Esős, borongós idő.

Tipikus, „hagyománytisztelő” márciusi időjárás fogadta a Budapesten megtartott megemlékezések résztvevőit – akik egyébként nem voltak túl sokan. A hivatalos ünnepségeket meglehetősen gyér érdeklődés és rendkívüli mértékű rendőri biztosítás jellemezte. Minden helyszín körül „kordonerdőt” állítottak fel, s csak az juthatott a lezárt területre, aki átesett egy alapos átvizsgáláson.

A nap folyamán a város több pontján is érdekesebbnél érdekesebbnek ígérkező ünnepi beszédekkel készültek a különböző politikai beállítottságú szónokok.

Tojás helyett ezúttal eső esett

A gazdasági válság rányomta bélyegét a Demszky-beszéd „színezetére” is. Ezúttal ugyanis elmaradt a tojáseső, helyette szitáló esőben mondta el gondolatait Budapest főpolgármestere.

A Fővárosi Önkormányzat ezúttal is a Március 15-e téren tartotta a megemlékezését. A Petőfi-szobornál zajló ünnepséget rengeteg rendőr és civil ruhás biztonsági őr biztosította. Az egész teret kordonokkal vették körül, így ezzel az Erzsébet-híd lábáig tolták ki a tömeget.

A színvonalas felvezető ünnepi előadás után Demszky Gábor beszéde következett. A liberális politikus mondandóját végig erőteljes füttykoncert és válogatott bekiabálások kísérték. Demszky többször kiszólt az őt gyalázó tömegnek, de szavai ellentétes hatást váltottak ki: lecsendesedés helyett felerősödött a háborgó tömeg hangja (ahonnan némi dulakodás után a rendőrök végül kiemelték a hangadókat).

A főpolgármester beszédében a politikai elit új kiegyezését sürgette. Szerinte vissza kell térni nemcsak 1848, hanem 1989 szellemiségéhez is. Meg kell teremteni a közmegegyezést, s erre építve minél gyorsabban meg kell lépni a régóta szükséges reformokat.

Demszky elítélte azokat, akik folyton csak bűnbakot keresnek, elítélte továbbá a „hivatásos rendzavarókat” is, s figyelmeztetett: „ebben a pillanatban is gárdisták masíroznak a Hősök terén”.

Több ezer radikális ünnepelt

A Hősök terén vasárnap zajlott a Magyar Gárda ötödik avatása (ezúttal újabb 650 gárdistát avattak fel). Az ünnepi megemlékezés itt szinte teljesen hiányzott, a szónokok inkább a cigánybűnözésről és a Magyar Gárda szükségességéről beszéltek. A békésen zajló ünnepség után a résztvevők a Deák térre vonultak, ahol találkozhattak „testvéreikkel”: itt ugyanis a Jobbik tartott megemlékezést.

A parlamenti kívüli kis radikális jobboldali párt ünnepségén több ezren voltak, ennek megfelelően a rendőrség is hatalmas erőkkel biztosította a helyszínt.

A szónokok ezen az ünnepségen sem tudtak szabadulni attól, hogy felemlegessék a trianoni békeszerződés felülvizsgálatát és hogy szidják az aktuális politikai vezetést. Vona Gábor, a párt elnöke mindkét oldalt egyaránt szidta, szerinte kizárólag a Jobbik képes alternatívát nyújtani a jelenlegi politikai elittel szemben.

Több felszólaló – Balczó Zoltán, Hegedűs Lóránt – már-már forradalmi hevülettel sürgette az ország politikai és gazdasági rendszerének radikális átalakítását, az ún.
harmadik utas politikát.

Az összegyűlt többezres tömeg hatalmas tapssal fejezte ki a legteljesebb egyetértését az elhangzottakkal.

A nap „fénypontja” pedig az európai parlamenti választási lista első helyén álló Morvai Krisztina felszólalása volt. Az önmagát az emberi jogok állhatatos védelmezőjeként beállító radikális jogásznőnek lényegében egyetlen programpontja van arra az esetre, ha megválasztják: európai képviselőként minden lehetséges fórumon a 2006. októberi eseményeket fogja hangoztatni és az ezzel kapcsolatos saját véleményét fogja szétkürtölni szerte Európában.

A lelkes tömeg őt is tapsviharral köszöntötte, majd az összegyűlt emberek nagy része békésen elvonult. Csupán egy maroknyi csoport próbált valamiféle balhét provokálni a rendőrökkel. (Azt, hogy végülis mire jutottak, itt elolvashatják.)

Polgármesterek a Várban

A Fidesz a budai várban emlékezett meg a ’48-as forradalomról. A megemlékezésen Orbán Viktor pártelnök előtt a házigazda Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere, valamint Rogán Antal V. kerületi és Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester szólal fel.

A legnagyobb ellenzéki párt rendezvényén több ezren gyűltek össze (a Hír Extra mindkét helyszínen jelen lévő tudósítói szerint körülbelül annyian voltak ott, mint a Deák téren).

Érdekesség, hogy a nemzeti szimbólumok mellett ezúttal nem lehetett árpád sávos zászlókat látni. (Ez mutatja, hogy a Fidesz táborában elenyésző számú radikális elem található.)

Voltak viszont – a nemzeti ünnephez némiképp méltatlan öltözéknek számító – talpig narancssárgába öltözött fiatal és idős személyek. Erősítette a pártrendezvény jelleget az is, hogy a szűk utcákon végig ajándéktárgy-árusok kínálták a különböző fid eszes relikviákat.

Az elhangzott beszédek túl sok újdonságot nem tartalmaztak. Az ünnepség fénypontját ígérő Orbán-beszédben sem fedezhettünk fel új elemeket, lényegében megismételte az egy héttel ezelőtt elmondott ország értékelő beszédének fontosabb gondolatait.

Gyurcsány válasza

A nemzeti ünnepre a „koronát” Gyurcsány Ferenc tette fel beszédével, amit vasárnap este mondott el a Művészetek Palotájában, az évforduló alkalmából rendezett díszelőadás előtt.

A kordonokkal körülvett, hermetikusan lezárt épületben elmondott beszédének legfontosabb üzenete a következő volt: „merjünk ünnepelni.”

Gyurcsány szerint a szólás szabadságának együtt kell járnia a szólás felelősségével és a szólás méltóságának megőrzésével.

„Az ország merjen ünnepelni. Magyarország szabad és független, a világ legerősebb katonai-politikai szövetségének a tagja, és az európai közösségnek is egyenrangú szereplője. '48-ban akarhattak volna-e ennél többet?” – tette fel a költői kérdést a miniszterelnök.

A kormányfő felsorolta a rendszerváltás óta eltelt időszak eredményeit és ezzel válaszolt Orbán Viktornak: „nem kell kitörölni egyetlen évet sem az elmúlt húszból, hiszen nagyszerű dolgok történtek”.

Ezekkel a gondolatokkal zárult tehát nemzeti ünnepünk. Figyelemmel kísérve a nap történéseit és az egyes szónokok kijelentéseit, az ember végiggondolja: tényleg így kellene kinéznie egy nemzeti ünnepnek?

A nap minden egyes rendezvényén, megemlékezésén elhangzott a ’48-cal való párhuzam. Sokan idézték Petőfi, Kossuth, Széchenyi és Deák szavait, de vajon megértették a forradalom igazi üzenetét? Megértették, hogy mi vitte előre a forradalmat, mi adott erőt az embereknek, miért küzdöttek valójában?

Aligha.

Az ország és az emberek érdeke (amikre előszeretettel hivatkoznak a politikusok) ugyanis reformkori szellemiséget kívánna meg elsősorban a vezető politikusoktól, de az átlagpolgároktól is.

Ameddig ez nem valósul meg, addig továbbra is csak egyetlen egy párhuzamosság igaz a ’48-as és a mai helyzet között: akkor is és most is szakadt az eső. Semmi több.