A tegnapi napon hivatalosan is elfogadták Bolívia alkotmányát, amely számtalan új törvényt vezet be Bolívia életébe, többek közt az népesség 55 százalékát kitevő bennszülöttek nagyobb politikai beleszólását, a földkincsek államosítását, a kokalevél-termesztés legalizálását, és a katolikus államvallás eltörlését a szabad vallásgyakorlat nevében. De ahhoz, hogy megérthessük ennek támogatóit, ellenzőit, szükségességét és lényegét, kicsit el kell merülnünk az ország történelmében.

Egyszer volt, hol nem volt…

Bolívia területe az Inka birodalomhoz tartozott, míg spanyol hódítók a XVI. század elején nem gyarmatosították azt. A korona egyik leggazdagabb gyarmata volt, korlátlannak tűnő ezüstkészlete miatt, ám a bányák jó része a XVIII. század végére kimerült. Először a földrész legnagyobb - ám így is levert - indiánfelkelése gyengítette a megszálló hatalmat, majd a Napóleoni háborúkban meggyengült anyaország miatt kellett egyre nagyobb önállóságot adni az itteni szerveknek.

A 19. században erősödtek a mesztic-kreol egyenjogúsági törekvések, végül az ország 1825 augusztusában nyerte el függetlenségét - nevét Simón Bolivár függetlenségi vezérről, későbbi elnökről és diktátorról kapta. A következő éveket Peruval és Chilével vívott háborúk jellemzik, amik bár a század közepére lecsillapodtak, de a csendes-óceáni háborúkban ismét kiújultak. Bolívia ekkor veszíti el tengerparti területeit, amihez hozzájön 1903-ban Acre államának „árulása” - amit Brazília beszélt rá a hozzájuk való csatlakozáshoz. Ezzel Bolívia eredeti területe csaknem felére zsugorodott. Ráadásul az újabb, Chaco háborúban ismét vereséget szenvedett, és így a Gran Chaco 70 százalékáról is le kellett mondania.

Katonai rezsimek és elnökök

Bár bányászta az ezüstről átállt az ónra, de a gazdaság így sem tudott az egekbe szárnyalni - miközben a népesség nagy többségét adó bennszülöttek életkörülményei szánalmasak voltak. A háborúk tönkreverték az ország gazdaságát, és a nép egyre közelebb került az „ónbárok” elleni nyílt fellépéshez. Ekkor (1936) lépett először hatalomra katonai junta az országban, amely államosította földkincsek egy részét, és visszavetette az ónbárok hatalmát egy új alkotmánnyal - a mostani is erre próbál hajazni. Bolívia a II. világháborúban a németek ellen vonult, így a háború után az amerikai befolyás éppúgy erősödött, mint a gazdaság összeomlása, és a sztrájkhangulat.

A fordulat 1951-ben következett be, amikor az elnökválasztáson győzött Nemzeti Forradalmi Mozgalom - bár ezt a kormány nem ismerte el, de egy sikeres forradalom hamar új elgondolásra késztette őket. Ekkor vezették be az általános választójogot és nagy volumenű föld és oktatási reformba kezdtek, valamint államosították az ónbányákat - a mostani államosításokat és a politika kiterjesztését pedig gondolatban ezen intézkedésekhez csatolják.

A mozgalom kettészakadása után 1964-ben ismét katonai junta került a hatalomra, amit sok másik hasonló, valamint teljes politikai káosz követett. 1983-ben lett csak újra elnöke az országnak, aki immáron egy végtelenül szegény és összezavarodott „birodalmat” tudhatott magáénak. Igazi változást mégis Sánchez de Lozada 1993-a elnöksége hozott: hatalmas privatizációs üzletekbe kezdett és szinte az összes állami tulajdonú cég (olajvállalat, hírközlés, légitársaság stb.) 50 százalékát külföldi vállalatok szerezték meg - amit persze majd mindenhol elleneztek, ám némileg mérsékelte a hatalmas tőkehiányt.

Lozada - főleg amerikai nyomásra - megpróbált fellépni a hatalmas méreteket öltő (világtermelés 1/3-át itt állították elő) kokatermesztés ellen is - amiből később persze kokain lesz -, de a pénzadományok ellenére nem járt sok sikerrel. Utódja egészen az évezred végéig folytatta politikáját, amikor Argentína és Brazília pénzügyi csődje kihatott Bolíviára is, és az ország ismét recesszióba zuhant - amire a kokatermelés csökkentése és a nagyfokú korrupció is jelentősen kihatott. Az utód végül különleges rendőri erőkkel szorította vissza drámaian a kokatermesztést, ami ismét érzékenyen érintette az ország gazdaságát, és rengeteg embert tett munkanélkülivé.

Az új alkotmány és előszelei

2005-ben példátlan dolog történ: abszolút többséggel, 53,7 százalékkal (ezelőtt a 30 százalék is csodaszámba ment) a bennszülött származású Evo Moralest, a kokacserje-termelők szakszervezetének volt vezetőjét választották elnöknek. Ez alapjában változtatta meg a drogkérdéshez való hozzáállást: amikor Amerika megpróbálta nullára redukáltatni ezt a tevékenységet, akkor az elnök kiállt a termelők mellett - amivel tovább növelte az alsóbb körökbeli népszerűségét -, és kitiltotta az országból az amerikai drogellenes erőket, ám a kokaingyártást továbbra is ellenezte.

2006-ban elkezdte kidolgozni az új alkotmányt (amely a fent említett változásokat foglalta magában),és párja elérte, hogy megszavazásához az egyszerű többség is elég legyen. Ez az amúgy is kettészakadt országban igen nagy vihart kavart, és kisebb összecsapások meg egypár halott után négy déli-keleti tartomány kimondta autonómiáját - ami viszont az északi régiót haragját korbácsolta fel (az elnök ekkor utasíttatta ki az amerikai nagykövetet, mondván a függetlenedőket támogatja). Végül a dokumentum mindkét térség felé tett engedményeket, de alapjába véve maradt irányvonala mentém, amely vagy egyesíti, vagy végleg megosztja majd a széthúzó országot.

Az alkotmány végül a nép 60%-a szavazta meg, így érvényessége elviekben megszületett. Benne foglaltatik az említett négy terület autonómiája, de a központi kormányzatnál hagyja a pénz- és energiaügyi, miként a biztonsági politikát is - ami persze elfogadhatatlan az ottaniaknak. Ellenben az elnöki poszt újraválaszthatóságát - így sajátját is - kettőről egyre csökkentette, mint ahogy azt a legtöbb demokratikus országban szokás.

A dokumentum sokkal több jogot biztosít a többségben lévő indiánoknak, sőt lehetővé teszi, hogy bizonyos ügyekben saját hagyományaik szerint ítélkezhessenek. Kokaügyben is egyértelműsített: megújuló természeti erőforrásként és a nemzeti örökség részeként rögzítette a zöld növényt, sőt még az Oscar-díjas filmrendezőt, Oliver Stonet is meghívta egy kis PR-levélkóstolóra. Vajon otthon lecsukják ezért?