A rendészeti minisztert pozíciójánál fogva óriási felelősség terheli mindkét eset miatt. Sőt, teljesen világos, hogy a közbiztonság romlása is az ő számlájára írható. Elméletben. Mert ki más lenne a felelős az ország közbiztonságáért, ha nem a rendészeti tárca vezetője? Egy normális országban, és hangsúlyozottan elméletben.
De sajnos ez nem egy normális ország, és messze nem elméletben tapasztaljuk a közbiztonság romlását. Mert elméletben – azaz a számok alapján – a bűnesetek száma valóban csökkenő tendenciát mutat, ám az állampolgárok nem a számokat látják, hanem az utcai állapotokat: a rablást, a testi sértést, a nemi erőszakot, és a gyilkosságot. Meg a kevesebb rendőrt. (És persze azt, hogy a rendőrség számára 315 millióért vízágyúkat vettek. )
Ki ez az ember egyáltalán?
De nézzük Draskovics szerepét. Milyen ember ő, hogy került ide? Mit tett le eddig az asztalra, hogy olyan felelős beosztásba kerülhetett, hogy a teljes ország igazságügyét és rendészetét vezesse?
Draskovics jogi diplomája után a Pénzügyminisztériumba került. A rendszerváltás után rögtön helyettes államtitkár lett, majd tagja lett a privatizációs kormánybizottságnak. Ez a bizottság készítette elő az akkor még hatalmas állami vagyon eladását. Ezután a Horn-kormányban (1994-1998) kapott államtitkári posztot – még mindig a Pénzügyminisztériumban.
A privatizációs bizottsági munkáját azért érdemes megjegyezni, mert később különféle pletykák kezdtek el szállingózni arról, hogy Draskovics olyan dolgokat tud a nagypolitikában később megjelenő emberekről, amik számukra kínosak lehetnek. Ismerve a privatizáció körüli erkölcsi és esetleges jogi visszaéléseket, ezeket az információkat akár ebből a bizottságból is szerezhette. Ez persze csupán feltételezés, hiszen később is a pénzügyminisztériumban dolgozott, végig a "tűz közelében", innen is lehetnek ismeretei a visszásságokról.
Kitérő
Az Orbán-éra alatt a bankszektorba távozott, ahol egymás után került a magas beosztású helyekre. Medgyessy hatalomra kerülésével már pénzügyminiszterként tehette le esküjét. Gyurcsánynak 2005-ben megingott benne a bizalma, de végül helyén hagyja.
Ezután jött az áfa-visszatartásról szóló döntés. Ezt azóta sokan vizsgálták. Az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézetének tanulmánya szerint ez indította el a körbetartozási hullámot az országban. Ezt a mai napig nyögi a gazdaság. Gyurcsány valószínűleg belátta, hogy nem megfelelő kezekbe tette az ország pénzügyi irányítását, így végül megvált Draskovicstól.
Újabb emelkedés
Ám Draskovics politikai karrierje meglepő módon nem ért véget. Először elkerült a Magyar Villamos Művek élére (ezek szerint az energiapolitikához is ért?), majd egy év múlva újra vissza a nagy politikába, mint államreformért felelős kormánybiztos, az Államreform Bizottság alelnöke. Ekkor kezdtek suttogni arról, hogy tud valami olyat Gyurcsány Ferencről, ami miatt a miniszterelnök kénytelen vele számolni. Ez akár igaz, akár nem, a nagy reformokból is megpróbálta kivenni a részét.
Ám a „reformok” eredményeit ismerjük: kormányválság, majd kisebbségi kabinet. Amiben érdekes módon újra szerepet kap. Egymás után kettőt is. Draskovics Tibor 2007. július 1-től a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszter, 2008. február 19-től igazságügyi és rendészeti miniszter.
Érdekes
Vagyis egy bukott pénzügyminiszter, aki tanulmányai alapján valóban erre a posztra lenne megfelelő, végül belehuppan egy tárca nélküli, majd egy rendészeti bársonyszékbe. Ezt bárhonnan is nézzük, legalábbis elgondolkoztató. Mintha Draskovics képességei egy reneszánsz polihisztoréhoz vagy egy amerikai szuperhőséhez lennének hasonlatosak: az ember, aki mindenhez ért.
Hogy napjainkban felerősödnek a pletykák, melyek Draskovics zsarolási pozíciójáról szólnak, nem okoz senkinek sem meglepetést. Hiszen bukott mint pénzügyminiszter, majd mint államreformért felelő kormánybiztos. Végül vezetni kezdi a rendészetet… az eredmény ma önmagáért beszél. Gyakorlatilag elégtelen a bizonyítványa, azaz bukásra áll.
Nem egyedül ő a hunyó
Igaz, nem szabad mindent az ő nyakába varrni. Mert egyrészt az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, ez az ember nem ért ahhoz, amit rábíznak. Ez persze nyilván nem azért van, mert gonosz, vagy rosszindulatú, egyszerűen csak nem tehetséges. Van ilyen. Nem lehet mindenki az. Főleg egy olyan világban, ami ma körülvesz.
Másfelől azonban az is világos, hogy a jelenlegi közállapotokért nem lehet felelőssé tenni Draskovicsot. A mai közbiztonság, közérzet, és a kollektív bizonytalanság okozója több tényező egymásra hatása: a közoktatás tragikus helyzete, az ország kulturális színvonalának csökkenése, a közbiztonság romlása, a gazdasági válság hatásai, és persze a kisebbségekkel való együttélés feszültségei.
Ilyen helyzetben nem könnyű (bármilyen) miniszternek lenni. De azért nem lenne, baj, ha olyanokat lehetne a bársonyszékekbe ültetni, akik értenek ahhoz, amit csinálnak, és nem csupán azért kapnak pozíciót, mert „tudnak valamit” a miniszterelnökről.
Ezen kívül komoly tekintélyének és kiváló szervezőképességének kell lennie. ÉS persze tudnia kell, ki az, akit szakértőként maga köré gyűjt.
Mindezen elvárásoknak ma egyetlen miniszter sem felel meg. (Félreértés ne essék, az ellenzéki oldalon sem látok olyanokat, akik képesek lehetnek elvezetni egy tárcát felelősséggel, de ez most nem releváns, hiszen nem ők kormányoznak 7 éve).
Abban viszont semmiképp, hogy mint politikus a kapcsolati tákéjét jól kamatoztatja. Akár tud nagy titkokat (biztosan tud), akár nem tud sz*t se.