Miközben külföldön már a diákhiteleket is elérte a válság, eleve szigorúbb feltételekkel, magasabb kamatokkal lehet hozzájutni; itthon ugyanez a hatás kevésbé érzékelhető. A legfrissebb felmérések alapján a kiírt kötelező törlesztőrészleteknek körülbelül a dupláját fizették be 2008-ban; sokan éltek az ingyenes előtörlesztési lehetőséggel, amellyel közvetlenül a tőketartozást lehet csökkenteni.

Csavar a dologban, hogy az előtörlesztést külön kell jelezni az átutalási megbízáson, ha ez nem történik meg, akkor a befizetett összeget a kamatokra és a költségekre számolják el, a tőketartozásra csak akkor, ha marad mit. Ezt természetesen közlik a weboldalon, csak éppen jól elrejtve. "Bármit megtesznek, hogy több pénzt behajtsanak, mint kellene" – jegyezte meg egy diákhiteles hallgató.

"Akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak"– mondja Kornél, egy harmadéves ELTE informatika szakon tanuló diák, aki elsőéves kora óta igényli a hitelt. "A maximális összeget kértem, hogy tudjam fizetni a suli költségeit, utazást, jegyzeteket, ilyesmit. De le fogom mondani a nyáron, átmegyek levelezőre és keresek valami diákmunkát." Ahogy magyarázta: nem lát esélyt arra, hogy a közeljövőben jól fizető álláshoz jusson.

"Megbántam, hogy felvettem a hitelt. Azt tudtam, hogy sok adósságom lesz, mire vége a sulinak, de azt hittem, addigra jobb helyzetben leszek. Most úgy néz ki, hogy nem leszek. Folyamatosan küldik el az embereket a munkahelyekről, nem vesznek fel senkit." Mint mondta: elég alaposan utánajárt a témának, mielőtt felvette volna a hitelt, de ilyen helyzetben nem akar ekkora hátránnyal indulni. Kornélnak eddig nagyjából 600 ezer forintos adóssága van, és ez csak a tőketartozás.

Érdekes ezeket éppen egy leendő informatikustól hallani, hiszen az egyik legkeresettebb szakmáról van szó. "Igen, csak ahhoz el kellene végezni rendesen a sulit, ami éppen a pénzhiány miatt nem fog menni." – kapom a választ. Ennek ellenére optimista, és reméli, hogy legfeljebb három év alatt törlesztheti a kölcsönt.

A külföldi diákok kevésbé derűlátóak. A helyzet különösen súlyos az Egyesült Államokban, ahol sok hallgató a diákhitel mellé állami támogatás nélküli személyi hitelt is felvesz, hogy a tanulmányait finanszírozhassa. Így sokuknak tíz évig is eltarthat, mire végleg kikeverednek az adósságokból.

Az elmélettel önmagában nincs baj, mindenkinek joga van továbbtanulni, még akkor is, ha az anyagi háttere ehhez nem a legkedvezőbb, de számolni kell azzal, hogy felsőoktatás így, vagy úgy, mindenképpen komoly kiadásokkal jár. A diákhitel viszont egyértelműen hitel, és nem ajándék; aki felvette, ne csodálkozzon, hogy vissza is kell fizetnie.