Az a történet juthat hirtelen eszünkbe, amikor XVI. Benedek pápa diplomáciai hibát vétett. 2006 szeptemberében egy előadásán egy bizánci uralkodót idézve mondta: „mutasd meg, mi újat hozott Mohamed a világra, és csak gonosz, embertelen dolgokat fogsz látni, mint parancsát az általa hirdetett hit karddal való terjesztésére”. A Regensburgi Egyetemen tartott előadást természetesen elemi felháborodás követte az iszlám világban, szélsőséges iszlám szervezetek XVI. Benedek meggyilkolására szólítottak fel.

A pápa magyarázkodása már csak tűzoltás volt. II. János Pál ökumenikus, pacifista törekvéseinek egy része megsemmisült, még akkor is, ha nagy diplomáciai siker volt XVI. Benedek részéről, hogy 2006 telén törökországi látogatásán a repülőtéren fogadta őt Erdogan miniszterelnök.

Egyházközi balhé

Az iszlám után most pedig a zsidókkal gyűlik meg a pápa baja. A holokauszttagadó Richard Williamson püspöktől a német katolikus püspöki konferencia, a Szentszék szóvivője, a bajor egyházi vezetés, valamint a most visszafogadott Szent X. Pius Testvériség vezetője is elhatárolódott. A bajt maga a pápa is érzékeli, a Népszabadság szerint „a nyomás hatására az egyházfő szolidaritását fejezte ki >>zsidó testvéreivel<<. Felszólított, hogy >>a Soá legyen figyelmeztetés a feledéssel és a tagadással szemben<<. A négy napja hallgató Vatikán, és a döntéseit ritkán megmásító pápa részéről aprónak tűnő, de jelentős korrekcióról van szó. Úgy tűnik, a Vatikán is érzi, veszélyesen túlfeszülhet kapcsolatuk a zsidókkal” – írja a napilap.

Ez is azonban már csak tűzoltás, s ahogy annak idején a muzulmánok, most már a zsidók sem tágítanak, a jeruzsálemi Nagyrabbinátus meg is szakította a kapcsolatait a Vatikánnal. A bál áll, Benedek pápán pedig elég nehéz eligazodni, addig, amíg az önmagában megosztó „keresztény Európa” szószólója, egyben több olyan tevékenység is fűződik a nevéhez, amely a vallások, kultúrák közötti párbeszédet támogatja.

Következmények

Azt, hogy a holokauszttagadás micsoda, a téma kényessége és érzékenysége miatt nem tudjuk, ugyanis a józan párbeszédre egyelőre nincs lehetőség. Radikalizmus, vagy szélsőség, szakmai tévedés, vélemény, vagy bűn? Egy valami azonban biztos: egy népcsoportot – ti. a zsidóságot – érzékenyen érint, amit alapvetően tiszteletben illik tartani, még akkor is, ha ne adj’ Isten valaki azzal sem ért egyet, hogy a holokauszt tagadása főben járó bűn, ami egyes helyeken börtönbüntetést is maga után vonhat. Egy vezetőnek (ti. a mindenkori pápának) illik tudnia, hogy milyen következményekkel járnak bizonyos döntések és megszólalások, illetve azt, hogy tudja-e kezelni ezeket a következményeket.

Az iszlámmal kapcsolatos előadás világosan megmutatta, hogy Benedek pápa vagy rossz tanácsadókkal veszi körbe magát, és/vagy rossz diplomatákkal, és/vagy ő maga rendelkezik rossz diplomáciai érzékkel. A mostani, Williamsonnal kapcsolatos dolog pedig a diplomáciai érzéken túl más kérdést is felvet.

Kérdések

Először is azt, amiről már volt fentebb szó: minek minősül a holokauszt tagadása, azon túl, hogy borzasztóan ízléstelen dolog.

A másik a pápával kapcsolatos. XVI. Benedek ismert szilárd keresztény-konzervatív nézeteiről, valamint arról is, hogy a második világháború alatt a Hitlerjugend tagja volt – ettől kezdve pedig különlegesen pikáns az, hogy az egyházfő megtűr egy holokauszttagadó egyházi vezetőt a katolikusok között annak ellenére, hogy a pápa nem egyszer adta tanúbizonyságát annak, hogy elkötelezettje az ökumenikus, interkulturális párbeszédnek.

A világnak és, valamint a római katolikus egyháznak e két kérdésre (is) mielőbb meg kell adnia a válaszokat ahhoz, hogy – tabuk hiányában – józanul tudjuk értékelni a pápát.