Hogyan állnak az EP-választásokra való felkészüléssel?

Van egy kiváló listánk, amelyen már az új politikai elit körvonalai látszanak, fiatal munkásokkal, egyetemistákkal, vállalkozókkal. Én vezetem a listát, mint a párt legismertebb személyisége, második helyen egy 35 éves postás fiatalember van, harmadikon pedig egy orvos. Ezzel fejezzük ki azt, hogy új emberekre van szükség Magyarország európai képviseletében is.

Van egy jó programunk, kiadtuk a Megérte? Ezt akartad? című kiadványunkat, amely összeveti a múltat a jelennel, valamint a Mit akar a munkáspárt? című brosúrát. Ezeket az emberek jól fogadják.

Harmadfelől lázasan folyik a kopogtatócédula-gyűjtés. Ez persze nagyon nehéz, mert húsvét volt, jön május elseje, de leginkább azért, mert a kormánypártok és a parlamenti pártok nagyon megutáltatták a politikát az emberekkel.

Mennyire tudják az akaratukat tolmácsolni az emberek felé, mennyi emberhez jutnak el?

Az emberek annak ellenére tudnak arról, hogy van Munkáspárt, hogy az adófizetők pénzén fenntartott állami televízióban évek óta nem szerepelhet a Munkáspárt, a Nap TV-be se hívnak már. Ahol néha megjelenhetünk, azok a kisebb televíziók, mint a HírTV, az Echo TV, vagy a Duna TV, illetőleg helyi televíziók. Annak ellenére tudnak rólunk, hogy végül is médiablokádban vagyunk.

Mekkora a Munkáspárt társadalmi beágyazottsága?

Az elmúlt években lényegesen átalakult a párt bázisa. A húsz évvel ezelőtti TSZ-parasztság, agrárértelmiség, nagyipari üzemek társadalma megkopott, vagy eltűnt. Nincsenek már TSZ-parasztok, nincsenek nagy magyar üzemek. Kialakulóban van azonban egy új munkáspárti bázis, amely kezd tudatosodni. Ilyenek a pályakezdő fiatalok, akik jelentős számban szimpatizálnak velünk, ilyenek a szegényebb családból induló munkás és értelmiségi fiatalok egy része, s ilyen a 40-50 évesek nemzedéke, akik láttak már valamit a szocialista múltból, s ebben a világban nehéz helyzetben vannak.

A munkásság körében is kezd ez érződni. Körbejártunk sok céget, a Suzukinál majdnem mindennapos vendégek vagyunk, az emberek fogadják a Munkáspártot. Ez azonban sok esetben egyelőre érdeklődés a részükről, sokan nem jutottak még el arra, hogy meghozzák a történelmi döntésüket, hogy ezen túl a Munkáspártra szavaznak.

Az egy-egy generáció, társadalmi réteg által megfogalmazott igények hozhatóak közös nevezőre?

Életkortól függetlenül minden szegény embernek ugyanaz a gondja: nincs pénze, nincs munkája, nincsenek európai bérek, míg az adók magasak, a megterhelések. Kevésbé igaz ez a nyugdíjas társadalomra, ezért a nyugdíjasok jelentős része sajnos elfogadja a szocialista párt demagógiáját, illetve azért mert nekik van lakásuk, ha kevés is, de van némi jövedelmük, míg egy középkorúnál, egy fiatalkorúnál ez nincs feltétlenül így.

Tartják a kapcsolatot külföldi baloldali pártokkal…

Hogyne, az az európai unióban működő baloldali pártnak része vagyunk, illetve itt a Kommunista és Munkáspártok Nemzetközi Együttműködése. Ez utóbbi intézménynek is aktív részei vagyunk.

Milyen változások mentek végbe a külföldi baloldali pártoknál a rendszerváltások óta?

Két tendencia látszik. Egyik, hogy a pártok harcosabbá válnak, mint például a görög, vagy a portugál kommunista pártok, vagy a brazil kommunisták. Ezekben a munkásság részvétele is erős. Másik tendencia, hogy egyesek lefekszenek a kapitalizmusnak, akik engedik, hogy megvásárolják őket. Ennek következményeit látjuk Olaszországban, ahol a kommunisták a háború óta először este ki, vagy a francia kommunisták sem erősek. Németországban is ezt látjuk.

A Munkáspárt?

Mi azt gondoljuk, hogy nem egyezkedni kell a kapitalizmussal. A mai világban az a miénk, amit kiharcolunk magunknak, legyen az egy munkaköpeny, vagy a választójog, a nagyobb médiajelenlét.

Milyen változásokat terveznek a Munkáspártban? Egy interjúnkban a politikai elemző is hiányolta a változást a Munkáspárt életében.

A Munkáspárt jelenti ma a legnagyobb kihívást a parlamenti pártok számára, s ez túlzás nélkül állítható Ha nem így lenne, akkor engednének minket megjelenni az újságokban, televíziókban. Akkor tudnánk szembesíteni az álbaloldali szocialista politikát a valódi baloldali, munkáspárti politikával. Ebből fakadóan jelentősen megerősödnénk. A szocialista pártnak ez nem érdeke, félnek tőlünk mint a tűztől, ezért kitalálják, hogy meg kellene változnunk, legyen engedékenyebb, európaibb. Ha ezen az úton mennénk, akkor olyanokká válnánk mint a Vajnai-Tamás Gáspár fémjelezte Zöld Baloldal, amely a szavakban ellenzi a kapitalizmust, valójában viszont támogatja a kapitalista politikát folytató MSZP-t.

A Fidesznek persze érdeke egy erős Munkáspárt, hiszen akármilyen jók a közvélemény-kutatások eredményei rájuk nézve, a baloldali választókat nem tudják meghódítani. Legfeljebb akkor tud a Fidesz nyerni, ha a csalódott baloldali szavazók nem mennek szavazni. Ez azonban kétséges, s ilyen-olyan manipulációval ezeket a szavazókat az MSZP maga mellé állíthatja.

Másik részről persze zavarja őket, hogy van egy konzekvens baloldali párt. Mi azt gondoljuk, hogy jót tenne egy erősebb Munkáspárt, mert ma azért nem lehet sok esetben eredményeket elérni, mert nem lehet néven nevezni a dolgokat. Olyan pártok küzdenek az erkölcsi tisztaságért, amelyek maguk is fertőzöttek: nincs joguk rendet, fegyelmet, tisztaságot követelni, mert valamilyen mértékben mindegyikük sáros. Ezért kell olyan párt, amelyik nem lopott, nem csalt, nem korrumpálódott.

A politikai elemző szerint a kommunista jelző még azok számára sem hívózó, akik egyébként radikális baloldali politikát igényelnek…

Ez az MSZP, illetőleg a szocialista-liberális szavazótábor egy részének a lelki fájdalma. Mi azt mondjuk, hogy a politikai piacon rózsaszín van, aki vöröset akar venni, annak nem a rózsaszínt áruló boltba kell bemenni. Mi vöröset kínálunk, tudva, hogy egyelőre kicsi még rá a kereslet. Lehet, hogy rövid távon valamit veszítünk, de hosszú távon nyerünk ezzel.

A kommunista jelző helyett nem lett volna valami más, amivel rövid távon is jól járnának?

Valamilyen módon el kell határolódnunk attól az álbaloldali politikától, ami Magyarországon van. A szocialista jelző már lejáratódott. Szocialistának nevezi magát Gyurcsány Ferenc is, meg Adolf Hitler is, persze mindegyik a maga módján. Marad még a munkás szó, amit vállalunk, viszont szükséges egy ideológiai jelző. Ezért vettük be a nevünkbe kommunista szót, ami semmi mást nem jelent, mint hogy nagyon elégedetlenek vagyunk azzal a kapitalizmussal, ami van. Nem a múltra utal, nem a száz évvel ezelőtti dolgokra utal, hanem inkább a jövőre.

Bevettünk ugyanakkor még egy jelzőt, amiről kevés szó esik: mi Magyar Kommunista Munkáspárt vagyunk. Védjük a magyar kultúrát, a magyar vállalkozót, a magyar gazdaságot azzal az elhatalmasodott nyugati uralommal szemben, ami elhatalmasodott Magyarországon.