„Kedves Irániak! Gyermekeitek keringési pályára állították az első belföldön épített műholdunkat. Az Iráni Iszlám Köztársaság ezzel hivatalosan is jelen van az űrben.” – jelentette be örvendezve Mahmud Ahmadinezsád az ország nemzeti televíziójában. Irán miniszterelnöke, ezekkel a szavakkal nyitotta meg a forradalmi kormány 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozatot. Az Omid (remény) nevű műholdat hétfő este bocsátották útjára a Safir-2 iráni tervezésű hordozórakéta segítségével.

Háttér

2005. októberében egy orosz rakéta állította pályára Irán első műholdját a Sina-1-et, mely telekommunikációs berendezéseken kívül nagy teljesítményű kamerákkal is felszereltek. 2007-ben Irán bejelentette, hogy olyan rakétát épített mely a bolygó legfelsőbb szféráin áttörve elérheti az űrt is, mielőtt egy ejtőernyő segítségével épségben ereszkedne vissza a Földre. 2008 legelején Irán már saját kutatórakétájának önálló fellövésével avatta fel új űrközpontját, melyet az iráni televízió bemondója egy hangos „Isten nagy” kiáltással adott a világ tudtára. A kilövőállás és a földalatti irányító központ egy szigorúan titkos helyen található, valahol mélyen az észak-iráni sivatagban. Köztudott, hogy Teherán évek óta kéjeleg az atomfegyverek birtoklásának súlyos vádjában és az is, hogy egy évtizede rendelkezik azzal a rakétatechnikával, amivel elérheti a mediterrán övezetet, így Izraelt is.

Reflektorfényben

Wiesbadenben (Németország) ma reggel egy hat nemzet közötti vésztárgyalás vette kezdetét Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Kína és Oroszország részvételével. A találkozó egyedüli célja, hogy az időközben űrhatalommá avanzsálódott Teheránt, atomprogramjának feladása mellett győzzék meg. Az Omid, iráni nyilatkozatok szerint kizárólag telekommunikációs és kutatási célokat szolgál, ám a fellövéshez szükséges hardver ballisztikus rakéták fejlesztéséhez szolgálhat alapul az amerikai kormányhivatal aggodalmai alapján. Innen már csak egy lépés, hogy a Safir-2 hordozóegységét nukleáris robbanófejjel cseréljék le. A Pentagon sajtótitkára így fogalmazott: „a kilövés határozott ok az aggodalomra, mely szerint Irán folytatja megkezdett ballisztikus rakéta programját, ezúttal a hatótávolságot növelte drasztikus mértékben”. Bill Rammell, a brit külügyminiszteri hivatal vezetője finomabban fogalmazott, bár az aggodalmakat szintén osztja: „a hétfőn történtek nagyon szerencsétlen iráni jelzések a nemzetközösség felé”.

A leginkább érintett

Ehud Barak, izraeli védelmi miniszter szerdai nyilatkozata szerint, a hétfő esti fellövésnek csak egy további intő jelnek kellene lennie a nemzetközösségek felé, hogy az iráni önkénnyel szembeni szankciók még mindig nem elég határozottak. Véleménye szerint a kilövés egy „technológiai mutatvány, egy demonstráció, melynek az ország katonai és hírszerzési kapacitásáról kell hírt adnia”. Hozzá tette, hogy a fenyegetett zsidó állam egyetlen lehetőséget sem fog elutasítani, ha a saját létezését érzi fenyegetve. Iránnak határidőt kell szabni, különben a rendezés lehetősége teljesen kicsúszik a világ kezéből. Az izraeli miniszterelnöki poszt egyik legesélyesebb várományosa már hónapokkal ezelőtt belebegtette, hogy hatalomra jutásával nem vetné el a katonai opciót sem. Ahmadinezsád több ízben tett olyan hivatalos kijelentést, hogy Izraelt le kell törölni a térképről, így az aggodalmak érthetőek, még ha drasztikus közbevetések is kísérik. Emellett a hivatalos jeruzsálemi vélemények szerint Irán az egyik leglelkesebb támogatója azon iszlám fundamentalista csoportoknak, melyek Izrael elpusztításának céljából alakultak.

Csillagháború

Alapvetően kétféle forgatókönyv képzelhető el egy nukleáris háború kitörése esetén. Az első változatban a piros gomb megnyomását követően globális „atomcsere” zajlik le. A célpont minden esetben egy sűrűn lakott országrész, a civil áldozatok maximalizálása érdekében. Az atomdoktrína célpontjai nem katonai támaszpontok, hanem maga a lakosság. Ezért az észlelést követő néhány percen belül megtörténik az ellenség által is feltételezett válaszlépés. A győztes a túlélő. A második változatot a Reagan-kormány dolgozta ki, még a nyolcvanas évek közepén. Ez a „kölcsönös pusztulás elméletével” ellentétben a „stratégiai védelmet” kívánja mozgósítani. A Csillagháborús tervezet (SDI) célja, hogy olyan fegyvereket telepítsenek az űrbe, melyek még a levegőben megsemmisítenék a stratégiai atomfegyvereket hordozó ballisztikus rakétákat. Ezek a műholdak röntgen vagy vegyi lézerfegyverekkel lennének ellátva és egy gyorsítófázisú nyomkövető rendszer segítségével mérnék be a szuperszonikus atomtölteteket. Az elgondolás szép, ám a Clinton-kormány jelentősen megnyirbálta a platform költségvetését, a korábban globális méretű programot regionálissá redukálva.

Még nem tudjuk Obama milyen szerepet szán az SDI-nek, ám a jelenlegi egyezkedések sokkal inkább a fegyverkezés leépítésének irányába tendálnak. Ennek része Guantanamo, és ennek része a cseh rakétapajzs felszámolása is. Ki örül ennek a pacifista lobby mellett? Talán Irán, aki az Omid-ot semleges részecskesugárral vagy railgun-nal szerelve fel védve van a megtorló csapással szemben anélkül, hogy egy pillanatra is komolyan vette volna a nyugat hőbörgését. Teherán egy lépéssel előttünk jár, az első és a második forgatókönyv szerint is.