A Ringier kiadó

A Svájcból indult Ringier több mint százéves múltra tekint vissza, és az eltelt idő alatt igazi óriássá nőtte ki magát. Számos országban képviselteti magát, otthonán kívül Németországban, Csehországban, Magyarországon, Hong-Kongban, és más egyéb helyeken (bár amerikai nyomdáin túladott). Magyarországra 1994-ben tört be a Blikkel (ami 2002-től az ország legolvasottabb bulvárlapja), de többek közt az övé még a Népszabadság, a HOT!, a Bravo, a Nemzeti Sport, a Tina, az Im, és más egyéb lapok is.

A konkurencia felvásárlása nem idegen tőle, sőt gyakorlatilag a Borsot immáron másodszor venné meg. Ugyanis 2001 februárjában megvette a Mai Napot, akiknek a gárdáját kirúgta és - hosszú viszontagságok után - belőlük lett a Bors (a Mai Nap pedig - szintén nem egyszerű úton - eltűnt a süllyesztőben). Ezúttal nem tervezi sem a lap felszámolását, sem a gárda eltávolítását, csupán annyit akar, hogy a konkurencia is az ő zsebében legyen. Erre jó okot szolgál az, hogy a legfűszeresebb napilap népszerűsége napról napra növekszik (mindenfajta számok elemzése nélkül, elég csupán végignéznünk reggelente a metró kocsikon, és összehasonlítani a fél évvel ezelőtti látvánnyal, hogy ezt igazoljuk).

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) dönt

A Ringier már rendelkezik akkora gyakorlattal felvásárlás terén, hogy tudja mikor kell okvetlenül a GVH-hoz fordulnia (miután a lapterjesztés miatt volt már egy vitája a GVH-val). Így történt ez most is: még az üzlet nyélbeütése előtt a Borsot kiadó Híd Rádió ZRt.-vel közösen megkereste a GVH-t, hogy lehetséges lenne-e egy ilyen szerződés. Más akadály nem is állhat az üzlet útjában: a Ringiernek bőven van annyi pénze, hogy megfizesse azt a csillagászati összeget, amit a növekvő népszerűségű Bors tulajai kérhetnek.

A GVH azt vizsgálja, hogy a Ringier mekkora százalékát uralná a piacnak és hogy ez sérti-e a monopolizmus elleni törvényt (a Ringier saját bevallása szerint a Blikkel, Nemzeti Sporttal és Népszabadsággal közösen az olvasói piac 72 százalékát és a hirdetői piac 52 százalékát uralja). A nagy kérdés csak az, hogy milyen piacot is vizsgál a GVH: a napilapok piacáról, a bulvársajtó piacáról, az egész sajtópiacról vagy a szenzációsajtó piacáról? Mert nagyon nem mindegy.

Hogy lehet vizsgálni?

Ha a napi szenzációsajtóról van szó, akkor (a tavaly előző negyedévi adatok szerint) a Blikk az első 217 ezer eladott napi példánnyal, míg második a Bors 88 ezerrel. Így könnyen kivehető hogy a jócskán harmadik Napi Ász nemigen tud az egyesített erők mellett labdába rúgni, így a monopolhelyzet igenis fennállna. Ha viszont a komplett szenzációsajtót vesszük, akkor bele kéne számolni az egyéb, általában hetente megjelenő lapokat is (amikben a Story és Best azért kimagaslik, bár ott a Hot! is, mint ezt ellensúlyozandó Ringier kiadvány).

Ha viszont napi bulvársajtóról van szó, akkor bele kell számolni az ingyenes Metropolt is, ami a napi 208 ezres nyomott példányával nem kis ellensúlyozó erő. Az országos napilapoknál elviekben Ringier 4/5-ös többségben lenne az összes többi olyannal szemben, amiért pénzt kérnek el - már a felvásárlás után. Az sem mindegy, hogy az országos lapokat nézzük csak, vagy a helyi terjesztésűeket is beleszámítjuk-e. Elvégre az index számításai szerint, ha mindent beleveszünk, akkor a részesedés csupán 1/3-ados. Sőt számba vehetnénk minden egyes nyomtatott sajtóanyagot, és akkor máris elenyészőre zsugorodna a Ringier részesedése (igaz akkor is maradna a legnagyobb). A nagy kérdés az, hogy a GVH mit fog nézni.

A HírExtra segít

A HírExtra szerkesztőség úgy gondolta, hogy segít egy kicsit mind a GVH-nak, mind a tisztelt olvasóknak, legalább annyiban, hogy tisztázzuk mi is az a bulvársajtó és a szenzációsajtó. A bulvársajtó rendkívül nehezen definiálható - egyesek megpróbálkoznak vele, mások pontatlanságra hivatkozva inkább elvetik. Nemrég a médiatörvény módosítása kapcsán megpróbálták definiálni a bulvárhír fogalmát - kezdte a magyarázatot Zsolt Péter, Magyarország legnevesebb médiaszociológus szakembere -, de beletört a bicskájuk. Mi szakértő médiaszociológusként azon röhögtünk, hogy ezt ugyanúgy lehetetlen meghatározni, mint ahogy a celeb fogalmát is - mondta a Hírextrának Zsolt Péter.

Annyi bizonyos, hogy a hatalmas, francia körutakon (bulvárokon) terjesztett sajtófajtából alakult ki, amely nagyközönség által kívánatosnak ítélt híreket szállította: pletykákat az uralkodói családról, szaftos gyilkosságok, újabb kaszinók nyitását, könnyen feldolgozható hírek belföldről és külföldről, valamint egyéb hasonló nyalánkságok - vagyis mindent, amire egy átlagembernek szüksége lehet.

Eme gyakorlat a mai napig nem változott, csupán a részleg kétfelé szakad. Lett az „újságírás legaljának” tartott szenzációsajtó, amely egyedül a sztárokkal, botrányokkal, gyilkosságokkal és szexszel foglakozik - mindezt hatalmas, sokkoló képekkel, kétértelmű címekkel, a sajtóetika nagy részét félredobva. És maradt az általános bulvár, amit a legtöbb ember nem is tart bulvárnak. Ennek legjelesebb képviselője Metropol: pártállástól függetlenül mutatja be a világ eseményeit naponta, minden ügyet könnyen érthető, kissé felszínes formában kinyomtatva, megfelelő kép-adagolással és hirdetés számmal.