Az „őszödi beszéd” utáni időszak az ellenzék számára ugyanolyan szerencsétlen volt, mint a kormány számára, bár a Fidesz inkább közép-, illetve hosszútávon. A kormánynak egészen mostanáig nem sikerül lemosnia magáról a beszéddel együtt kibukott hazugságokat, azaz a bevallott, tudatos félrevezetést. Ezt az azóta egyedüliként maradt kormánypárt, az MSZP egy jól sikerült miniszterelnök-váltással az őszödi legitimációdeficit nagy részétől (ha nem is az egésztől) meg tud szabadulni.

Törleszteni kell

Ezzel szemben a Fidesznél törleszteni kell, ugyanis a Gyurcsány lemondásáig tartó Kossuth téri demonstrációknak egészen a hétvégéig tartani kellett volna, mindemellett pedig Orbán Viktor hetvenkét órás ultimátumából sem lett semmi a világon. Ezek után igen sokan adtak hangot elégedetlenségüknek, amelynek farvizén a radikális jobboldal vélhetőleg erősödött pár százalékot. A Szövetség baja 2006-ban ugyanis az lett (utólag), hogy mindaz, amit mondtak szájkaraténak bizonyult, s kiderült, hogy nem volt mögötte lehetőség/bátorság elérni a kormány bukását.

A hétvége fejleményeinek, vagyis Gyurcsány lemondásának kezelése most finomabb – bár nem nélkülözi a logikai buktatókat. Azzal, hogy a Fidesz „nem tárgyal új kormányról”, csak az előrehozott választásokról, erőt demonstrál, úgy, ahogy tette azt az „őszödi beszéd” kiszivárgásának kapcsán is. A különbség annyi, hogy egyelőre a jobboldali nagypárt a lehetséges veszteségek minimalizálására törekszik, s nem igyekszik a folyamatok élére lépni. A mondandó („nem tárgyalunk, csak az előrehozott választásokról”) hatásos, ez rendben van.

Nem borítják a bilit

A Fidesz viszont, annak ellenére, hogy egyre többen kérik rajta számon a tényleges cselekvést, valószínűleg nem fogja kiborítani a bilit, s nem fogja az utcáról kikényszeríteni az előrehozott választásokat. Ez azt sejteti, hogy ők maguk is már leginkább a 2010-es választások biztos megnyerésében bíznak. Csak annyit tesznek a népszerűség fenntartásáért, amennyit feltétlenül muszáj. Ennek a politikának az előnye, hogy ha minden marad a mostani kerékvágásban, akkor igen hatékony eszköznek bizonyulhat az elsöprő választási sikerhez. Hátránya azonban az, hogy a politika igen gyorsan meg tud változni (erről éppen a szocialisták tudnak beszélni), s egyelőre azt sem tudjuk, hogy ki lesz az új miniszterelnök, s hogy az új kormányfőnek milyen társadalmi fogadtatása lesz.

„Az MSZP bukott párt” – mondja a Fidesz. Azonban, amikor a (mindenkori) kormányfő nyilvánosságbeli befolyása sokkal nagyobb mint a kormányé (a német mintára átvett kancellári típusú demokrácia ilyenkor üt vissza), akkor tulajdonképpen az ellenfél nem a kormány(párt), hanem a pártvezér, illetve az emblematikus figurák. Az MSZP-ben (és a kormányban) Gyurcsány Ferenc olyan mértékben testesítette meg a pártot (és a kormányt) hogy bukása egyértelműen az MSZP és a kormány bukása. Az ő felváltása viszont éppen ezért segíti a tiszta lappal indulás képzetét: új miniszterelnök választásával gyakorlatilag új arc testesíti meg a kormányt, azaz a korábbi hibák feledésbe merülhetnek, s elindulhat az MSZP, mint kormánypárt népszerűsége is felfelé.

Lottóötös taktika?

Ezzel Gyurcsány persze nem járna rosszul, hiszen az MSZP elnökeként – kicsit háttérbe szorulva – egyszer csak előbújhat még – ha nem is miniszterelnökként, de például jól fizető miniszteri székbe is pottyanhat egy választási győzelem esetén. Választási vereség esetén pedig nem semmisülne meg egy 10 százalékos középpárt élén.

A kivárásnak tehát az a hátránya, hogy sokféle elméleti veszély áll fenn, amelyek bármikor válhatnak gyakorlati buktatókkal. Gyurcsányt is hívták már lottóötösnek.