Holokauszt megemlékezés: a felejtés felébresztheti a szélsőjobbot?

A Holokauszt Emlékközpont által szervezett Az áldozatok arca pályázat eredményhirdetésén az író kijelentette: tapasztalatai szerint "a magyarországi újnácizmus előretörését Nyugaton megrökönyödéssel figyelik", ezért, mint mondta, "elővigyázatosnak kell lennünk, emlékeznünk kell arra, hogy lépett fel ember (...) ember ellen" a második világháború idején.

Sándor Iván úgy fogalmazott: "a demokrata ember nem fél, de félti a demokráciát, szembenéz a múltjával és nem engedi ki a palackból a rontás szellemét". Hozzátette: a második világháború idején "ugyanazok juttatták a zsidókat pusztulásba, akik az ország katonáit a Don-kanyarba vezényelték, ugyanazok lőtték a zsidókat a Dunába, akik egész Magyarország lakosságát nyomorba taszították".

Az író felidézte, hogy Kárpátalján zárták először a zsidóságot gettókba a második világháború idején az akkori Magyarországon, s a diszkriminatív törvényhozással mintegy egymillió magyar embert fosztottak meg jogaiktól.

Martinkovits Judit, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója beszédében hangsúlyozta: a pályázattal "az egyes áldozatot, az embert helyezték a megemlékezés középpontjába". Az utókor ugyanis nem felejtheti el, hogy egész közösségek pusztultak el, "a hiány róluk szól, férjekről, feleségekről, édesapákról, édesanyákról, gyermekekről". Ezekből az arcokból is állt a korabeli társadalom, akik és akiknek utódai a mai társadalomból hiányoznak - mutatott rá.

Elmondta: korábban ötszáz portréfotót sikerült a holokauszt áldozatairól összegyűjteniük, amelyek még a vészkorszakot megelőző időben, békés viszonyok között ábrázolják őket. Az áldozatok arca elnevezésű projekttel további 450 hasonló típusú kép került elő, ami többi között olyan közgyűjteményeknek köszönhető, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Zsidó Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum vagy az Országos Színháztörténeti Intézet - közölte.

Ehhez a gyűjtéshez járult hozzá a diákok számára 2008-ban meghirdetett fotópályázat, eddig mintegy ezer kép gyűlt össze. A kezdeményezést szeretnék folytatni vidéki múzeumokkal, helytörténeti közgyűjteményekkel és magánemberekkel együttműködve - jegyezte meg.

A díjakat odaítélő bírálóbizottság tagja, Pécsi-Pollner Katalin utalt arra: a pályázattal az volt a céljuk, hogy "nevet és arcot adjanak az áldozatoknak".

A Holocaust Közalapítvány kuratóriumának elnöke, Székely Gábor nyújtotta át a fődíjakat Heindl Péter magyarmecskei tanárnak és növendékeinek, Szarvas Mártonnak, a Leöwey Klára Gimnázium tanulójának és Tóthné Unghy Ilona tanárnak, különdíjban pedig Mókus Viktória pécsi gimnazista és Nemes Richárd pécsi egyetemista részesült.

A bírálóbizottság értékelése szerint Heindl Péter és javarészt roma diákjai "olyan fotókat kutattak fel a roma holokauszt áldozatairól, amelyek unikumnak számítanak". Szarvas Márton saját dédnagyapja, Weisz Dezső életét dolgozta fel. Tóthné Unghy Ilona a simontornyai bőrgyárban dolgozó zsidóság életét mutatta be. A különdíjasok két túlélő életét dolgozták fel mozgóképanyaggal.

A díjátadás végén a résztvevők a Holokauszt Emlékközpont több mint 120 ezer nevet tartalmazó emlékfalánál mécsest gyújtottak a holokauszt áldozatainak emlékére.
Az Országgyűlés döntése értelmében 2001-től minden évben április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját. A kezdeményezés Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter nevéhez fűződik, aki javasolta, hogy a középiskolákban minden évben ezen a napon emlékezzenek meg a holokausztról.

Kárpátalján, az akkori Magyarország területén 1944. április 16-án nyitották meg az első gettót. Néhány hónap alatt több százezer vidéki zsidót hurcoltak haláltáborokba. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg.