Irány Fatalisztán!

A rendszerváltás után húsz évvel játszódó előadás története szerint egy amerikai multinacionális vállalat egymilliárdos megbízást kínál egy magyar kisvállalkozásnak Nyugat-Fatalisztánban.
"Európa szívében még regnált a cégünk,/ de nem láttunk benne sok rációt./ Globális hiénák gyűrűjében/ tanyát vert szívünkben a frusztráció./ De ím, eljöhet a Kánaán!/ Az IDC ránk talált!/ Bartellt ajánlott egy nagy multicég!" - éneklik a darabbeli kis vállalat fiatal munkatársai a szovjet himnusz dallamára, nem sejtve, hogy a várva várt, mesés üzlet erősen próbára teszi majd őket emberileg.

"Régóta érdekelt, hogy az egykori mozgalmi dalokat feldolgozzam, más szöveget írva hozzájuk" - mondta el az MTI-nek Pintér Béla. Mint az 1970-ben született színész-rendező-író hozzátette, az ő generációja még ezekkel a dalokkal nőtt fel: "nagyon dallamos zenékről van szó, akkor is, ha a szövegek már rég nem aktuálisak. Minden előadásomnál nagyon fontos, hogy meglegyen hozzá a zenei matéria, a saját zenei világ, és most nagyon jó kiindulópontot jelentettek a mozgalmi dalok".

A rendező hangsúlyozta, a zenei anyag megválasztása nem politikai üzenet: "ezek a dalok nem feltétlenül jelentik azt, hogy még nem mozdultunk ki a múlt rendszerből, hanem inkább arról szólnak, hogy az ember hiába visel más színeket, akkor is ugyanazt a nótát fújja" - fogalmazott.

Elmondása szerint Pintér Bélát a társadalomban rendszerektől függetlenül jelentkező jelenségek érdekelték: "az embereknek szüksége van a demagógiára, hogy feketén-fehéren megmondják nekik, kik a jók és kik a rosszak. Ezzel a többség ma is így van, egyszerűen ilyen az ember".
Mint a társulat névadója elárulta, a véletlennek köszönhető, hogy éppen a rendszerváltás huszadik évfordulóján mutatják be az előadást, de ha már így történt, természetesen utalnak a szövegben az évfordulóra.

A címadó "a soha vissza nem térő" kifejezés többször is felbukkan az előadás során. "A cím maga is poénforrás több darabunkban, de ez természetesen nem az én találmányom, gondoljunk csak Spiró Csirkefejére vagy akár jóval régebbi szerzőkre" - mondta el a rendező, hozzátéve: a vasárnap bemutatandó darabban több különböző kontextusban hangzik el a cím különböző szereplők szájából, mindig más jelentést nyerve. "A soha vissza nem térő" mondat azonban akár a színház szubsztanciája is lehetne, hiszen az a pillanat művészete - jegyezte meg.

Az előadást átszövik a szimbólumok, az amerikai befektetőket például a 6-os számot háromszor lenyomva lehet felhívni még a lemerült mobiltelefonról is. "Szerettem volna, hogy valami sátáni attribútummal legyen felszerelkezve ez a két figura, de nem akartam ezt túl direkten, rögtön az elején jelezni. A soha vissza nem térő egyfajta megkísértés-történet, de nem szeretném, hogy a nézők fejében túl hamar összeálljon a kép" - árulta el Pintér Béla.

"Elég pesszimista darab A soha vissza nem térő, de azért ne felejtsük el, hogy jó esetben milyen sokat nevetünk az előadás folyamán, így ez a történet is inkább olyan, mint az élet" - jegyezte meg a szerző.

A darabbeli Kuncz Enikőt Roszik Hella, Törő Klaudiát Szamosi Zsófia, Bodolay Kálmánt Thuróczy Szabolcs, Hoffman Tibort Friedenthal Zoltán alakítja, míg az amerikai üzletembereket, Mr. Goodmant és Mr. Freemant Quitt László, illetve Pintér Béla játssza. Az előadás jelmezeit Benedek Mari tervezte, a zenét szerezte és zongorán kísér Kéménczy Antal.