Nem az a lényeg, hogy az ellenzék nem szavazta meg Budapest 2009-es költségvetését. Ez teljesen megszokott ügy. Még ha egyéb törvényekben egyet is értenek, a költségvetés mindig is a hatalmon lévők felelőssége, így ezt természetes módon nekik kell felvállalni. A Fővárosi Közgyűlés hétfő estéjének lényege tehát nem az ellenzék oldalán keresendő. Éppen ellenkezőleg: a szocialistákén.

Mert a valódi hír az, hogy az Magyar Szocialista Párt fővárosi képviselői nem támogatták a költségvetési tervezetet. Igaz, nemmel sem mertek voksolni: tartózkodtak a szavazáson. Az SZDSZ-MSZP koalíció - mely a fővárosban is meggyengült - ezzel olyan repedést kapott, amelyet már talán sosem lehet összefoltozni.

Van azért összefogás is

A kormánykoalícióból való kilépés (avagy inkább kiebrudalás után, attól függ, melyik oldalról nézzük), az SZDSZ a fővárosban nehéz helyzetbe került. Demszky Gábor főpolgármester csak úgy tudta működtetni a várost, ha a fővárosi szocialistákat is maga mellett tudhatta. Ezt sikeresen meg is oldotta. Igaz, ebben segítségére volt az MDF frakciója is, hiszen 2006 ősze óta a szavazások nyolcvan százalékában a polgármesteri javaslatok mellett szavazott. Le kell szögezni azt is, ugyanezen időszakban a Fidesz-KDNP szövetség 67 százalékban támogatta a főpolgármesteri előterjesztéseket.

A költségvetés persze külön történet. Ez adja a gerincét egy város működésének. Ha ez nincs, meg, akkor nincs is miről beszélni, nincs is miért dolgozniuk a politikusoknak. Jelenleg egy átmeneti költségvetést fogadtak el, ami április 30-ig lesz érvényben. Eddig van idő egy újabb költségvetés előterjesztésére.

Alkuhiány?

De visszatérve az MSZP-s politikusokra. Vajon mi válthatta ki azt, hogy tartózkodjanak a költségvetés megszavazásakor? A politikát ismerve szóba jöhet a háttéralkuk nem kellő alapossággal való megkötése. Egy koalíció a „valamit-valamiért” elve alapján működik: támogatlak, ha cserébe te is támogatsz engem. Szkeptikusabban szólva: hagylak lopni, ha te is hagysz engem.

Mivel a költségvetés pont a pénzek elosztását tartalmazza, elképzelhető, hogy már nincs meg a kellő összhang a valaha még nagy barátságot ápoló két párt közt, és képtelenek voltak megegyezni.

Megijedtek?

A szavazáson való tartózkodás megmagyarázására van egy másik lehetőség is. Ehhez a főváros VI. és VII. kerületében lejátszódó ingatlan-panamákat, illetve az ügyészség keménykezűségét kell felidézni. Mint ismeretes, a VII. kerület szocialista polgármesterét Hunvald Györgyöt és az pénzügyi bizottság SZDSZ-es elnökét, Gál Györgyöt előzetes letartóztatásba helyezték. A VI. kerületben pedig minden SZDSZ-es és MSZP-s képviselőt, akik az ingatlan ügyekben végül is megszavazták az önkormányzat vagyonának elherdálását, gyanúsítottként kezelnek.

Az ügyészég magatartása intő példa lehet azoknak a képviselőknek, akik esetleg hasonló lépések megtételére készülnek, akik szavazatukkal olyan indítványokat támogatnak, amelyekről esetleg később kiderül, hogy megkárosította az őket megválasztók pénztárcáját. Nem vádoljuk a fővárosi költségvetést azzal, hogy hátrányosan érintené a főváros lakósságát, ám az beszédes, hogy az MDF és a Fidesz szerint „az egészet szét kellene tépni, és kihajítani”.

Elképzelhető tehát, hogy a VI. és VII. kerületi példák gatyába rázták az eddig felelőtlenül hazudozó és sikkasztó politikusokat. Elképzelhető, hogy most már minden egyes gombnyomásnál meggondolják, hogy mi is az, amit megszavaznak.

Esetleg Demszky kapta a pofont?

Persze a fővárosi szocialisták tartózkodása lehet egész egyszerűen gesztus is Demszky Gábor felé: egyfajta bizalomvesztés, egyfajta hátatfordítás. Ám bárhogy is van, a fővárosnak költségvetés kell, amire a hétfői döntés után egy hónapjuk maradt a városatyáknak.

Szerencsére minden párt rendkívül nyitott, és rendkívül kompromisszum kész. Minden fővárosi frakcióvezető a végletekig elkötelezett az egyeztetésben. Nyilván, hiszen manapság ez jól hangzik. De hallottunk már politikusokat fogadkozni éppen eleget. Ezért ehhez csak annyit lehet hozzátenni: hisszük, ha látjuk.