Nyolcvanéves Kányádi Sándor

"Petőfi, Weöres, Kányádi - a három Sándorok szövetsége. Ők azok, akik a magyar irodalomban eljutottak az értől az óceánig" - fogalmazott köszöntőjében Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke, aki a magyar irodalom egyik vezérlő ezredesének nevezte Kányádi Sándort, aki 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-, 1998-ban Magyar Örökség-díjat kapott, idén március 15-én pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét vehette át.

A kulturális tárca nevében Schneider Márta szakállamtitkár arra kérte Kányádi Sándort, hogy ne tartsa be, amit korábban mondott, vagyis hogy bizonyos életkor után már nem fog verset írni. Mint mondta, mivel Kányádi már minden kitüntetést megkapott, amit művész Magyarországon megkaphat, újabbat már nem tudott hozni, ezért egy arany hegyű tollat hozott neki, "amivel muszáj verset írni".

A Magyar PEN Klub főtitkára, Benyhe János arról beszélt, hogy Kányádi mindenütt ott van, valami módon mindenek felett az erdélyi magyar közösségi és művészeti életben. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága részéről Görömbei András azt mondta, Kányádi úgy teremtett értékes művészetet, hogy verseit mindenütt mondják, azokat rengeteg nyelvre lefordították. Hozzátette: életműve az európai kultúra része.

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság idén Kányádi Sándornak ítélte oda az egyik Babits Mihály Alkotói Emlékdíjat, amelyet Sipos Lajos elnök adott át Kányádi Sándornak. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke úgy fogalmazott, hogy mivel a költők népe vagyunk, Kányádi születésnapján nemzetünket, magyarságunkat, történelmünket is köszöntjük.

"Egy személyben költő és tanú, korának hiteles krónikása, tetőtől talpig európai polgár, tipikusan kelet-közép-európai művészsorssal. Verseiből kicseng a nemzeti, a nemzetiségi felelősségtudat" - mondta a Partium Irodalmi Társaság elnöke, Barabás Zoltán, utalva arra, hogy Kányádi élete nagyobb részében, a rendszerváltás előtt a diktatórikus Romániában alkotott. A Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója, Koncz Gábor "fehéringes közmagyarnak", "a szeretet nem nyugdíjazható napszámosának" nevezte az ünnepeltet.

Mint elhangzott, Kányádi Sándor két esztendővel ezelőtt indult életmű-sorozatában a Helikon kiadónál eddig három kötete jelent meg, most pedig egy róla szóló albumot adtak ki.

Kányádi Sándor, aki májusban tölti be a nyolcvanat, az ünnepség végén elmondta: megható számára, ami elhangzott, ám kedves kollégája, Lászlóffy Aladár minapi halála miatt nagyon szomorú.

Az írót, költőt köszöntő műsorban fellépett a Kányádi verseit megzenésítő Kaláka együttes, valamint Havas Judit előadóművész.

Kányádi Sándor 1950-től publikál, dolgozott gyermeklapoknál, verseskötetei közül is több szól a gyerekeknek, például a Három bárány, a Kenyérmadár és a Tavaszi tarisznya. Drámai hangoltságú versekben adott számot arról, hogy a bukaresti zsarnokság milyen nyomasztó súllyal nehezedett az erdélyi magyar életre és kultúrára (Krónikás ének, Visszafojtott szavak a Házsongárdban). Az 1989-es politikai változások után nemcsak a múlttal vetett számot, hanem keserű iróniával arra is figyelmeztetett, hogy a zsarnokság továbbra is él a társadalom mélyebb szerkezeteiben (Kuplé a vörös villamosról).

Fő művei közé tartozik A bánatos királylány kútja címmel megjelent, verseket, meséket, történeteket tartalmazó kötet, a Fából vaskarikát című mesekönyv. A Világlátott egérke meseregénye 1985-ben, a Küküllő kalendárium 1989-ben jelent meg. Vannak vidékek címmel 1992-ben látott napvilágot válogatott verseit tartalmazó kötete, 2001-ben Meddig ér a rigófütty? című meséskönyve, 2004-ben pedig két könyve is megjelent Válogatott versek, illetve Zümmögő címmel. Gazdag életművének része az erdélyi szász, valamint jiddis népköltészetet feldolgozó kötet, és számos műfordítás. Vannak vidékek címmel 1989-ben lemeze is megjelent.