N. Rózsa Erzsébet az ország gazdasági helyzetét elemezve kifejtette: nem az a kérdés, hogy Iránnak nyitnia kell-e, hanem hogy miként tudja majd ezt megtenni.

Mint mondta, Irán rendelkezik a világon a negyedik legnagyobb olajkészlettel, mégis behozatalra szorul finomított olajtermékekből. Az országban az 1979-es forradalom óta nem voltak beruházások az olajfinomító iparban, amely nagyon elavult, és nagy szüksége lenne a befektetésekre. Ezekre azonban az Iránnal szembeni nemzetközi szankciók miatt nincs lehetőség - jegyezte meg.

Az esetleges társadalmi nyitással összefüggésben N. Rózsa Erzsébet arra hívta fel a figyelmet, hogy az iráni elnök mozgástere korlátozott. Az ország hatalmi berendezkedésében a köztársasági elnöki funkció ugyanis a végrehajtó hatalmat jeleníti meg, ami inkább a miniszterelnöki posztnak felel meg. A politika irányát ugyanakkor az ország legfőbb vallási és politikai vezetője szabja meg: Khomeini ajatollah, az iráni iszlám forradalom vezetőjének 1989-es halála óta Szajed Ali Hameini ajatollah tölti be ezt a posztot. Szerepe megkérdőjelezhetetlen - hangsúlyozta a szakértő - a köztársasági elnök nem tehet semmi olyat, amit Ali Hamenei ajatollah ellenezne, legalább a hallgatólagos hozzájárulására szükség van. Amikor például Mahmúd Ahmadinezsád, a jelenlegi elnök Izrael-ellenes kijelentéseket tesz, biztosnak kell lennie abban, hogy ez egybeesik a legfőbb vallási vezető szándékával - tette hozzá az elemző.

Ahmadinezsád 2005-es hivatalba lépése óta bizonyos kérdésekben valóban visszarendeződés, sőt radikalizálódás tapasztalható elődje, a reformpárti Mohammad Hataminak a nők, a fiatalok életvitelét könnyítő próbálkozásaival szemben. Többi között a rigorózus viselkedési, öltözeti előírásokat újra szigorúbban próbálják betartani, bár sok "kis személyes szabadság" megmaradt - mondta.

Hozzáfűzte: Khomeini ajatollah halála után Irán, ha nagyon lassan is, de elkezdett beilleszkedni a nemzetközi vérkeringésbe. Az ország gazdasága rengeteg szállal kötődik a világhoz, azonban elsősorban nem a Nyugathoz, hanem például Indiához vagy Kínához. A romló gazdasági környezet még inkább a szorosabb gazdasági kapcsolatok kialakítására ösztönzi az iszlám köztársaságot - hangsúlyozta N. Rózsa Erzsébet.

Mint mondta, Irán helyzetének, külkapcsolatainak értékelésében a lakosság alapvetően két táborra oszlik: az egyik szerint Iránnak joga van a nukleáris energia felhasználásához. Hisznek abban, amit az ország vezetői mondanak, hogy békés célú programról és nem fegyverek kifejlesztéséről van szó, ezért nem értik és tűrhetetlennek tartják a külföldi diktátumot.

A másik csoport szerint az országnak nem lett volna szabad ennyire szembemennie a nemzetközi közösséggel. Képviselői nehezményezik: az elnök olyan helyzetbe hozta Iránt, hogy nukleáris ambíciói miatt külföldi államok támadással fenyegetik.

Arra a kérdésre, hogy az új amerikai elnök hivatalba lépésével mire számíthat Irán, hiszen Barack Obama kampányában előfeltételek nélküli tárgyalásokat ajánlott Iránnak, N. Rózsa Erzsébet úgy válaszolt: az Obama-adminisztráció idején az amerikai érdekek várhatóan nem változnak, de a hangsúly- és stílusváltásra lehet számítani. Diplomáciai kapcsolat 30 éve nincs a két állam között, egyeztetésre - igaz, hogy akadozva és csak a legutóbbi időkben viszonylag magas szinten - eddig is volt példa, de a szankciók sokkal hangsúlyosabbaknak tűntek, mint a feszültség enyhítésére tett próbálkozások.

Ugyanakkor - folytatta a szakértő - nem is lehetséges Irán esetében büntető intézkedésekben gondolkodni. Egyrészt az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagjából kettő, Oroszország és Kína nyíltan hirdeti, hogy komoly érdekeik vannak Iránban, másrészt a szankciók eddig sem vezettek eredményre.

A júniusban esedékes iráni választásokról szólva a külügyi intézet főmunkatársa úgy vélekedett: ha az a valószerűtlen forgatókönyv valósulna meg, hogy felerősödik az amerikai retorika, miszerint Iránt meg kell támadni, az Ahmadinezsádnak kedvezne, mert összezárna a sorokat, elfedné a belső problémákat - egyebek mellett a magas inflációt és munkanélküliséget, s azt, hogy egyáltalán nem sikerült csökkenteni a szegények számát.

Az előző köztársasági elnök, Mohammad Hatami esélyeivel kapcsolatban N. Rózsa Erzsébet azt mondta, ha Hatami indul a választáson, sikere függ egyebek között attól, hogy pályáznak-e más reformerek is a posztra, vagy visszalépnek, hogy ezzel is növeljék az esélyeit. Továbbá jelenleg nem látható, hogy mekkora a követőinek tábora. Nagy valószínűséggel változatlanul sok fiatal támogatására számíthat, s sokan felzárkóznának mögé a nagyvárosokban élő, a mostani vezetéssel elégedetlen emberek közül is - mutatott rá N. Rózsa Erzsébet.

Iránban 1979. február 11-én győzött a monarchia- és imperialistaellenes, úgynevezett iszlám forradalom.