Nagyon kemény...

A mikrochip a Sátán eszköze – mondják moldvai ortodox pópák, a manna-ro alapján. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a Hivatalos Közlönyben megjelent határozat száma is 1566 (1+5=6, tehát így 666).

Gondolni persze lehet bármit, főleg vallási alapon – a vallás prédikátorai szerint a most bevezetett biometrikus mikrochipek beteljesítik a Jelenések könyvét. „Megjelölnek minket, mint az állatokat” mondogatják az ortodox, tehát amúgy sem liberális szemléletű prédikátorok, s mielőtt a hasunkat fogjuk a röhögéstől, gondoljunk bele: tényleg.

A Sátán ellen „tüntetni” persze pikáns és mulatságos, hogy durvább jelzőt ne használjunk. Mindenesetre a helyzet odáig fajult Romániában, hogy vallásfilozófusoknak kellett bizonygatni a tétel tarthatatlanságát – amivel kapcsolatban egyébként a román ortodox egyház eléggé felemásan húzza a fogát, így például a Belügyminisztérium felé jelezték rosszallásukat – bár csak február végén hoz döntést az ortodox szinódus. No, persze ahol még komolyan hisznek a keresztre feszítés és egyéb kínzások ördögűző hatásában, ott semmin nem kell meglepődni.



Pap, papné, terrorizmus

Persze, kinek a pap, kinek a papné. Az egy dolog, hogy a biometrikus igazolványok (lett légyen szó személyiről, vagy – mint ez esetben – útlevélről) valóban vitathatóak, amelyek inkább a személyi szabadságot hivatottak csorbítani – különösen a 2001-es amerikai WTC-eset óta. Akkor a biometrikus jegyek rögzítése szimplán a biztonságot és a terrorista-elemek kiszűrését volt hivatott szolgálni.

Az amerikai lépés vonzata persze nem csak az elzártabb Amerika lett. A brazil kormány például olyannyira berágott, hogy az állampolgárait terroristáknak tekinti az USA, hogy ugyanazt az eljárást kezdte alkalmazni – kizárólag az amerikai turistákra. Az ujjlenyomat vétele után pedig a brazil biztonságiak látványosan kidobták a papírokat.

Nem mókás

A chipkártyás módszer persze – főleg Európán belül –  a könnyebb adminisztrációra is vonatkozik, nem csak a terrorelhárításra. Az azonban kétségtelen, hogy a személyi szabadság kontra magánjellegű adatok helyzetének fennállása nem új keletű. Magyarországon a rendszerváltás után a választási ajánlószelvényekkel (köznyelven: „kopogtató cédula”) kapcsolatban volt hasonló dilemma. A 2/1990 AB határozat kimondta, hogy az ajánlószelvények ugyan valóban sok adatot tartalmaznak azért, hogy ne lehessen azokat hamisítani. A biometrikus útlevél inkább emberi kérdés. Kinek és miért van szüksége az ujjlenyomatra ahhoz, hogy átmehessek egyik országból a másikba?

Tiltakozni persze lehet, mint ahogy az USA-ban meg is történt. Jogászok és informatikusok Igen keményen kritizálták a mikrochipes útlevelet, s olvasva a vitákat, kérdéses, hogy kinek meggyőző az az érvelés, hogy a chipen lévő adatok nem férhetők hozzá nagyobb távolságról (az USA-ban ez 4 inch, vagyis 10 centiméter). A technika fejlődik, s – ahogy Bruce Schneier, a biztonságtechnika guruja mondta – a technika fejlődik a „rossz fiúk” számára is.

Európában többek között Svájcban használnak ilyen jellegű útlevelet, valamint az Európai Bizottság a mai napig is komolyan foglalkozik az üggyel.

Szavazni

Mindazonáltal ha valakinek nem is tetszik a mikrochipes módszer, könnyen lehet ellene tenni: szavazni, vagy tiltakozni. Olyanokat kell hatalomba segíteni, akik visszaállítják a „nem biometrikus” útlevelet, s nem egyeznek bele például abba sem, hogy a 21. században álljon fel egy európai ujjlenyomat- és arcgyűjtemény. Az Európai Bizottság dokumentumában olvasható, hogy az azonosításhoz felhasznált digiális fényképet fogják kielemezni a biztosabb és gyorsabb azonosíthatóság kedvéért. Persze ami számítógép, az fel is törhető.

Vallásos élt adni a kérdésnek alighanem túlbuzgóság, akárhogy is lesz. A biometrikus jegyekkel ellátott útlevél szimplán emberi gyarlóság, nem a Sátán műve.

Arról ugye nem is beszélve, hogy a Jelenések könyvében a törzsenként 12-12 ezer ember megjelölése az apokalipszis borzalmainak túlélését jelenti.