Kialakulás, történelem

A Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 1913-ban alakult, és kulcsszerepe volt a gyakorlatilag elbukott, ám a magyar ’48-hoz hasonlóan sokat dicsőített 1919-21-es függetlenségi háborúban. (Annyi mindenesetre tény, hogy bár nem a függetlenségi háború érte el a mostani helyzetet - Írország függetlenségét, és Észak-Írország autonómiáját - de nagy szerepet játszott benne.) A dicső múlton kívül valószínűleg azért is támaszkodnak ily nemes múltra az állítólag ebből a katonai szervezetből kialakult terrorcsoportok, mivel ők sokszor gerilla-taktikával hátráltatták a brit hadsereg előrenyomulását.

Minden esetre van pár IRA, akik mind ebből a katonai szervezetből vezetik le magukat, ám minnnyájan más célt képviselnek. A legelső szakadás legfőképp vallási okokra vezethető vissza. Írországban mindig is a protestánsok szava volt a döntő, akik elnyomták a kisebbségbe lévő katolikusokat (Északon legfőképp katolikusok élnek). 1969-ben több évnyi előzmény után véres összecsapások robbantak ki a protestánsok és a katolikusok közt, így az IRA is két részre szakadt.



A protestánsokat támogató rész lett az Hivatalos (Official) IRA, akiknek marxi gyökerein nevelkedve kifejlődött az Ír Munkáspárt, és a kisebbségi katolikusokat védelmébe vevő, mindvégig Írország egyesítésén fáradozó Ideiglenes (Proposal) IRA. Ennek pártja a Sinn Féin (az 1969-es Ideiglenes Katonai Tanács (GAC) nyomán, amely mai napig a legfőbb döntéshozó szervezetük). Ez utóbbi lett az ír terroristamozgalomként elhíresült szervezet, amely húsz év alatt több tucat akció folyamán, több mint 3000 ember - köztük 700 brit katona - halálát okozta (bár a Hivatalos is elkövetett párat, de ők „csak” 52 ember haláláért felelősek).

Tettek, fordulatok

Az IRA taktikája az volt, hogy olyan mértékben mérjen csapást az Észak-Írországban állomásozó brit katonákra - valamint omlassza össze az ottani rendszert - hogy az angolok kénytelen legyenek visszahívni a hadsereget a térségből. „Ölj meg egyet, hogy megfélemlíts tízezret”- tartja a kínai mondás, amit szépen átvettek.

A merényletek csak erősödtek az 1972-es véres vasárnap (a brit hadsereg ír tüntetőkbe lőtt, 22 ember halálát okozva) és az egyre erőteljesebb angol belügyi beavatkozás után. Ezek áldozata lett Lord Mountbatten, a II. világháború hőse, a királyi család tagja is, de a terrorhullám egészen Londonig terjedt, és 1985-ben Margaret Thatchert, az akkori miniszterelnököt is megpróbálták a levegőbe röpíteni. Az incidens hatására Anglia és Írország közös dokumentumot írt alá az „Észak-Ír problémák megoldásáról” amit a nép is támogatott választási eredmények formájában. A halálmaraton azonban tovább folytatódott - a Líbia által küldött Semtex robbanóanyagok bevetésével.



1986-ban, tizenhat év után újra összeült a GAC és az IRA, majd ismét kettészakadt:az Ideiglenesből kivált a még radikálisabb, Anglia mellett Amerika-ellenes Folytatólagos (Continuity) IRA. Ám ez a szakadás is jelezte, hogy az IRA immáron nem utasít vissza egyértelműen egy békés utat.

Nagy fordulatot csak 1997-es év hozott, amikor sikerült az 1994-ben megkötött - az egyre csökkenő mennyiségű támadásnak köszönhető - békeszerződést érvényesíteni (1998-ban írták alá a nagypénteki egyezséget, azóta az Ideiglenesek sem követtek el terrorista akciót). Ehhez 2005-ben hozzájárult a hivatalos bejelentés, és a teljes katonai leszerelés is. Egy 2008-as, ezt felügyelő független bizottság szerint pedig az IRA, mint katonai szervezet teljességgel megszűnt. Legalábbis az Ideiglenes szárnya...

Két halál egyesítheti Nagy-Britanniát?

Voltak akik a 90-es évek békefolyamatait nem fogadták el, hanem továbbra is fegyverrel kívánták elérni álmaikat - vagyis Írország egyesítését. Ők 1997-ben kiváltak, és létrehozták a Valódi (Real/ True) IRA-t. Hogy bizonyítsák szándékuk komolyságát 1998. augusztus 15-én Omaghban 29 embert öltek meg. Azonban az elmúlt időkben róluk sem lehetett hallani, egészen tegnapig.

A Belfasttól 26 kilométerre lévő massereenei laktanya kapujában két katona épp két pizzástól vette át a rendelt étket, amikor egy kocsiból golyózápor zúdult rájuk. Az elkövetők még közelről is megszórták a két magatehetetlen fegyveres testét, majd távoztak. A két katona meghalt, a két pizzás megsebesült- egyikük állapota válságos. Pár órával később a Valódi IRA vállalta magára a felelősséget az egyik helyi újság hasábjain keresztül, és kijelentette hogy a civileket se sajnálja, hisz kollaboráltak az ellenséggel (kihoztak nekik pár pizzát). Más források szerint a támadók álcázták magukat pizzafutárnak és két másik civil sebsült meg.

Pedig a rendőrség már két nappal az eset előtt szólt, hogy lehet valamire számítani, de ezt nem nagyon vették komolyan. Bárhogy is legyen, a gyilkosság nem csak egy újabb terrorhullám kezdetének a jele lehet, hanem egy széleskörű helyi összefogás alapja is. Ugyanis az összes párt, az összes érintett államban kiállt a békefolyamatok folytatásáért, és nagyobb összefogást sürgettek. "Abszolút elszántak vagyunk. Nem engedjük meg ezeknek az embereknek, hogy ők diktáljanak, hogy visszarángassanak minket a rossz múlt napjaiba.” - mondta Peter Robinson, az autonóm észak-ír kormány vezetője.