Igor a kajak történetét a Novaja Gazeta című hetilapnak küldte el, ahol gyűjtik az áttörhetetlen bürokráciával kapcsolatos eseteket.

A vonatkozó törvény előírja, hogy a 225 kilogrammnál nagyobb teherbírású vízi járműveket regisztráltatni kell az említett felügyelőségen.

Igor telefonon megkérdezte a felügyelőséget, magával kell-e hoznia kajakját a bejegyzéshez, de nem kellett. A helyszínen egy idős hivatalnok átadott egy kérdőívet, majd az ügyfél csodálkozását látva felajánlotta, hogy segít kitölteni.

A hajó kikötőhelyeként Igor lakását jelölte meg, tonnában közlendő vízkiszorítását 0,4 tonnában, majd átnyújtott egy listát azokkal a meghibásodásokkal, amelyek esetén tilos a járművet használni, s kért egy aláírást egy igazolásra, miszerint Igor részesült a szükséges oktatásban.

Ezután lediktálta az általa kiadott rendszámot azzal, hogy azt a tulaj úgy viszi fel a járműve mindkét oldalára, ahogy akarja, akár filctollal is, ha naponta hajlandó újraírni, s a kajak papírjaira ráírta, hogy a jármű átment a műszaki vizsgán.

Mindezek után elolvastatta Igorral azon holmik felsorolását, amelyeknek meg kell lenni a kajakban: többek között nélkülözhetetlen az elülső és a hátulsó reflektor, a horgony hozzá való lánccal, drót, elsősegély-csomag, és mentőmellények. Tűzoltó készülékre nincs szükség - válaszolta kérdésre, némi gondolkodás után a hivatalnok.

Végül kiadta a kajak forgalmi engedélyét egy csekk kíséretében, amellyel 60 rubelt - mintegy 420 forintot - kellett befizetni.

Igor azt írta a lapnak: mindez nevetséges lenne, ha nem lenne olyan szomorú, ugyanis a teljességgel idióta törvény előírásainak megsértőit súlyosan büntetik, akár a kajakjukat is elkobozhatják.