A rendezvénysorozatot még a világrecesszió előtt szervezték meg, de vezetői remélik, hogy „a lassítás filozófiája” eggyel több érvet kap a gazdasági válsággal arra, hogy elfogadják. A világ őrült módon gyorsult évtizedeken át, aztán összeomlott. Ha a száguldó életnek a gazdasági katasztrófa az eredménye, mondják a szervezők, akkor talán eljött a pillanat, amikor meg kell próbálni lassabban élni.

A SlowDown ötlete három londonitól jött, akik korábban még szinte akkor sem álltak meg, ha ki kellett menniük: Tessa Watt-tól, a BBC rádiós producerétől, Deepe Patel menedzsmenttanácsadótól és Amanda Stone egykori szoftverprogramozótól. Először saját életükre alkalmazták a „lassítás” koncepcióját, most pedig már úgy próbálják eladni a tömegeknek, mint egy újfajta evangéliumot.

„Véget kellett, hogy érjen a fogyasztási mánia, a munka, az őrült élet spirálja. Minek kell annyira rohanni? A gazdasági válság fájdalmas, de alkalom lehet arra, hogy elgondolkodjunk, mit akarunk a világtól; hogy megtanuljunk értékelni olyan dolgokat, amelyeket szem elől tévesztettünk túlságosan sietős életünk során” – nyilatkozta a La Repubblica című olasz lapnak Tessa Watt, akiből meditációoktató lett.

A fesztiválon verselőadások, borkóstolás, meditációs programok zajlanak, a nyitány azonban egy séta volt a London Bridge-en a késő délutáni csúcsforgalom idején, majd este vitát rendeztek a greenwich-i csillagászati obszervatóriumban, az időzónák O kilométerkövénél. Mi másról is szólhatna az eszmecsere, mint az idő mibenlétéről. Lesznek tanfolyamok gyertyafényes vacsorák rendezésére, valamint újra megtanítják az érdeklődőket tollal írni.

A Lassíts! szellemében jelent meg a napokban egy könyv, amelynek címe Hogyan legyünk lusták, hogyan legyünk szabadok? Jellemző az is, hogy a Financial Times, amelyet a kapitalizmus egyik bástyájának tekintenek, minden szombaton közöl egy rovatot, amelynek címe „Lassítósáv”.