Egyetem tudósai British Medical Journal című folyóiratban közölték eredményeiket.
Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a brit tanárok országos felmérést készítettek, amely az 1946-ban született, s már éppen kamaszodó diákok magatartását értékelte. Összesen 3500 tanuló került be a kutatásba, akinek életét negyvenes-ötvenes éveikig követték nyomon.

A gyerekek negyedéről írták a pedagógusok, hogy közepes vagy súlyosabb magatartási zavarral küzdenek. A résztvevőket aztán 36 és 53 éves koruk között kikérdezték lelki egészségükről, gazdasági és társadalmi helyzetükről.

Akikről tanáraik évtizedekkel korábban azt jegyezték fel, hogy magatartási zavaraik vannak, azokról kiderült, hogy nagyobb arányban hagyták el az iskolát mindennemű képzettség megszerzése nélkül, és egy csomó felnőttkori problémáról - például szorongásról, elrontott kapcsolatokról, kamaszkori terhességről és pénzügyi gondokról - számoltak be.

A gyermekkori viselkedés és a felnőttkori státus közötti kapcsolatot akkor is bizonyítottnak látták a kanadai kutatók, amikor egyéb faktorokat (nem, szülők társadalmi helyzete, kamaszkori depresszió, IQ) is belevontak az elemzésbe.

Az albertai kutatók szerint megállapításaiknak fontos hatása lehet a közegészségügyi politikára - ismertette a dolgozatot a BBC pénteki jelentése.

Linda Blair, a tanulmány egyik klinikai pszichológusként családokkal foglalkozó opponense azonban nem értett egyet a konklúzióval: a negyvenes években született gyerekek általában teljesen más iskolai és otthoni környezetben nőttek fel, mint a maiak - vetette ellen.

"A kulcskérdés, hogy hogyan válaszolunk a magatartási problémákra az iskolákban - remélhetőleg ma már úgy kezeljük azokat, hogy növeljék az önértékelést, és ne csökkentsék" - idézte a pszichológust a brit hírszolgálat.