- Számomra már az is meglepő hír volt Veled kapcsolatban, hogy DJ-ként dolgozol az éjszakában, de hogy ezzel kapcsolatosan még egy rangos elismerés birtokosa is leszel pár napon belül, arra végképp nem számítottam!

- Az Év Felfedezettje lettem a Magyar Lemezlovasok harmadszorra megrendezett Díjkiosztó Gáláján, ami azért is nagy dolog, mert nem csak hogy „leköröztem” pár nálam régebb óta ebben a szakmában tevékenykedő kollégát, hanem mert nőként én vagyok az első, aki megkapta ezt a kitüntetést! Nincs lelkiismeret furdalásom, hiszen komoly, szakmai zsűri ítélte oda nekem a díjat, akik bizonyára úgy vélték, én érdemeltem ki igazán azzal, amennyi munkát belefektettem az elmúlt egy év során. Rajtam kívül két olyan lány dolgozik még lemezlovasként, aki ismert a médiában: Niki Belucci és Voksán Virág. Szakmai értelemben én nagyon komolyan veszem a lemezlovasságot, az egyik legjobbtól tanultam meg az alapokat, a technikát: ő DJ Junior, aki egyben a menedzserem is. Nagyon sokat köszönhetek neki, bár azt mondta, ha nem lett volna tehetségem ehhez a zenei ághoz, egy percet sem foglalkozik velem! Amúgy lett még egy szerencsés „hozadéka” ennek a díjnak: egy héttel később én adhattam át a sok éve nagyon magas szakmai rendezvénynek minősülő Fonogram Gálán dance kategóriában a díjat.

- Honnan jön egy szép szőke fiatal lánynak egyáltalan az a gondolat a fejébe, hogy lemezlovasként keresse a kenyerét?

- A barátom is lemezlovas, méghozzá ő már 13 éve, így szó szerint testközelből ismerhettem meg ezt a hivatást, és azonnal rabul ejtett, bár még semmit sem értettem hozzá. Folyton jártam a bulijaira, lestem, hogyan dolgozik és egyre inkább kezdett vonzani a korongok keverése. Időközben énektanárnál képeztem a hangom, két barátnőmmel 17-18 éves korunkban még egy alkalmi lánycsapatot is alakítottunk az egykori nagysikerű Bestiák mintájára, de annak gyorsan vége lett. Hogy milyen az énekhangom, arról a nézők is meggyőződhettek nemrégiben, amikor dalra fakadtam a TV2 Hal a tortán című műsorának egyik szereplőjeként. Az adásrendező még azt is megkérdezte, miért nem jelentkeztem a Megasztárba, biztos döntős lehettem volna, de ez a vonal engem egyáltalában nem érdekel, nem szeretnék énekesnő lenni.

- Hogy képzeljünk el Téged munka közben: hétvégente jársz klubokba fellépni, Pesten és vidéken?

- Nem csak hétvégente dolgozom, hanem amikor épp felkérést kapok, az lehet hétköznap is. Viszont van egy hivatalos munkahelyem is, a Karolina úton, ami a főváros egyik legnagyobb dance klubja, ott állandó jelleggel megtalálható vagyok, de mert ezév elején megvolt az első külföldi – törökországi – sikeres debütálásom, úgy tűnik, Ausztriában, Németországban is lesznek munkáim a közeljövőben.

- Öt éve modellkedsz, 2007 és 2008 Playmate-ja is Te lettél, mivel a nyuszis magazin akkor első ízben nem választott egy éven át új arcot, így most májusig még Tiéd valamennyi kötelesség, de dicsőség is, ami ezzel a címmel jár. Mindjárt erre a vonalra akartál lépni?

- Dehogy, először szépségversenyekre jelentkeztem én is, mint annyi más lány. Ezeknek köszönhetően elkezdtem jobbnál-jobb itthoni és külföldi munkákat kapni, még egy Armani outlet fotózásom is volt, pedig alig múltam 17 éves akkortájt!

- Szüleid – főleg édesapád - mit szóltak ehhez az egészhez?

- Mivel az iskolában mindig rendesen tanultam, jó jegyeket szereztem, nem kellett noszogatni a tanuláshoz, ezért úgy gondolták, amíg az iskolában helyt állok, modellkedjek nyugodtan. A Playmate választás pedig már akkor jött az életembe, amikor elmúltam 18 és Attilához költöztem, vagyis önálló döntés volt. Nemcsak az apukám, de az anyukám is nagyon jó fej, ráadásul rettentő fiatalok, mindketten csak negyvenes éveik elején-közepén járnak, a gondolkodásuk is nagyon modern, mindenben megértenek, mindenben támogatnak!

- A modellszakmával vannak még terveid?

- Úgy gondolom, a modellkedésből nem szeretnék már semmilyen módon profitálni a jövőben: sem állig felöltözötten, sem félig levetkőzötten. Persze nem lehet tudni, mit hoz a holnap, vagyis ha megkeresne egy komoly divatcég vagy újság egy fotózás ötletével, azért átgondolnám, miben lenne az nekem jó, és ha így látnám, elvállalnám. Viszont én már többé nem szaladgálok ilyen típusú megbízások után, nem törekszem a modell karrierem építgetésére, az életemben most a lemezlovasságé a főszerep, erre fektetem a hangsúlyt és persze az energiáimat is.

- Nem gondoltál arra, hogy más irányba is mozdulj, mondjuk valamilyen típusú főiskolára, egyetemre menj tovább tanulni?

- Ami engem igazán érdekel, abból nem lehet megélni. Viszont amióta megismertem, megtanultam és megszerettem, azóta egyszerűen imádok lemezlovas lenni, és az elkövetkező sok-sok évemet szeretném mindenképpen dj pult mögött tölteni. Rengeteg tervem van még a zenével kapcsolatosan, tele vagyok ötletekkel, rövidesen videoklipet készítünk, dalkiadásokat tervezek, ez mozgat, ez hajt. Mellesleg maximalista típus is vagyok.

- Mi az, ami érdekel, és amiből szerinted itt nálunk nem lehet megélni?

- A Képzőművészeti Egyetemre jelentkeztem, grafikus szakra: nem vettek fel. A Gazdasági Főiskolára párhuzamosan adtam be a lapomat, oda viszont bejutottam, csak halasztást kértem, mert nem volt igazán kedvem hozzá. Most már az a hajó elment, mivel csak két évig áll a halasztás, az pedig letelt, de nem bánom, sosem érdekelt igazán. Egy ideig azon is gondolkoztam, hogy nekifutok még az Iparművészeti Főiskola ruhatervezői szakának, de aztán mégsem felvételiztem, mert közben beindult a zenei pályám. Még mindig nagyon fiatal vagyok, 21 éves múltam, úgy vélem, lesznek lehetőségeim, ha mondjuk három év múlva meggondolom magamat. Az biztos, hogy mindenképpen művész vonalon fogok mozogni.

- Hogy képzeljünk el Téged otthon? Egy Playmate is szokott mosni, főzni, takarítani?

- Hajjaj, én egészen biztos! Mivel imádom a páromat, minden házimunkát örömmel elvégzek a közös lakásunkban, nem lehet rám panasza! Szerencsére Attila – aki nagyon melegszívű, nagyon jó ember - maximálisan megbecsül, mert pontosan tudja, hogy manapság az én korosztályomban nagyon ritka az a lány, aki annyira odaadó, mint én.

- Mivel Attila 30 éves, nem gondolt még nősülésre, gyerekvállalásra – értelemszerűen Veled együtt persze…

- Ő úgy érzi, még nem érett meg a családalapításra, nekem pedig van időm ezen gondolkozni, de mindenképpen szeretnék anya lenni – persze Attilával az oldalamon! - még a harmadik ikszem előtt, nehogy úgy járjak, mint a körülöttem lévő ex-szépségkirálynők és ex-playmatek többsége, akik már nem éppen fiatalok, még sincs se férjük, se gyerekük. Mivel a gyermekemnek szeretnék megadni mindent, ami testi, lelki és pszichés fejlődéséhez maradéktalanul szükséges, már most arra törekszem, hogy minden rendben legyen a magán- és szakmai életemben egyaránt, hogy kiegyensúlyozott, felelős felnőttként válhassak édesanyává, amikor elérkezik az ideje.