Mark Spencer társprofesszor az Arizonai Egyetemről és Caitilin Schrein doktoráló diák egy olyan nemzetközi kutatócsoport tagjai, amely az Australopithecus africanus táplálkozási szokásait kutatja. A legkorszerűbb szimulációs program segítségével - melyet többek közt mérnökök vizsgálják egy frontális ütközés autóra gyakorolt hatásait – a kutatók létrehozták az Australopithecus africanus koponya mását, hogy megvizsgálják miként működött állkapcsa és milyen erő kifejtésére volt képes.

Először CT felvételeket készítettek a legteljesebb állapotban lévő A. africanus leletről. Majd a korai emberrel sok hasonlóságot mutató csimpánzok paramétereit vizsgálták rágóizomzatuk működésére vonatkozóan.

Az eredmény egy olyan virtuális koponya, mely szimulálja a koponyaszerkezet által elnyelt erőket, egy harapást követően, valamint azt is, hogy a koponya nem szokványos jellegzetességei mennyire tökéletesen biztosították számukra nagy mennyiségű kemény magvak feltörését.

„Ez megerősíti azt a feltevést, hogy az arckoponya specializációja a korai embernél a specializált étrendhez való alkalmazkodás következménye.” - mondta Spencer. A kisőrlők megnagyobbodása és a zománcréteg megvastagodása valamint a szimulációból származó bizonyíték, hogy a terhelés elsősorban a nagyőrlőket érte, azt sugallják, hogy a tárgyak mérete jóval nagyobb, mint a korábban feltételezett kis magvak és csonthéjasok.

„Ezek a visszaesések a táplálkozásban – a magvak és csonthéjasok fogyasztása – fontos túlélési stratégiának számítottak a klímaváltozások és a táplálékhiány időszakaiban” – tette hozzá. „Kutatásaink kimutatták, hogy a kőkorszak előtti őseink állkapcsukat és fogaikat használták problémák megoldására, amelyhez a modern ember valamely segédeszközhöz folyamodott volna.”