Áll a bál, az MDF belviszályának eredményei
Az MDF belvitái már több mint egy éve dúlnak, de csak az elmúlt hetekben lehetett egyértelműsíteni, hogy Almássy eltávolításával nem értek véget. A kétnapos választmányi gyűlés végére sok kérdőjelre kaptunk választ, de pár újabb is felmerült. Boross Péter
2009. január 13. kedd 13:12 - Pásztor Balázs
IDF megy vagy marad?Mint azt előző
cikkeinkben boncolgattuk, az MDF meg kívánja tisztítani sorait az „oda nem illő elemektől”, vagyis azoktól a főleg fiatalabb tagoktól, akik Almássy irányvonalát tekintik meghatározónak. A választmányi gyűlésen ki is mondták, hogy a párt minden formában megszakítja a kapcsolatot az Almássyt is a vezetőségében tudó ifjúsági szervezettel, ám ezt mindössze 32 igennel és 5 tartózkodással érték el. Az alapító okirat szerint viszont 48 fő részvétele lenne szükséges a határozatképességhez, de Herényi Károly frakcióvezető ennek ellenére azt állítja, hogy a választmányi döntés így is határozatképes volt. Almássy Kornél törvénytelennek nevezte a döntést.
Tisztánlátás végett a Hirextra megkereste
Makay Zsoltot, az MDF választmányi elnökét, aki elmondta, hogy ez csupán „a többségi akarat azon jelzése volt, ami az IDF nyilvánosság előtti, belső vitákat folytató politikájára utalt. Az Országos Választmány jogi értelemben nem tudja megszakítani az IDF-fel a kapcsolatot, hisz ahhoz alapszabály-módosítás kell, és ehhez országos gyűlés szükséges (ott is 2/3-os többség- a szerk.). A vitának helye van, csak nem a nyilvánosság előtt.” Tehát a döntés nem határozatképes. Makay egyébként egy jó hangulatú, eredményes munkaértekezletnek nevezte az eseményt.
A Miniszterelnök Úr távozik!
Boross Péter munkássága
Boross Péter 1992 augusztusában lépett be a Magyar Demokrata Fórumba. Az Antall-kormányban a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszterként és belügyminiszterként is dolgozott. 1993 decemberében, Antall József miniszterelnök halála után lett kormányfő, a tisztséget 1994. július 15-ig látta el. 1994 és 1998 között MDF-es képviselőként vett részt a parlament munkájában. 2006-ban a párt Pest megyei területi listájáról szerzett mandátumot, ezért az MDF dönthet arról, hogy ki foglalja el a helyét. (mdf.hu)
A döntést tekintsék "egy idős ember olyan döntésének, hogy nem kívánja egészségromlásnak kitenni magát" - mondta
Boross Péter, volt miniszterelnök. De tudta, hogy ennyi indoklás nem lesz elég lemondása botránymentes levezetéséhez, így döntését komolyabban is megindokolta. Egyrészt túlvállalta magát, másrészt meg nem készült a „a közviszonyok itt is tapasztalható romlásával.” Mint kifejtette, az ő korában a politika nem egymás szapulásáról, hanem a törvényhozásról szólt: „az Országgyűlés ülésterme mára elsődlegesen nem a törvényhozás, hanem a terméketlen politikai küzdelmek színtere. A politikai túlfeszültség jegyében a parlamenti megszólalások többnyire agresszívan előadott politikai deklarációk. Egy verekedés néha enyhébb tett annál, mint ami ma a magyar Országgyűlésben elhangzik”.
Bírálta az egyéniség korlátozását is: „50-100 ezer forintos büntetések járnak, ha nem úgy szavaz, ahogy a parancs elhangzott". Valamint egy mondata kimondta azt, amit az utca embere évek óta harsog (igaz nem ennyire finoman fogalmazva): aggódik azért, hogy „ilyen mentalitás, ilyen sekélyes nívó" mellett képes-e az Országgyűlés betölteni hivatalát.
Ám voltak más okok is. Bár Boross egyértelműen cáfolta, hogy
Dávid Ibolyával lett volna bármilyen komolyabb konfliktusa, annyi biztos, hogy a belső feszültségek is nagy szerepet játszottak a lemondásában. Jóban volt mind Dávid Ibolyával, mind Almássy Kornéllal, és köztudottan a békés, egységes megoldás híve volt - ami porba hullott a választmányi gyűlés végeztével.
Az Almássy-botránnyal kapcsolatos kérdésre úgy reagált a sajtótájékoztatón, hogy „egy párt életében vannak hibák, baklövések, de az MDF irányultságával teljes mértékben egyetért.” Közel ő az első politikus, aki a párton belül Dávidnak ad igazak, de nem tagadja az eset elhibázott voltát. Vele talán távozott a pártból az erő, amely az egyensúlyt képviselte.
Egyes párton belüli források egyszerűen azt mondták, hogy „besokallt”, míg mások szerint régóta tervezgette ezt a lépést és csak a választmányi gyűlés adta meg neki a végső lökést.
Almássy Kornél szerint „bármennyire is elfogadhatónak látszik az indok, amit Boross Péter elmondott a hétvégén, az sem múlt el nyomtalanul számára, ami az elmúlt félévbe történt az MDF-ben. Amikor a nyáron megkerestem, akkor az elnökváltási szándékomat annak időszerűsége és veszélyessége okán nem támogatta, ám kritikai észrevételeimmel egyetértett. A mostani események tükrében talán már lehet, hogy ő is másképp állna hozzá a nyári megkeresésemhez. Ha ő is úgy gondolja, hogy gond van az MDF-ben és valamit tenni kell, akkor ez még hatványozottabban igaz. Szerintem neki is elege lett abból, ami a pártban történik. Ez egy intő jel a párt számára”.
Boross távozása okán nem kerül megint a legitimitás szélére a frakció, ugyanis a volt miniszterelnök pártlistán jutott be, így helyére egy MDF-es képviselő lép majd. De hogy a párt meddig marad egyben és így, triplán csonkítva (almássysták, Boross és a Tisztelet Társasága), milyen erőt tud majd felmutatni, az jó kérdés.