Ebben a környezetben - a banki finanszírozás egyre szigorodó követelményeivel összhangban - meghatározó szerep jut a jól felépített, megalapozott és reális üzleti terveknek, amelyek lényeges információkkal szolgálhatnak a valós vállalatérték felméréséhez – figyelmeztet a Deloitte.

Kovács Domonkos, a Deloitte Vállalatértékelés és Pénzügyi modellezés üzletágának igazgatója szerint a globális pénzügyi válság közepette a felelős vállalatértékelés fontossága különös jelentőséget kapott a befektetési szakmában, amely jelenleg történelmi súlyú bizalmi válságot él át. A vállalatértékelés, illetve általában az eszközértékelés jelentősége abban rejlik, hogy adott esetben cégek, befektetések finanszírozhatóságára, tőkehelyzetének alakulására gyakorolhat a korábbiaknál jóval nagyobb hatást. Különösen igaz ez a számviteli szabályokból következő, terven felüli értékcsökkenési vizsgálatok (impairment test-ek) eredményeinek egy adott vállalat tőkehelyzetére gyakorolt esetleges negatív hatásai kapcsán. Az eszközértékelés (ideértve a vállalatértékelést is) előtt álló legnagyobb kihívás most éppen az, hogy megfelelően el kell tudnia különíteni a válság nyomán kialakult rövid távú, a „pánik” szülte negatív hatásokat, amelyek rontják egy adott eszköz értékét, azoktól a fundamentumokat érintő hatásoktól, amelyek hosszú távon befolyásolják az eszközértékelést.

Csak az alapos összehasonlító vizsgálatok, és a lehető legszélesebb körben beszerzett, releváns piaci információk segítségével adható felelős válasz a vállalat könyveiben szereplő eszközök - így például egy korábbi befektetéssel kapcsolatban kimutatott goodwill - értékének alakulására. Ugyanezen információk segítenek megválaszolni többek között olyan alapvető kérdéseket is, hogy a cash-flow előrejelzés alapján szavatolható-e egyáltalán a vállalat további, folyamatos működése, illetve bankok általi finanszírozhatósága. A legfontosabb kockázatok kiszűréséhez az érzékenységvizsgálat elvégzése mellett célszerű felmérni azt is, hogy a korábbi években felvett hiteleknél megszabott körülmények sérülhettek-e, illetve a banki megállapodásokban meghatározott feltételeket képes lesz-e továbbra is teljesíteni a vállalkozás, számolnia kell-e például a nemteljesítés kockázatával (default risk).

Felmerül tehát a kérdés, hogy az adott vállalat megfelelően módosította-e a válság előtti idők kalkulációjában használt feltételezéseket, figyelembe vette-e a megváltozott piaci helyzetet, a kereslet változását – hiszen a cégek akár fél évvel ezelőtt is még teljesen más körülményekkel találkozhattak a piacon. A pillanatnyi gazdasági kilátásokkal összefüggésben ugyanis romlik a cégek cashflow–generálási képessége, és drámai emelkedés volt megfigyelhető a közelmúltban a tőkeköltségek alakulásában, aminek közvetlen, negatív hatása lehet a beruházások nettó jelenértékére – tette hozzá Kovács Domonkos.

Amint azt a befektetések minimális, szintetikus tőkeköltségének alakulásáról készült régiós összehasonlítás is mutatja: Magyarországon a vízválasztónak tartott tavaly őszi, amerikai csődhullámot megelőző időszakban a kiinduló tőkeköltség mindvégig valamivel a régiós átlag felett, de megbízhatóan a 10 százalékos mérték alatt maradt. Majd 2008 októberében-novemberében ez a mutató ugrásszerűen felszökött 11 százalék fölé, az elmúlt hetekben pedig időszakosan már a 12 százalékot is megközelítette. A vizsgált térségen belül egyedül Romániában alakul magasabb szinten a befektetések tőkeköltsége, itt a régiós szinten eleve magas, 10 százalék feletti értékről az utóbbi fél évben drasztikus, 6-7 százalékos növekedésnek voltunk tanúi.