Általános forgatókönyv

A válság által generált tüntetéseknek van egy általános forgatókönyvük, amely a helyi viszonyok szerint módosul. A világválsággal egy évvel ezelőtt senki sem számolt, így érthető módon ezt a kormányok nem is kalkulálták bele akkori programjukba. Mikor a válság elérte az országokat, sokan nem tettek túl sok mindent, hanem próbáltak bizakodók lenni. Aztán amikor kiderült, hogy mekkora a gond, és hogy csak rosszabb lesz, akkor hirtelen akkora megszorításokat hoztak, amekkorát a nép nem nézhetett tüntetések nélkül.

A legtöbb esetben vagy akkor tódultak az utcára, amikor kiderült, hogy nem tették meg a megfelelő lépéseket, vagy akkor, amikor hirtelen megtették (egy vagy több csapásra). A válság miatt mindenhol nő a munka nélküliség, rosszabbodnak a gazdasági adatok, amik több elégedetlenkedőt jelentenek. A több elégedetlenkedő hajlamosabb radikálisabb fordulatokra, így ez a radikálisabb erőknek kedvez.

Mindezt összevetve láthatjuk, hogy a politikai feszültségek kiéleződnek, és az utcán jóval többen lesznek egy tüntetésen, mint általában. Elegendő létszámmal és eltökéltséggel el lehet mozdítani a kormányt, ami remélhetően jobb kormányhoz vezet. Láthattunk erre példát mostanában Moldovában, Grúziában, Thaiföldön, de korábban Csehországban és Magyarországon is.

Afrikai viszonyok

Mindez azonban Afrikában kissé máshogy van. A fekete kontinensen elfogadottabb az erőszak, főleg ha politikáról van szó: elnökök így tartják kézben a hatalmat - vagy épp így döntik meg őket - , a két oldal szimpatizánsai gyakran halált követelő összecsapásokat rendeznek, és még sorolhatnánk. Nem változik sokat a helyzet akkor sem, ha Afrika legfejlettebb és nemzetközileg legelfogadottabb államáról, a Dél Afrikai Köztársaságról beszélünk.

Késekkel, machetékkel, és egyéb éles eszközökkel felfegyverkezett dühös tömeg kedden elfoglalta az ország legértékesebb farmját, amely szerepelt föld-helyreállítási programban. Ez csupán az egyike azon számos farm közül, amit az apartehidben földjüket vesztett négy közösség tagjai foglaltak el. A helyi Buisness Day nevezetű lap szerint a betolakodók elégedetlenek a program folyamatával, azon figyelmeztetések ellenére, hogy a program szerint három évbe telhet, mire visszatérhetnek az akkor erősen elhanyagolt farmokra. Az eset a nyugati Mpumalanga tartományban történt.

Emiatt bukhat a kormány?

Könnyen lehet, mivel ez ott egy tüntetésnek számít - világviszonylatban Dél-Afrikában van a legtöbb tüntetés - és 2009 április 25-én tartják a választásokat. Az elnöki posztért folyó, tárgyalásokkal és vádakkal tarkított politikai belharc után ez az eset sem jön jól az egyébként is meggyengült, ám egy éve még 2/3-os többségre pályázó ANC-nek. Az apartheid után, 1994-től végig uralkodó, kifejezetten demokratikus párt egyik szlogenje ugyanis épp a földreformmal kapcsolatos: 2013-ra a művelhető földek 30 százalékát fekete tulajdonba ígérte.

A földreform érzékeny téma az országban. Kritikusok szerint rontja a beruházásokat, a kereskedelmi farm-szektorban, és drasztikusan csökkenti azon földek számát, amiket a kereskedelmi mezőgazdaságban lehet hasznosítani. Mások szerint a program könnyen olyan utat járhat be, mint a Zimbabwe-t csődbe juttató földreform - vagyis csökkentheti a farmok termőképeségét, ami tovább súlyosbíthatja a gazdasági válságot. Más lakosok véleményét pedig fent olvashattuk, a kormány pedig bizakodik népe belátásban és képességeiben.