Választásunk Szijjártó Péterre esett, akiről köztudott a szókimondása, és hogy kendőzetlenül vállalja minden szavát. Sok mindenről meg van a véleménye, híven képviseli a FIDESZ politikáját. Fiatalemberként az iskolapadból egyből a politikában találta magát és korának köszönhetően nem „fertőződött” meg a múlt rendszer beidegződéseitől.

Hogyan került kapcsolatba a politikával?

A győri Bencés gimnáziumba jártam, és egy nemzeti ünnepen, 1995-ben járt ott Orbán Viktor, mint meghívott vendég. Fenomenális hatással volt rám és társaimra: akkoriban kezdett szerveződni a polgári ellenzéki összefogás, és arról mesélt hosszasan a gimnázium diákjainak. Ezek után lettem tagja a helyi Fidesz szervezetnek.



Ahogy nézem, akkora hatással volt Önre az akkori politika, hogy azóta üstökösként száguld előre!

Akár így is mondhatjuk. 1998-ban volt az első nagy megmérettetésem Győrben, ahol önkormányzati jelöltként indítottak és bár nagyon kikaptunk, a választási szabályok érdekessége miatt mégis tagja lettem a képviselőtestületnek 20 évesen. Akkoriban körülbelül 30-an voltunk a helyi szervezetben, ma már 400 körül. Ezek után kezdtük megszervezni a Fidelitast is Győrött.

Család mit szólt hozzá?

Nem örültek neki, hogy politizálok. A családom egy jobboldali, mélyen vallásos család, és az előző rendszerben „üldözöttnek” számítottak. Szüleim tipikusan azok az emberek, akik négyévente szavaznak, és ha győznek azok, akikre a voksukat tették, akkor örülnek. Amúgy is ritkán látjuk egymást, így nem beszélünk sem az ő üzleti tevékenységükről – mert engem nem érdekel -, sem politikáról, mert vannak kellemesebb témák, amikor végre együtt lehetünk.

Tíz év tapasztalattal a háta mögött hol tart most az ország Ön szerint?

Gyászos a helyzet, mert a görcsös hatalomhoz való ragaszkodás komoly károkat okoz az országnak.

Ezt azért mondják magukra is. Jelen pillanatban úgy látom, hogy mindkét oldal „vezérei” mögé sorakoztak fel az emberek, akikből az egyik most megbukott, de nem nagyon láttam sehol a világban, hogy egy bukott miniszterelnököt újból indítanak megint, Olaszországot kivéve. Márpedig a Fidesz ezt már többször eljátszotta, sőt, megint Orbán Viktor a miniszterelnöki jelölt.

Szerintem minket nehéz lenne a hatalomhoz való ragaszkodással vádolni azok után, hogy hét éve nem is kormányzunk. Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltségéről 2006-ban döntés született és a Fideszben minden egyes személyi döntés érvényben van mindaddig, amíg azzal ellenkező határozat nem születik.

Az lehet, de sokan azzal vádolják az elnök urat, hogy azért teszi, amit tesz, mert mindenáron vissza akarja szerezni, bármi áron az ország irányítását.

Szerintem a kormányzati felelősségvállalás és a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás két nagyon különböző dolog. Ha megnézzük, hogy 1998 és 2002 között milyen teljesítményt nyújtott az ország, akkor megállapíthatjuk, hogy a polgári felelős kormánya volt Magyarországnak. Ami viszont 2002 óta zajlik, na, azt hívom én a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásnak.