Most hogy sikerült „elcsípnem”, örömmel állapítom meg a beszélgetésünk elején, közepén és végeztével is, hogy Zimány Lindára érdemes várni: a téves „széplány image” dacára okos, józan gondolkodású, eltökélt, kitartó leányzó, akiből meglátásom szerint a nagyvárosi csillogás, a kifutók és partik reflektorfénye sem tudta szerencsére kiölni a vidékről elszármazó, rendkívül szimpatikus „jókislány” feelinget.

Július vége óta dolgozik élete első bejegyzett munkahelyén, a Cool TV-ben, mint műsorvezető, közben négy évet már elvégzett a Jogi Egyetemből, továbbra is kap fotómodell munkára megbízatásokat, háziasszonyi szerepkört vállal rendezvényeken, és két barátnőjével még a saját maguk fémjelezte ruhakollekció állandó megújításával is van ideje foglalkoznia.

- Mit tartasz legfontosabbnak elfoglaltságaid garmadájából?

- Az egyetemi diploma megszerzését, most ugyan ötödik évfolyamomat kezdtem ősszel, de sajna van másfél év csúszásom szerencsére, hiszen mostanában képtelen volnék négy hónapra leülni magolni, hogy az államvizsgámat letehessem. Talán sokan vannak, akik nehezen képzelnek el engem otthon, amint a böhöm nagy törvénytár felett üldögélek, és biflázom a jogszabályokat, de bevallom, ez bizony csakugyan így szokott zajlani, amikor időm engedi! Világéletemben szerettem tanulni, a jogászat gimis koromtól érdekelt, humán beállítottságú voltam, nem okozott gondot semminek sem a gyors megtanulása. Ráadásul jó a memóriám, ami a tengernyi jogszabály bemagolásánál bizony jól jön. Családomban én vagyok az első fecske, senkinek sincs jogi végzettsége nálunk, apukám A felvételim a Károly Gáspár Református Egyetemre elsőre sikerült, bár arra már magamtól is rájöttem, hogy egyetemre manapság nem bekerülni nehéz, hanem mindvégig becsülettel bent is maradni. A kreditrendszer sokat segít, hiszen a munkák miatti tanulás-kimaradásokat később be lehet pótolni, a jogi egyetemen végülis azt kell megtanulni, ami a könyvben le van írva, a vizsgákon az számít, tud-e az ember vagy sem, nincs mese. Most épp a vizsgaidőszak közepén ülök, sajnos nem tudok mindent bevállalni sok munkám miatt, de igyekszem helyt állni.

- Ilyen élettempó mellett vajon mikor veheted át ténylegesen a jogi diplomádat?

- Legrosszabb esetben három-négy év múlva, de mivel nem rohanok sehová, nem sürget semmi, és még akkor is csak 25-26 éves leszek, azt hiszem nincs miért aggódnom. Nem szeretnék jogi pályán dolgozni, de tudom, hogy nem hiába magolok annyi éven át, egy jogi diplomának mindig mindenütt komoly értéke van. Elsősorban a médiában kívánom megvetni a lábamat, hiszen mindig is ez volt minden vágyam, de persze hasznos, ha én magam át tudom majd nézni akár a modell-, akár egyéb médiás munkaszerződéseimet jogász szemmel, kizárva az átverés lehetőségét.

- Fél év visszatekintéssel hogy látod, a Cool Tv-s műsorvezetés beváltotta a hozzá fűzött reményeidet?

- Teljesen olyan, amilyennek elképzeltem, imádok ezzel a csapattal dolgozni, ráadásul mindenki jóban van mindenkivel a stábban, és ez bizony nagyon-nagyon fontos szerintem egy munkahelyen ahhoz, hogy gördülékenyen menjen a munka nap mint nap. Úgy érzem, nem csak én vagyok elégedett hanem a munkaadóim is, hiszen 3 hónap után meghosszabbították a munkaszerződésemet, számítanak rám. Úgy érzem, hétről-hétre fejlődöm, elkezdtem beszédtechnika órákra járni, visszanézem az adásokat, kiszűröm a hibáimat és igyekszem legközelebbi alkalommal nem elkövetni. Tizennégy évesen érkeztem anyukámmal első ízben Pestre, a Duna Tv-hez castingra, egy kamaszoknak szóló műsor kapcsán, ahová mindjárt be is kerültem műsorvezetőnek. Nagyon élveztem az egy éven át tartó forgatásokat, és akkor véglegesen „megfertőződtem” a média iránti vágyakozással. A közben eltelt évek kellettek ahhoz, hogy picit én is komolyodjam, és bár már nem vagyok gyerek, még mindig nem tartom magam kiforrott felnőtt személyiségnek. A Cool Tv délutáni műsorai abszolút a fiatalságnak szólnak, remekül beleillünk úgy érzem mindnyájan, a műsorvezető társaimmal, viccelődve, nevetve folyik a tulajdonképpeni munka, észre sem vesszük szinte, hogy dolgozunk, ez pedig mentálisan nagyon jó dolog. Az pedig igazi kincs, hogy élő adás, hiszen muszáj megtanulnunk, hogyan reagáljunk gyorsan és helyesen adott helyzetekre.

- Oly sok „elődödhöz” hasonlóan, van esélye annak, hogy a közeljövőben más műsorban is számítsanak rád a csatornánál?

- Úgy gondolom, legalább két-három évig még illek egy olyan típusú műsorba, csapatba, mint amilyenben most dolgozom, de utána boldogan kipróbálnám magam egy picit már komolyabb hangvételű műsorban is, amit nem csak tizenévesek néznek. Sokkal hitelesebben tudok majd beszélgetni mondjuk egy nőgyógyásszal vagy egy greenpeaces aktivistával élő adásban pár év múlva, amikor már az én fejem lágya is jobban benő. Végig kell járni a szakmai ranglétrát, és ez így jó, mert odáig tanul az ember.

- Téged úgy ismert meg az ország, mint Britney Spears legtökéletesebb magyar hasonmását, éveken át irányult rád emiatt a reflektorfény: ez a korszak már lecsengett, most már magadnak kell bizonyítanod, hogy ennél sokkal-sokkal többet érsz, más értékeid is vannak, és eközben nem mindig rád irányul a figyelem, például amikor egy rendezvényen Te „csak” a háziasszony vagy, nem a főszereplő… Ezt például hogy viseled?

- Megtanultam, hogy tudni kell a háttérben is dolgozni, amúgy pedig a műsorvezető igen fontos szereplője egy adott rendezvénynek, sok minden áll vagy bukik a személyén.

- A fotómodellkedés is máig jelen van az életedben, igaz?

- Mindig van valami munka. Ha például külföldi példákat nézünk, láthatjuk, hogy manapság simán összefolyhat a modellkedés, a tévés műsorvezetés, esetleg az éneklés, Hollywoodban még belefér egy jó kis filmszerep is.

- Te melyik Zimány Lindát szereted leginkább: az egyetemistát, a modellt, a tévést vagy netán a hostesst, a divatkreátort?

- Mindet, így együtt! Nekem nagyon sok oldalam van, amit az emberek úgy veszem észre, többségében nehezen emésztenek meg, nem értik, hogy tudok annyi mindenfélét csinálni egyszerre, és miért is érzem ennek szükségességét? Én olyan vagyok, akár egy energiabomba, képes volnék még száz dologgal foglalkozni, kifulladásig! Ha valaminek a sikere azon múlik, mennyi energiát fordítok rá, beérem napi 3-4 óra alvással is például. Ha valamihez tehetséget érez az ember, ki kell próbálni, a tehetségtelenek úgyis lemorzsolódnak egy idő után.

- Egy éve jártál Ausztráliában egy zenei project aktív részeseként, nemrég jöttél meg az argentin dzsungelből egy reality tévéműsor kapcsán, igazán irigylünk…

- Munkáknak köszönhetően számtalan helyre eljutottam már a világban, amiért hálás vagyok a jó szerencsémnek! A dzsungelkalandot már kihevertem, de jó dili volt az is. Jártam egy jósnőnél január elsején, aki azt jövendölte, hogy idén is szép utazásokban lesz részem..

- Ez a jósnő azt is jövendölte, hogy még idén menyasszony lesz belőled.

- Igen, de ebben nem hiszek. Mivel már jóideje nem járok senkivel, nincs barátom, nem valószínű, hogy ha meg is ismerkednék a közeljövőben valakivel, pár hónap után hagynám, hogy el is jegyezzen. Ráérek még erre a dologra, úgy érzem. Nem vagyok ismerkedős típus, nem azért járok el a barátnőimmel szórakozóhelyekre, hogy ismerkedjem, félek attól, hogy átvernek, hogy kihasználják a helyzetet, ezért inkább szóba sem állok senkivel. Ez esetben ez mondjuk hátrány is, de most így elvagyok komoly kapcsolat nélkül, inkább a munkáimra koncentrálok.

- Időtől, lehetőségektől függően van még valami a tarsolyodban, amit szívesen megmutatnál magadból az embereknek?

- Nemere István Vérvonal című regényéből szeretnének filmet készíteni, ennek a nyári castingján elnyertem egy kisebb, de elég jelentős, szöveges szerepet, a főszereplő húgát alakítanám. Kishitűen mentem oda, de végül olyan jól oldottam meg a kért jelenetet, hogy kiválasztottak, amit magam sem hittem volna. Bár az előkészületek már folynak, remélem, nyáron elkezdődhet a forgatás. Boldoggá tenne, ha összejönne, bár továbbra sincsenek filmszínésznői ambícióim.

- Bódi Sylvivel és Dukai Reginával közösen tavaly kitaláltatok magatoknak egy ruhamárkát, aminek kollekcióját a ti terveitek, ötleteitek alapján tervezik. Ezzel kapcsolatosan van új híred?

- Mivel a divat mindhármunkhoz közel áll, igazi szívünk csücske ez a project. Folyamatosan vannak divatbemutatóink, most tervezik a 2009 tavaszi-nyári kollekciónkat, január végére készen kell lennünk vele. Persze nem értünk a divatrajzhoz, azt is profik végzik helyettünk, de mi mondjuk meg, mi hogyan nézzen majd ki, az ötleteink alapján tervezik meg a ruhákat, vagyis tulajdonképpen mégiscsak mi magunk vagyunk a tervezők, ha a kivitelező nem is. Ez is egyfajta kifejezési forma. Az eddigi két kollekciónk eladásai nagyon sikeresek – épp most néztem utána -, ezek további kemény munkára ösztönöznek persze mindhármunkat ezen a téren.

- Ennyi munka mellett mikor-hogyan tudsz időt fordítani a családodra, szeretteidre?

- Nagykanizsai lány vagyok, szüleim most is ott élnek, de sokat járnak fel Pestre, átlag két hetente, akkor persze mindig meglátogatnak, én amúgy sem tudnék hazajárni. Nemrég megszereztem a jogosítványomat, tavasztól kezdve majd kocsival próbálom áthidalni a több mint 200 km-es távolságot. Szüleimen túl annyira már nincs kötödésem Nagykanizsához, mert amikor 14 éves koromban anyu egy éven át hurcolászott fel hetente a tévéműsor kapcsán, megszoktam Budapestet, a fővárosi életet, gimi után pedig végleg felköltöztem. Négy éve Pesten élek, minden ideköt, barátok, munkák, úgyhogy nem is tudnám már elképzelni, hogy másutt éljek.