A második világháború példátlan vérontása folyamán voltak olyanok, akik fegyvereket állítottak fel a saját katonáik háta mögé, s amikor azt látták, hogy hátrálnak, a sajátjaik lőttek. Akkor mindegy volt az emberélet.

Azóta eltelt hatvan év, s nem csak a világméretű háborút sikerült eddig elkerülni, de az emberi gondolkodás olyan irányba vitte az európai politikát, amelynek hangsúlyos eleme a fenntartható fejlődés, illetve a környezetterhelés minimalizálása. Egy nem régen megjelent tanulmány szerint úgy halad az európai politika, hogy pár évtizeden belül a karbonszegény, illetve újrahasznosítható energiaforrások felhasználása tekintetében világelső lehet az Európai Unió. Ehhez csupán megfelelő beruházások, azaz helyesen elosztott és felhasznált pénz kell.

A forradalom vezéralakja

A tanulmány szerint ezzel a harmadik ipari forradalom vezéralakja az EU lehet, ahogy a számítástechnikában vezető USA vezette a második ipari forradalmat. Andris Piebalgs lett energiaügyi biztos, a tanulmány szerzője elmondja: vannak, akik tagadják, hogy az energiabiztonság és a klímaváltozás (amely témában nem vonatkoztathatunk el a környezetszennyezéstől) a jelenlegi politikusi generáció legnagyobb kihívása.

Szó persze nem csak arról van, hogy „vannak, akik tagadják” a klímaváltozás (globális felmelegedés) és az energiaellátás fontosságát hanem érdemes körbenézni például a nagyhatalmak háza táján, amelyek régi reflexei még élénken élnek, s a birodalmi érdekeket nem rendelik alá a – túlzás nélkül állítható – világ érdekének. Az USA, Kína, Ausztrália, s Oroszország vagy nem írták alá a kiotói egyezményt, vagy nem tartják be. A kérdés persze nem is maga Kiotó (és nem is az, hogy az erőművek szennyeznek-e, vagy más), hanem a szándék megléte, illetve annak hiánya.

Európa ugyanakkor – a lett biztos szerint – forradalom előtt van, amelynek a kulcsa az, hogy az európai államok a saját kezükbe igyekeznek venni az energiafelhasználást. „ A gáz és olajcsövek, amelyek ellátják az EU-t nyersanyaggal inkább a cégek érdekét szolgálja, semmint az Unióét” – írja a biztos. A gondolat után felmerülhet viszont az, hogy az igazi probléma tehát kettős: a környezetszennyezés aggasztó mértéke és még aggasztóbb, ma már érezhető hatásai, s az orosz gáztól való függés, aminek súlyosságát világosan megmutatta, hogy Kelet-Közép-Európa nagy része gáz, illetve fűtés nélkül maradt télen.

Rákényszerülve

Európa rá van kényszerítve a megújuló energiaforrások használatára, nincs más választás. Rövid időn belül a 20 százalékos részesedést tűzte ki célul az Európai Unió a megújuló energiaforrások felhasználását illetően – mondta a HírExtrának Lányi András egyetemi tanár, az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja.

Lányi szerint mind a környezettudatosság, mind az Oroszországtól való függés közrejátszik abban, hogy a téma újabb lökést kapott. Európa szempontjából a globális felmelegedés nem a távoli jövő kérdése, hanem napjaink egyik katasztrofális folyamata. Mindeközben egyre markánsabb az Unió olajhatalmaknak való kiszolgáltatottsága is. Ezzel az európai gazdaság mérhetetlenül sebezhetővé vált.

A jelenlegi gazdálkodás mellett nincs annak esélye, hogy az Európai Uniós lakossága a megújuló energiahordozókra alapozza a mindennapi életét – mondta Lányi. Azonban a megújuló energiával egyenrangú a jelentősége napjaink energiahasználatában az ésszerűségnek, illetve a hatékonyságnak. Mi magyarok annyi energiát pazarlunk el tökéletesen feleslegesen a korszerűtlen fűtési rendszerek, vagy a korszerűtlen építési szabványok miatt, amely mennyiség megfelel egy a paksi atomerőmű méretének megfelelő erőmű teljesítményével.

Nem kell lemondani semmiről

Nem arról van szó, hogy bármiről is le kellene mondani. Arról van szó – mondja Lányi András –, hogy csupán az energiapazarlást kell megszüntetni. Másfelől pedig a megújuló energia bekapcsolása egy ország gazdaságába mindig nehézkesebb és kevésbé gazdaságos – eleinte. Viszont a helyi, kommunális energiaellátást akár holnaptól át lehetne állítani a megújuló energiahordozók keverékére A szél-, a nap-, illetve a geotermikus energia, valamint a helyben keletkező biomassza bármely kisebb településnek az energiaellátását biztosítani tudná. Ehhez a rendszert decentralizálni kellene, s a támogatásokat úgy csoportosítani – mondta a szakértő. Minden új technológia beruházást igényel, a régi mindig gazdaságosabb, mert bejáratott. Az újat támogatni kell, hogy bebizonyíthassa gazdaságosságát, s ez hiányzik nálunk – jegyezte meg Lányi András.

Az ösztönzőket, a szabályozást kell módosítani, s a támogatásokat átcsoportosítani a megújuló energiahordozók és a hatékonyságnövelő intézkedések térfelére. Így elérhető lenne az, hogy mind a termelő, mind a fogyasztó számára érdek legyen az áttérés.

Az előrejelzések is bajosak

Az Európai Unió energiaigényének ma még 50 százalékát fedezi külföldről (ebben különösen fontos partner Oroszország), azonban 2-3 évtizeden belül ez az arány a 70 százalékot is elérheti. A kihívást csak erősíti, hogy 80 százalékban a fosszilis energiahordozókat használjuk az EU területén. Egyes elemzések szerint 2030-ra az olaj 93, míg a földgáz 84 százalékát importból kell fedezni, ami már nem csak energiapolitikai, de környezet-, illetve természetvédelmi kérdés is.

Az Európai Bizottság három évvel ezelőtt alkotott zöld könyve a belső piac erősítésével, valamint új stratégia alkotásával kívánta az ellátás biztonságát növelni, mindemellett a megújuló energiaforrásokat illetően új ütemterv kidolgozását mondta ki.

A tervekkel végül csupán egy probléma várható: a tagállami hozzáállás kérdése, ugyanis nem lehet olyanról megállapodni, amit a tagállamok nem akarnak. Lányi András is elmondta: lehetőség éppenséggel lenne rá, de türelem és akarat nincs.

A környezet szennyezése, a globális felmelegedés ugyanakkor rövid időn belül még több emberéletbe fog kerülni, a késlekedés pedig csak súlyosbítja a helyzetet.