Kié valójában Magyarország?
Egyre inkább csavarják az autósok zsebét a parkolási társaságok. A legújabb koncepció szerint 27 százalékkal nő a díj. De milyen alapon? Mi a valódi célja az új parkolási stratégiának? Csak pénzelnyúlás, az autósok ellehetetlenítése, vagy átgondolt terv?
2009. január 16. péntek 07:09 - Hírextra
Hazánkban a parkolás akut betegség. Majdnem mindenki szenved tőle. Az autósok azért, mert nincs elég hely, a kerékbilincs meg minden apróságért csattan. A városatyák azért, mert nem tudnak mélygarázsokat építeni, a parkolócégek meg azért, mert nehezen tudják behajtani a bírságot… meg azért, mert nem tudnak még több profitot bezsebelni.
A több sebből vérző helyzet megoldására megalkották az új parkolási stratégiát. A tervezetet a Parking Kft. mutatta be szerdán. Ebből kiderül, a gondokat áremeléssel és szigorodó szabályokkal próbálják orvosolni. Az díjak átlagosan 27 százalékkal emelkednek, a zónahatárok megváltoznak, sőt új területek is bekerülnek a fizetési övezetbe.
Még több pénzt!
Zónarend
Első lépésben várhatóan április 1-től vagy május 1-től átalakítják az eddigi széttagolt díjfizetési zónarendszert, és megemelik a díjakat. Az eddigi "4 zóna, és 9 övezet" rendszer helyett hat "két kiemelt és 4 normál zóna" rendszert vezetnek be. A 2-es zóna az alap, itt egy BKV-jegynek felel meg egy óra parkolás, a többi zónában ennek szorzóival alakítják ki a díjakat, amelyek követik majd a BKV-emeléseket.
A történet persze világos. Még több pénzt akarnak azok a szervezetek szerezni, akik a parkolás nem kevés bevételét megkapják. Ezek egyrészt a parkolási társaságok tulajdonosai, vagyis magánszemélyek, másrészt az önkormányzatok. E kettő összefonódása pedig a klasszikus magyar mutyizás iskolapéldája.
Mert, hogyan máshogy lehetne megoldani az áldatlan parkolási helyzetet, mint áremeléssel? Sajnos egyre inkább úgy tűnik ebben az országban minden kérdésre ez a válasz. Ha gond van, akkor árat emelünk. Vizitdíjat találunk ki, magasabb adókat vezetünk be, illetéket szabunk ki.
Persze van abban valami keserédes mazochizmus, hogy a parkolási problémákat áthárítjuk a lakosságra. Azzal, hogy áprilistól vagy májustól bevezetik a magasabb díjakat, az autósok egy része biztosan leteszi majd az autóját. Ám az is biztos, hogy ez elenyésző lesz. Inkább kevesebbet fog költeni autómosóra, meg szervízelésre, meg ételre-italra, de az autójától nem fog megválni. Főleg, ha az munkaeszköz. Ráadásul a gazdasági válság addigra már tényleg a bőrünkön lesz érezhető, így éppen a legjobbkor kell majd harmadával többet dobálni az automaták pénzsóvár nyílásába.
Miért ennyivel?
Engedélyek
A stratégia szerint csökkenteni kell az ingyenes lakossági engedélyek számát is, mert mára például az V. kerületben az a helyzet állt elő, hogy a városrész 7000 darab fizetős férőhelyére 7200 ingyenes engedélyt adtak ki. Ezért a jövőben egy háztartás csak egy autóra kap ingyenességet, a második autóra jelentős, 97 százalékos kedvezménnyel ugyan, de fizetni kell.
Felmerül az a kérdés is, vajon mi teszi indokolttá ezt a drasztikus emelést? Az infláció 3-4 százalék körüli lesz maximum, a bérek a gazdasági válság miatt mindenhol be lettek fagyasztva, és kivételesen az adók sem nőttek. Józan ésszel megmagyarázhatatlan a dolog.
Na persze van azért indoklás. E szerint 2002-től nem változott a parkolási díj, ami reálértéken 22 százalékos csökkenést jelent. Ezzel szemben a BKV-jegy ára ugyanennyi idő alatt 72 százalékkal nőtt és ennek "forgalompolitikai szempontból rossz üzenete van". Vagyis ezzel arra akarják rávenni az autósokat utazzanak tömegközlekedéssel. Nem kell nagy jóstehetség hozzá: nem fog menni.
Ha valóban ez lenne a cél, akkor nem 27 hanem 270 pofátlan százalékkal kellene emelni a parkolási díjat. Ezért már biztosan sokan bevállalnák a metrós zötykölődést. De még jobb, ha a teljes Budapestet lezárjuk és csak a megkülönböztető jelzésű járművek meg a tömegközlekedés piszkolná a levegőt.
A legelső miértDe van egy másik oldala is ennek az egész parkolási mizériának. Ha egy kérdésbe kellene összefoglalni, akkor ez így hangzik: miért kell az állampolgárnak egy magánszemély számára fizetnie, mert használja a saját országának a területét? Ez nyilván leegyszerűsítése a problémának, de valójában erről van szó.
Egy magántulajdonban lévő parkolási cég milyen alapon vethet ki pénzt egy területre – tudniillik egy utcai parkolóhelyre – mely terület a magyar államé? (Árpád apánk a fejét fogná, hova jutottunk). Az már hab a tortán, hogy a társaságok tulajdonosai között nem egy külföldi található. A gondolatkíséret kedvéért képzeljük el, mit szólna Szlovákia lakossága, ha Pozsonyban a főutca egy adott részén azt mondanám, aki idelép, az fizessen nekem némi eurót?
Kié az ország, hanem azoké, akik élnek benne? A terület, amit autóinkkal elfoglalunk, évszázadok óta a magyar államé. Nem kisajátítható. Se külföldinek, se hazainak. Ha valaki odalépne az emberhez és azt mondaná, eladja a levegőt, amit a buszmegállóban szívunk, kinevetnénk. Valójában viszont ez ugyanolyan alapon lehet reális, mint a parkolási díj.
„Szolgáltatás”A helyzet ennél persze bonyolultabb. A parkolási cégek azt találták ki, hogy kibérlik az önkormányzattól a területet, aminek fejében ők parkolási szolgáltatást nyújtanak. Ezért cserébe a beszedett pénzből az önkormányzat kasszájába is folyatnak valamit. Ha azonban a parkolási lehetőség szolgáltatás, akkor mit szolgáltat? Üres helyeket tart fenn? Nem. Őrzi az autókat? Nem. Tisztítja az utcát? Nem.
Az persze szép dolog, hogy az önkormányzat kap a pénzből, hiszen így fejlesztheti a kerületet. Ám talán egyszerűbb lenne - és nem utolsósorban az emberek számára elfogadhatóbb – ha az önkormányzat saját maga kezelné a parkolási területeket. Így nem dugnánk feleslegesen pénzt magánszemélyek számláira, hanem valójában is a saját környékünk fejlesztésébe vándorolnának az automatába tömött forintok.
A magyarországi parkolási rendszer több zsebből vérzik. A gond, hogy ez a zseb egyre üresebb, lassan teljesen elfogy. Ám amíg van, addig facsarni kell belőle.