Atomválság, a szabad verseny vége
Észak-Korea kedden bejelentette, hogy nem adja fel nukleáris ambícióit egészen addig, amíg Amerika nem változtat a világ utolsó kommunista rezsimével szemben fenntartott „ellenséges politikáján” és fel nem ismeri, hogy az nem jelent fenyegetés
2009. január 16. péntek 07:19 - Tatai Gábor
Ez a ködös nyilatkozat az első hivatalos észak-koreai megnyilvánulás december óta, mikor is a lefegyverezéssel kapcsolatos nemzetközi tárgyalások utolsó köre lezajlott. Az Obama beiktatás előtt egy héttel eleresztett kijelentés minden részlete arra enged következtetni, hogy Pyongyang éles váltásra törekszik Washingtonnal való kapcsolatában. Amerika egy nukleáris fegyverektől mentes Koreai-félszigetet szeretne látni, ám Pyongyang szerint az államoknak nincs joga ilyesmit követelni, amíg az Észak-Koreával délről szomszédos saját szövetségese, Szöul sem pakolja ki nukleáris arzenálját. Dél-Korea a mai napig cáfolja, hogy ilyen jellegű fegyverekkel rendelkezne, vagy tárolna az Amerikai Hadsereg számára.
Remélt áttörés
Poszt-hidegháború
Az északi nukleáris feszültség 2002 októbere és novembere között kezdett kialakulni. Amerika első ízben gyanúsította azzal az országot, hogy titkos fegyverprogramot futtat. A félelem csak fokozódott, amikor decemberben Észak-Korea a Yongbyon-i reaktorát újra üzembe helyezte. 2003 júliusára Pyongyang kiszivárogtatta, hogy elegendő plutóniummal rendelkezik egy atombomba előállításához. A nemzetközi felháborodás eszkalálódása és vésztanácskozások párhuzamosan folytak az észak-koreai rakéta-fejlesztésekkel. Az eddig sem volt titok, hogy a kis hatótávolságú SCUD-technikát már régóta magáénak tudhatta a kommunista rezsim, ám interkontinentális fenyegetést csak az új keletű Taepo Dong 1 és 2 fejlesztés jelent. Az atomicarchive.com adatai alapján, ezek olyan kilövőállásról indíthatók, melyek egy kisebb műhold fellövésére is alkalmasak lennének. A Taepo Dong 1 tesztelése már 1998-ban elkezdődött, a 2 tovább fejlesztett változata pedig egy évtizeden belül alkalmassá teheti az országot, hogy akár amerikai célpontokat is támadjon, igaz „csak” 200 kg-os töltettel.
A koreai nyilatkozatra egyenlőre még mindig félhivatalosnak tekinthető reagálás Hillary Clinton, amerikai külügyminiszter jelölt részéről érkezett a szerda reggeli órákban. Clinton bejelentette a hat nemzet részvételével zajló fegyvermentesítő tárgyalások újbóli felvételét. Kifejtette továbbá, hogy az Észak- és Dél-Korea, Oroszország, Amerika, Japán valamint Kína közötti egyeztetés „dicséretes” ám az érintett fél szempontjából „alulértékelt” és az új kormánynak agresszívebb politikát kell fojtatnia a célok elérése érdekében. A szenátus külkapcsolati bizottságának ülésén Clinton azt a tervet vázolta fel, hogy a jelenleg folyó tárgyalások jó alapul szolgálhatnak egy esetleges bilaterális egyeztetésre közvetlenül Amerika és Észak között, melynek lehetőségét a Bush adminisztráció korábban elutasította. Obama előző évi kampánykörútján már belebegtette, hogy más oldalról szeretné az ügyet megközelíteni, szerinte egyedül a Pyongyang-i vezetéssel való közvetlen tárgyalások hozhatnak áttörést. 2005-ben Észak-Korea nukleáris aktivitásának beszüntetését ígérte, miután nemzetközi segítséget és egyéb gazdasági kedvezményeket ajánlottak fel neki. A folyamat végül azért állt le, mert Washingtonban patthelyzet alakult ki Észak korábbi nukleáris tevékenységének bizonyítása körül: Pyongyang csak a leszerelés utolsó lépéseként kívánta magát a vizsgálatoknak alávetni, míg Amerika ezzel akarta kezdeni.
Nem várt reakció Szerda délben Kim Jong Il, észak-koreai vezető újból bezárásra szólította fel az ország nagyobb utcai piacait, annak világos jeléül, hogy a központosított hatalom újból totális ellenőrzés alá akarja vonni a gazdaságot a külhoni áruk beözönlésének megakadályozása végett. Az importmonopólium újbóli fokozásáról van szó: a Chosun Ilbo, dél-koreai napilap értesülései szerint, az északi vezetés arra törekszik, hogy a gyári úton előállított- és importtermékeket csak állami kézben lévő üzletek árusíthassák, azokkal a piacokkal ellentétben melyek csak nemrég ütötték fel a fejüket a kommunista országban. Az utcai piacok az elmúlt évek során jelenhettek meg az elszigetelt Észak-Koreában, ezzel adva ékes bizonyítékát a rezsim évtizedek óta súlyosbodó válságának. Az itt értékesített kínai csempészáruk zömét dél-koreai popzene, film és szappanoperák adják, a vezetés már korábban is aggodalmát fejezte ki ezek térnyerésével kapcsolatban. Ami most történik, az viszont sokkal inkább egy védekező sündisznóra enged asszociálni: ahogy a klíma Amerika felől hűvösödni kezd, Észak-Korea saját kilátástalan ideológiájába gömbölyödik vissza. Már most sem tűnik úgy, hogy Észak-Korea valóban olyan jámbor partnerré válna a frissen megválasztott amerikai „csodaelnök” kedvéért, ahogyan azt az elemzők gondolták. Megriadt a vad…