Politikai látkép

Bulgária 1991-ben vetkőzte le magáról a szocialista tömb rabláncait (ekkor fogadták el az új alkotmányt), az utána következő gazdasági összeomlás hathatós javítása pedig késve érkezett, lassú volt. A közepes hatalommal rendelkező köztársasági elnököt (az államfőt) és az alelnököt közvetlenül a nép választja, ötéves ciklusra. A 240 fős Egyszerű Nemzetgyűlés nevű, számozott parlament pedig az általános demokrácia szabályai szerint tevődik össze (ők választják a kormányfőt), amire négyévente adhatja le voksát Bulgária népe. Külön érdekesség, hogy nagy horderejű esetekben (alkotmánymódosítás, az ország területének kérdései stb.) összehívhatják a 400 fős Nagy Nemzetgyűlést is. 2004-ben NATO, 2007-ben EU tagok lettek.

Georgi Parvanov államfő 2002 óta tartja pozícióját. Bár politikájában szocialista, de nem képviseli egyik párt érdekeit sem. A NATO és az EU pártfogója, a szegények támogatója. Ő segítette összehozni 2005-ben a jelenleg visszásan működő három párti kormányt. A Bolgár Szocialista Párt, a Második Szimeon Nemzeti Mozgalom, és a török kisebbséget képviselő Mozgalom a Jogokért és a Szabadságért párt hármasa nem igazán felelt meg sem a nép, sem az EU elvárásainak: leginkább a korrupciót, a szegénységet és a válság hatásit vágják a fejükhöz. Ám most még a gázhiány is bejött a képbe, így a Szergej Sztanisev vezette kormány tapintható bajban van.

A nagy baj kezdete

Mint minden volt szocialista országban, itt is nagymértékű korrupció maradt fenn, ám talán kicsit nagyobb is, mint máshol - vagy csak nem tudták kellően eltusolni. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke szerint nem elég meggyőző Bulgária korrupció és szervezetbűnözés iránti küzdelme, valamint a tervezett reformok sem a leggyorsabban haladnak. Nem mellékesen az ország novemberben 220 millió eurós támogatástól esett el ezek eredménytelensége miatt és a további EU-s pénzek hozzáférését is blokkolták Bulgária számára. Ráadásul, ha az EU-s főkutya mond valamit, arra a nép is felfigyel: már ekkor felhangoztak a kormány távozását követelő szólamok, igaz „érdemi” lépések még nem történtek (a történet csak tovább fokozta főváros kollégiumi központban elkövetett gyilkosság).

A helyzetet még tovább fűtötte a fagy, vagyis a gázhiány. A fűtés nélkül maradt családok érthető módon kiakadtak - ha a szoba falán lévő hőmérőre pillantva meglátták nulla fokot - még akkor is, ha a kormány túl sokat nem tehetett az egészről, maximum annyit, hogy nem rendelkeztek elég tartalékkal. A kormányzat erre úgy próbált válaszolni, hogy újraindítja a Kozloduj atomerőművének egyik reaktorát, annak ellenére, hogy annak leállítása volt az egyik feltétele az EU-hoz való csatlakozásnak - ennek bonyodalmai most is tartanak.

Neki a parlamentnek

A nép válasza tegnapelőtt csapott le: a kezdetben politikamentesnek tűnő tüntetést először futballhuligánok (igen, ott is a szélsőjobbot képviselik) jelszavai zengték át, majd a tüntetés menet közbeni betiltása után a nép megindult az országháznak. Azonban a magyar példával ellentétben, itt kismamák, környezetvédők, tejtermelők, és diákok is részei voltak a 3000 fős seregnek (e szám hírforrásonként változik), akiknek nem ez volt az első megmozdulásuk - ám az első olyan, ami a rendőrökkel való összecsapásban végződött. Hat rendőr és pár tüntető megsérült, több tucat zavargót pedig letartóztattak, valamint egyes hírek szerint pár embernél robbanószert is találtak.

Eközben Sztanisev Moszkvában, Putyinnál kilincselt a létszükséges orosz gázért, nem túl sok sikert elérve. Nem halhatta népe - mondjon le - skandálását, akik nem akarnak az unió „legszegényebb és legkorruptabb országa” lenni. Dél körül Bojko Boriszov, szófiai főpolgármestere is a tüntetés beszüntetését kérte, hogy „elkerüljék az erőszakos cselekmények elfajulását”. Azonban e kérés sem biztos, hogy sok nyitott fülre talált, hisz egy közvélemény kutatás szerint az emberek 70 százaléka a kormány távozását szeretné. Amíg nincs fűtés nincs miért hazamenni, és amíg Bulgária nem igyekszik jobban - mert lépéseket már tett - a korrupció felszámolására, addig EU-pénzt se fognak utalni neki. Annyi viszont biztosnak látszik, hogy a nyáron bekövetkező parlamenti választásokon nem ez a hármas fogja tolni az ország biciklijét.