A Kossuth-díjas színész utolsó útja

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium nevében Bogyay Katalin szakállamtitkár vett búcsút a színésznőtől, számos dráma, film és tévéjáték emlékezetes szerepeinek alakítójától. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész pályáját valahogy végigkísérte a kétségbeesett bizonytalanság - mondta a szakállamtitkár.

"Ötvenéves sem volt, amikor betelt a pohár, és otthagyta színházát. De azt nem gondolta, hogy ezután jóformán egy színház ajtaján sem fog újra belépni. Minden nap elkeserítette, hogy otthon ült, miközben valahol felgördült a függöny egy színházban" - emlékezett Bogyay Katalin.

Mint felidézte, falujában tanítója egyszer rá osztotta a Regélő szerepét, ez volt első színészi alakítása. A tehetséget Jászai András, a nagy tragika unokaöccse látta meg benne, és bíztatta, hogy induljon útnak, szálljon vonatra. Így lett a Rábatamásiban született Horváth Teri 1948 és 1952 között a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének tagja és a Színművészeti Akadémia (SzAk) hallgatója.

Arca tisztasága, fejtartása, szemei ragyogása nem véletlenül tette Konfár Gyula múzsájává. A festőművész férj sokáig csak az ő arcképét festette, mindig valami újat látott meg benne, ahogyan új és új személyek elevenedtek meg alakításaiban - mégis mindegyik Horváth Teri volt - fogalmazott Bogyay Katalin. Kitért arra, hogy Horváth Teri a színművészeti főiskola legendás osztályába járt, Soós Imre, Tarsoly Elemér, Lászlóffy Kata, Szemes Mari, Váradi Hédi, Buss Gyula, Hacser Józsa, Psota Irén és Berek Kati volt az osztálytársa.

"Horváth Teri élete egy elsodort világ és a felmorzsolt tehetség tanúságtétele" - mondta a szakállamtitkár.

A pályatársak nevében Szirtes Ági személyes hangon szólt.

"Színészként már nem viseled olyan büszkén a fejkendőt, mint királyné a koronáját. Már nem mondod: sok-sok titkuk van az asszonyoknak, és aki ezeket a titkokat meg tudja fejteni, az színész" - jelentette ki.

Búcsúztatására volt osztálytársa, Psota Irén virágokat küldött, a Thália Színház új igazgatója, Zimányi Zsófia is koszorúval emlékezett meg Horvát Teriről.

Horváth Teri 1929-ben született Rábatamásiban. A Színművészeti Akadémia elvégzése után 1952-ben az Ifjúsági Színházhoz szerződött, 1953-tól a Madách Színház, 1961-90-ben a Jókai Színház, majd a Thália Színház tagja volt.

1981-ben lépett utoljára színpadra, akkor a Thália Színházban Najmán Anát alakította Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című darabjában. 1973-ban Kossuth-díjban, 1956-ban és 1964-ben Jászai Mari-díjban részesült. 1969-ben érdemes művész címet kapott.