A nagy atombumm veszélye

Egy terület, két állam

Észak és Dél konfliktusa azóta tart, amióta az országot kettészelték. A második világháború végeztével, és Japán kapitulálásával Korea is letette a fegyvert. A tervek szerint eredetileg Amerika és Oroszország közösen döntött volna az ország gondnokságáról. Csakhogy Oroszország megszállta az ország északi részét, míg a déli részt erre Amerika vette pártfogásába, így Korea kettészakadt: észak szocialista míg dél demokratikus irányt vett fel.

A két ellentét összecsapására nem sokat kellett várni: 1950-ben kirobbant a koreai háború - amit gyakorlatilag Amerika és Kína vívott meg -, ám három év után, mindenféle eredmény nélkül csupán tűzszünetet kötöttek, békét sohasem. Itt megjegyezendő, hogy ezt az egyezményt Dél-Korea sosem írta alá, így az előző héten fel sem bonthatta. A viszony a továbbiakban sem melegedett fel, az első magas szintű tárgyalások például csak 2000-ben kezdődtek meg.

2008 februárjában újabb fordulat következett, ugyanis Ri Mjong Bak, dél-koreai miniszterelnök beiktatásával szakított elődje békülő politikájával és igen kemény hangnemet ütött meg az őrült vezérnek is „becézett” Kim Dzsong Illel szemben. Befagyasztotta az addig szállított segélyeket és csak akkor engedte volna újra, ha Észak leszereli az atomlétesítményeit. Azonban az erre irányuló hatoldalú tárgyalások már fél éve holtponton állnak.

A szerződések felrúgása

Bár Észak-Korea elérte tavaly, hogy Amerika lehúzza a „terrorlistáról” és ezáltal ne érvényesüljön rá annyira a szigorú embargó, de úgy látszik nem elégedett meg ennyivel. Az előző héten kijelentette, hogy minden ezidáig Déllel kötött szerződést semmisnek tekint, köztük a sárga-tengeri határokat deklaráló egyezményt is. Az, hogy ezzel a lépéssel és az ezt követő rakétakísérletek újraindításával mi lehet Észak célja, azt sokan találgatják, de annyi biztos, hogy egyértelműen jelzi az eddig betegeskedő Kim politikába való visszatérését.

Elemzők szerint akár háború is kirobbanhat, de csak a tengeren. Bár mindkét oldalon közel egymillió katona áll rendelkezésre, de Észak tudatában van annak, hogy egy földi konfliktus akár nagyobb csatákat is eredményezhet, és hiába van a föld negyedik legnagyobb hadseregének birtokában, nem bírná a tempót az USA által emberrel és csúcstechnikával egyaránt támogatott Déllel szemben. A tengeren azonban más a helyzet. Bár a legutóbbi, 2002-es lövésváltásban Észak csúnyán alulmaradt, de azóta gőzerővel fejlesztette a tengeri hadviselést, míg Dél armadája immáron elavult. Sőt, az egyik rakétakísérlet igazolta, hogy Észak képes akár a szárazföldről is megsemmisíteni Dél hajóit.

Szintén lehetséges verzió, hogy csupán a frissen megválasztott amerikai elnök, Barack Obama figyelmét akarja felhívni magára, és így kicsikarni egyéb „kedvezményeket” - egyben Déltől is. Ebben a verzióban szerepel a már leállított atomerőmű lehetséges újraindítása és a látványos atomfegyverkezés is. A legenyhébb becslések szerint Északnak hat bombára elegendő uránt sikerült felhalmoznia.

Rakéták

A bomba eljuttatásához manapság már rakéta kell, amiből Phenjannak (Észak fővárosa) van is elég: több mint 800 ballisztikus rakétával rendelkezik. Ebből olyan 600 Scud típusú (amelynek hatótávja 300-500 km) és megközelítőleg 200 Rodon típusú (ez 1000-1400 Kilométeres „lőtávval” rendelkezik). Azonban akad pár Tapeodong típusú is, amik igaz nagyágyúk. A Taepodong-1-el hajtottak már végre sikeres kilövést, ez 2-2,5 ezer kilométerig visz el és most kísérleteznek a Taepodong-2-vel. Ez utóbbi akár egész Amerikáig is ellőhet, igaz az első kísérlet során 2006-ban a rakéta másfél kilométer után a levegőben felrobbant. Ugyanakkor megnyugtató lehet azon elemzők véleménye, akik szerint Északnak nincs meg az a fejlettsége, hogy elég kicsi atomfejet gyártson ahhoz, hogy az egy rakétában elférjen.

Bármi is legyen az igazság, nemrég felröppentek  Déli és Japán hírek (kémműhold-felvételek alapján), hogy Észak újra a Taepodong-2 kísérleti kilövésére készül, ami természetesen a külvilág megfélemlítésének egy újabb eszköze (ezt egy nevét eltitkoló északi illetékes is elismerte). Ha a hír igaz, akkor előreláthatólag 1-2 hónap előkészület kell majd ahhoz, hogy a próbakilövést megejtsék.

Ha a dolog sikerül, akkor a világ akár fenyegetésnek is veheti, így jó kérdés hogy mit lép erre Dél és Washington. Engedményekkel akár kilövés eltörlésére is rábeszélhetik Északot, és akkor nekik sem kell attól félniük, hogy a második kísérlet is kudarcba fullad. De egy sokkal agresszívabb hozzáállás kezdete is lehet, elvégre nem engedhetnek a végtelenségig Észak zsarolásának. Mindenesetre jó tesztfeladat lesz Mr. Barack „világmegmentő” Obamának. Mi drukkolunk neki.

(Észak-Koreáról itt olvashat még)