-Mikor megtudtuk, hogy apánk a rák utolsó stádiumában van, mellette maradtunk a testvéreimmel. Végeláthatatlan éjszakákat virrasztottunk át. Az én feladatom volt, hogy a morfiumot adagoljam neki. Teáztunk, beszélgettünk és közösen sírtunk, mialatt rajzoltam. -nyilatkozta szomorúan Ariel Mlynarzewicz, argentin művész.

A pokol két hónapig tartott, apja haláláig. “Ilyen módon dolgoztam fel a gyászomat, mialatt festettem az öregemet, közelebb éreztem őt magamhoz” meséli Ariel elkerülhetetlen családi tragédiáját.

Mlynarzewicznek még két évébe került hogy rajzait olajfestményekké változtassa, melyek jelenleg a buenos airesi Centro Cultural Recoletaban tekinthetőek meg egyéb művei között.