A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) közleménye szerint a BTM régészei a Nánási úton M. Virág Zsuzsanna által vezetett ásatások során egy Kr. e. 5200-4900-ra keltezhető újkőkori falu több oszlopszerkezetes épületének nyomait találták meg a vízpart közelében, köztük egy teljes lakóház maradványait.

Ez egy nagyjából észak-déli tájolású, 20 méter hosszú, 6 méter széles, oszlopos szerkezetű épület, de a régészek több hasonló ház részletét is megfigyelhették. Az épületek tartószerkezetét a korszakra jellegzetes módon, öt párhuzamos oszlopsor alkotta. A településen több földbe vájt kemence maradványát is feltárták, egyikük alját kőtöredékekkel rakták ki.

A házak környezetében földbe vájt tárolóvermek és hulladékkal teli gödrök voltak, amelyekből számos használati tárgy, így pattintott és csiszolt kőeszközök, bekarcolással és festéssel is díszített kerámiaedények töredékei kerültek elő. A most feltárt emlékek a régészetben a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájának nevezett népességhez köthetőek, akik a legkorábbi ismert földművesek voltak a főváros területén.

Ezen a helyen később Kr. e. 4000 körül, a rézkorban is laktak, amely időszakhoz egy, az újkőkoriaktól eltérő szerkezetű kisebb, oszlopvázas épület maradványa és néhány tároló gödör és köthető - olvasható a BTM közleményében.

Mint M. Virág Zsuzsanna ásatásvezető elmondta az MTI-nek, ezen a helyen az újkőkor időszakában többször, vagy esetleg hosszabb ideig is megtelepültek.

"Maguk az épületek, amelyeknek nyomait megtaláltuk, nem egy időben álltak itt. A házak mindegyike, kivétel nélkül észak-déli tájolásúak voltak, a Dunával párhuzamosan helyezkedtek el" - magyarázta a régész.

Ismertetése szerint az újkőkori település lakosai földműveléssel és állattartással is foglalkoztak, s elképzelhető, hogy halászattal, vadászattal is kiegészítették étrendjüket.
"Alapvetően helyben készítették az edényeiket, de találtunk olyan cseréptöredékeket is, amelyek a Tisza-vidék és a Bükk-hegység népességével való kapcsolatokra utalnak. A pattintott és csiszolt kőeszközök kerültek elő. Ezekről nem tudjuk, hogy helyben készültek-e, de vannak olyanok is, amelyeknek a nyersanyaga távoli vidékekről származik" - mutatott rá M. Virág Zsuzsanna.

A kőeszközök között akad nyéllyuk nélküli és átfúrt balta, valamint vésők, de kerültek elő sarlófényes kőpengék is.

"A sarlófény arra utal, hogy az ilyen pattintott kőpengékkel gabonaszárat vágtak. A gabona szárában ugyanis van egy olyan anyag, amely kifényesíti a kőpenge élét. Innen tudjuk, hogy a kőpengéket sarlóbetétnek használták, a fa- vagy csontnyélbe mézgával ragasztották be őket" - mondta.

Az ásatásvezető kitért a hétezer éves lakóházra is. Mint mondta, a főváros területén ritkán adódik lehetőség nagy felületek feltárására.

"Ez viszonylag nem túl nagy terület, de olyan szerencsésen alakult a helyzet, hogy több épületrészlet mellett sikerült egy teljes épületalapot is megtalálni. Óbudán ez a legkorábbi ismert, teljes egészében feltárt lakóépület-maradvány. Budapest területén és a főváros környékén azonban került már elő teljes egészében feltárható épületalap ebből a korból, például az M0 autópálya keleti szektorában, a XVII. kerületben, a Rákos-patak partján tártak fel ilyen házakat.

M. Virág Zsuzsanna kitért egy kisebb, 5-ször 5 méteres alapterületű házra, amelynek középtengelyében 3 tartóoszlop nyomait fedezték fel.

"Ez valószínűleg a rézkor időszakából származik. Csaknem szabályos négyzet alakú az alaprajza, a tartóoszlopok észak-déli irányban helyezkedtek el. Valószínű, hogy a bejárat déli oldalon, a dél-nyugati sarokban lehetett a bejárat" - tette hozzá M. Virág Zsuzsanna.