Nyugaton nem titok, hogy a városi sportok, mint a gördeszka, a kori vagy a biciklizés egyedülálló módon képesek egy szanaszét rétegződött társadalom fiataljait összekergetni az elittől a legszegényebbekig. Az extrém presztízsértéke pont abban áll, hogy a „szabadidőklubbos-sportcentrumos” puhányokra fittyet hányva egy szál deszkán és négy keréken is jól tudja magát érezni. Nincs szükség zsíros áldozatra a státusz fenséges oltárán, nem kell százezreket költeni a Wilson ütőre, a módi golfcsukára, vagy az őzbőr bowling-keszkenőre. A gördeszka megoldásai leginkább a fáskamra és a sufni világát idézik: egy szál gyertya - a felületkezelés végett -, apu akrilfoltos gatyája, a több darabból összenyúzott lap és egy rozsdás tőcsavar, némi motorblokk-tisztító bukéval megbolondítva. Aminek elfogadtatása kis hazánkban egy évtized könyörtelen harcába került közterület-fenntartókkal, polgárőrökkel és a yard-al, az most beigazolódni látszik Afganisztánban: A gördi jó, a gördi hasznos, a gördi életet ment.



A deszka suli

Az afgán fiatalok a túlélésért, olyan védekezési stratégiákra kénytelenek szert tenni, amely ha csak egy pillanatra is, de képes kiragadni az erőszak és félelem mindennapos valóságából. A 34 éves Oliver Percovich, egy egyszerű melbourne-i deszkás azt tervezi, hogy gördeszka iskolát nyit a pokol szívében, Kabul belvárosában. Az életét kockáztatja azért, hogy ezt a bizonyos hátsó kaput szavatolja azoknak, akik kiutat keresnek rémálomból. Az itteni fiatalok egyetlen iskola utáni programja a számítógép vagy az angol nyelvóra. Mindkettőt, egyedül csak a helyi elit engedheti meg magának, a többiek számára marad az üszkös város garantálta unalom és züllés. „A tinik megpróbálnak megszabadulni az ősi beidegződésektől, és ebben én vagyok az ő szolgájuk” – nyilatkozta a New York Times-nak Percovich.

Szökőkút-crew

A jelenlegi pálya, az úgy nevezett „szovjet-stílusban” épült, kizárólag beton felhasználásával egy régi kút átalakításával, amiben mély repedések teszik még kalandosabbá a „rájdolást”. Tavaly november végén a sorozatos öngyilkos merényletek teljesen ellehetetlenítették az egyre népesebb extrém közösség életét. Percovich sokévi levelezése és önfeláldozó kampányolása a városvezetésnél, most lehetővé teszi, egy profi deszkakomplexum felállítását, mely nonprofit szervezetként fog működni. A városháza jóvoltából, egy impozáns és nagy kiterjedésű közterület lett lehasítva a zúzni vágyó kabuli arcok érdekében.

Véres hobbi

Mivel a sport roppant újszerű, Percovich elmondása szerint hatékony gyógyír lehet az ország végletes szociális és etnikai megosztottsága ellen is. Már amennyiben hagyják szabadon gyakorolni. Az egyik 10 éves kislány beszámolója szerint, idősebb bátyjai acéldrótokkal verték véresre nem tetszésük jeleként. „Nem haragszom rájuk, joguk van ezt tenni” – suttogta a Times fordítójának a konzervatív családi háttérből jött kislány. Amint az afgán lányok elérik a 15 éves kort, többet nem mutatkozhatnak családon kívüli férfiak társaságában. Percovich ezt úgy küszöbölné ki, hogy a világon először, koedukált deszkaparkot alakítana ki, külön résszel srácoknak és lányoknak. A fiúk sorsa sem sokkal egyszerűbb azonban. Kora nagykorúvá érésükkel, a család számít kétkezi munkájukra és saját keresményük jelentős részére. Közülük az egyik 16 éves arról beszélt az amerikai lapnak, hogy korábban 4 dollárt keresett naponta autómosással, ám most a deszkapálya projekt egyik oszlopos tagja, keresménye megduplázódott: „Annyit szeretnék fejlődni, amennyire csak lehetséges, hogy tovább támogassam a családomat a gördeszkázással. Ez a jövőm!”.



A gördeszka nem az egyetlen reményteljes orvosság egy nyomorult nemzet elkeseredett fiataljai számára, de talán az egyik legeredetibb. Ezúton szeretnénk kellemes kikapcsolódást és felhőtlen gördizést kívánni az egész afgán nemzet számára. Ki tudja, egy szép nap közel-keleti sztárja lesz a Slam City Jam-nek.

Nyomjad Kabul!