Történelmi előzmények Pol Pot-ig

Kambodzsa időszámítása Krisztus keresztre feszítésének ideje körül kezdődik. Az ekkori Funan-birodalom Kínával gyenge függőségben állt és Srí-lankáról jött Buddhista szerzetesek terjesztették szét az országban a mára legősibb fennmaradt Buddhista irányzatot, a Theravadát (a lakosság 95 százaléka a mai napig e hitet követi). A 6. században ehhez csatlakozott a Kambodzsa északi részét is magában foglaló Cselna-állam, amely vallás tekintetében hindu volt (később muzulmánok is betelepültek, de egyik vallásnak sem maradt mára jelentős mennyiségű képviselője).

Az igazi áttörést - amelyre a mai napig büszkék, és amelyet a vörös rezsim is átvett - a Khmer-birodalom jelentette, amely a 8. századtól virágzott és sok száz évig a terület legerősebb államának számított, hatalmas területeket meghódítva (a khmer szó a Kambodzsában élő népcsoportot jelöli, akik a mai népesség 90 százalékát teszik ki). A 13. századtól egyre gyengülő, belső viszályokkal is küzdő birodalom 1432-ben szenvedett végérvényes vereséget: ekkor feladták a fővárosukat, Angkort, és a székhely átköltözött Phnompenbe (ami máig maradt a királyság fővárosa).

Az elkövetkező négyszáz évben thai-i (akkor Sziám) és vietnámi királyok hatalma érvényesült az országban, sőt sokszor a háborúikat is Kambodzsában vívták, elpusztítva ezzel a khmer nép egy részét. 1863-tól szépen lassan francia gyarmatsorba süllyedt a terültet (Indokína néven), amit csak japán megszállása szakított meg 1941-ben. Bár a háború lezártával Kambodzsa kikiáltotta függetlenségét, de ennek ellenére ismét Franciaország okkupálta. Igazi függetlenségét csak 1953 végén, hosszas tárgyalások folyamán nyerte el.

A kommunisták felemelkedése

Kambodzsa alkotmányos monarchia lett, vagyis a 120 tagú nemzetgyűlés mellett a király is beleszól az ország politikájába - sokkal aktívabb mértékben, mint mondjuk Angliában (ez a gyakorlat ma is). 1965-ben (ekkor már javában folyt a vietnámi háború) vietnámi kommunisták érkeztek az országba, ami az ottani kommunista irányvonal erőteljes megerősödését szolgálta. Az USA-ellenes tüzet csak tovább szította az a ’69-ben indult, főkent civil áldozatokat követelő, több tízezer ember halálát okozó amerikai bombázássorozat, ami a kambodzsai kommunista célpontokat támadta (a bombázásnak csak 1973-ban lett vége).

Eközben a király mindent megtett azért, hogy a vietnámi konfliktus ne terjedjen át Kambodzsára: emiatt az alapból kommunista-ellenes uralkodó megtagadta az amerikaiakkal való együttműködést - így CIA elkezdte megtervezni az eltávolítását.

Csakhogy 1970-ben, amikor a király gyógykezelésre külföldre utazott, a kommunisták sikeres puccsot hajtottak végre - nem épp a CIA tervei szerint. Ám a nép jó része nem egyezett bele a változásba, így polgárháború kezdődött. A kommunistákat (akiket az uralkodó Vörös Khmernek nevezett) Kína, az ellenzőit Amerika támogatta - ahogy az több helyen is megtörtént a hidegháború folyamán. Végül egyre erőteljesebb Vietkong segítséggel a kommunisták kezdték átvenni a hatalmat, és 1975 árpilis 17-én (kambodzsai újév napján) bevették a fővárost. Az esemény véget vetett a polgárháborúnak, de egy sokkal véresebb időszak kezdődött: Pol Pot és a Vörös Khmer rémuralma.

Kétmillió halálsikoly

Az elmélet egyszerű, ám józanésszel felfoghatatlan volt: egy lépéssel teremtsük meg az ideális kommunizmust. A „nagy ugrásnak” nevezett terv gyakorlati változatát már korántsem fogadták annyira éljenezve az emberek, mint a fővárost „felszabadítókat”. Minden tulajdont államosítottak, betiltották a pénzt, új évszámolást vezetett be (Pol Pot uralkodásának kezdete volt a 0.-év, akárcsak Észak-Koreában, ahol ez ma is érvényes) és a városból kiűzték az embereket falura. Majd elkezdtek kiirtani mindenkit, aki a rendszer ellensége volt: az értelmiségit (tanárokat, orvosokat), a szakképzett embereket (mérnököket, kereskedőket), a vallási vezetőket és szerzeteseket. De elég volt, ha valaki túl választékosan beszélt, vagy szemüveges volt - már ment is az egyik földre 12 órát robotolni. Az ilyenek rabszolgának számítottak, megölésük, kínzásuk nem volt bűn, inkább csak szórakozás.