Az egykori lengyel elnök, Lech Walesa az emigráláson gondolkodik, mert sokak szerint együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel. Távozásával óriási veszteség érné Lengyelországot.

A köztársasági elnök nekiment az élő legendának

Lech Walesa a kelet- és közép-európai demokratikus átmenetek élő jelképe. Megkérdőjelezhetetlen tekintély, olyan formátum, akitől még azok is tartanak és azok is tisztelik, akik egyébként támadják.

Már tavaly – egy akkor megjelent könyvben – tényként közölte két történész azt a régi vádat, miszerint Walesa a kommunista lengyel titkosszolgálat besúgója volt. Slawomir Cenckiewicz és Piotr Gontarczyk állítása szerint Walesa 1971 és 1976 között a lengyel titkosszolgálatnak készített „Bolek” fedőnéven jelentéseket. (1971-ben az akkor a gdanski hajógyárban dolgozó villanyszerelőt kiengedték a börtönből – ahová azért került, mert illegális sztrájkot szervezett –, majd 1976-ban elbocsátották a hajógyárból.)

Az eddig már többször felmerült vádat most az teszi különösen súlyossá, hogy a vádlókhoz csatlakozott maga Lech Kaczynski köztársasági elnök is, aki egy televíziós interjú során alátámasztotta a két történész értesülését.

A lengyel konzervatív jobboldal vezető politikusai, a Kaczynski-fivérek (Lech és Jaroslaw) közeli munkatársai voltak Walesának a Szolidaritás-korszak idején, de 1990-es elnökké választása után összevesztek vele.

A sértődöttség vélhetően azóta is hajtja őket, s ennek lehet az eredménye a mostani vád megerősítése is Lech Kaczynski részéről.

"Walesa életrajzának vannak bizonyos gyenge pontjai, annak ellenére, hogy az 1980-as években a nemzet vezetője volt. Egy demokratikus társadalomnak joga van megismernie az igazságot" - tette hozzá” – nyilatkozta félreérthetetlenül a köztársasági elnök.

„Elhagyom az országot!”

Lech Walesa a rá nehezedő nyomás hatására végül a napokban jelentette be: emigrál, ha büntetlenek maradnak azok a történészek, akik munkáikban a kommunista rezsim titkosrendőrségével való együttműködéssel vádolták őt. A Szolidaritás szakszervezet legendás alapítója és Lengyelország első elnöke erről a minap beszélt.

„Ez nem egy áprilisi tréfa. Olyan gúnyiratok jelentek meg, amelyeket egy demokratikus állam nem tűrhet meg” – mondta az egykori elnök.

Ezek az iratok a náci és a kommunista korszak bűneit vizsgáló Nemzeti Emlékezet Intézet több történésze által kiadott két olyan könyv, amelyekben azzal vádolták Walesát, hogy a titkosszolgálat besúgója volt.

A volt ellenzéki vezető nyilvánosan elismerte, hogy „aláírt egy papírt” egyik előállítása során, de mindig is abszurdnak nevezte a kommunista rendőrséggel való együttműködéséről szóló vádakat. Az ügy még 2000-ben bíróság elé is került, de a törvényszék tisztázta is őt a vádak alól.

„Azzal a kéréssel fordultam a legfőbb ügyészhez és a képviselőház elnökéhez, hogy gondoskodjanak e vádak tisztázásáról. Tekintve, hogy ezek a támadások a demokratikus államnak egy olyan intézete részéről értek engem, amelynek létrejöttéért harcoltam, a továbbiakban nem veszek részt semmilyen (a rendszerváltozás 20. évfordulójával kapcsolatos) állami ünnepségen.

Ha semmi nem történik az ügyben, akkor visszaadom mindem díjamat és kitüntetésemet, majd pedig – ha ezzel sem érek célt – elhagyom az országot” – mondta Walesa.

„Lengyelországnak szüksége van önre!”

A Walesát ért vádak és a kialakult helyzet reagálásra késztette az ország jelenlegi vezetőit is.

Donald Tusk kormányfő arra kérte hétfőn a volt elnököt, hogy ne váltsa be fenyegetéseit, amelyeket „jogos felháborodásában” tett.

„Lengyelországnak szüksége van Lech Walesára, az ő tekintélyére” – jelentette ki Tusk.