Pataki Zita az általa szinte naponta elmondott, néha hektikus időjárással ellentétben derűsnek, kiegyensúlyozottnak, harmonikusnak tűnik a külső szemlélő számára, és hogy ez a valóságban is így van, arról személyes találkozónk során győződhettem meg magam is.

Bár saját bevallása szerint nem volt ez mindig így, mostanra számtalan olyan tapasztalattal rendelkezik, amelyek átsegítették őt korábbi problémái többségén. Épp ezért kívánja átadni most ezeket hivatalos keretek között másoknak is.

Még a mi számunkra is nehéz volt kezdetben szavakba önteni, pontosan mivel is foglalkozik irodánk - meséli Zita. – Van közöttünk kommunikációs szakember, pszichológus is, de nagyon megosztjuk a szerepeket. Egymást kiegészítve dolgozunk, ez csak így működik jól. Egyelőre négyszemközti beszélgetéseket vagyis egyszemélyes tréningeket vállalunk, illetve előadásokat tartunk, nyáron pl. két hónapon át országjáró körútra indulunk, ahová nőket és férfiakat is várunk. Ezeket a nyári esti előadásokat egyfajta „ismerkedési esttel” szeretnénk zárni. Bár nem ez az elsődleges célunk, szó van arról is, hogy hamarosan társkereső portálokkal közösen működve kiegészítsük, hatékonyabbá tegyük egymás munkáját. Tanfolyam jelleggel csak ősszel nyitunk, akkor már 4-6 fős csoportokban folyik majd a műhelymunka.

Mi a Te konkrét feladatod a csapatban?

Ami engem illet – nyelvész végzettségemmel – a kommunikációs részt viszem, a párbeszédekkel kapcsolatban tudok a hozzám forduló embereknek segíteni, hiszen ezt tanultam, ez érdekel igazán. Sokat tanultam az elmúlt tíz évben, de még egyetemista koromban fogalmazódott meg bennem ennek a mostani vállalkozásnak a lehetősége, és talán másoknak furcsa módon a modern irodalom megértése vezetett erre a felismerésre. Ugyanis amikor elolvasva az 1800-as évek végén íródott Ibsen: Nóra című művét, amelyben a feleség először ülteti le a férjét, mondván, beszélni akar vele a kapcsolatukról, a házasságukról, eszembe jutott erről már akkor, hogy nagy valószínűséggel rengeteg nő jut el oda, hogy felismerve a helyzetet, ezt a beszélgetésre való kérést intézi a párjához, de az esetek többségében nem sikerül a kommunikáció, így a problémák is megmaradnak.

Sokan egyáltalában nem tudnak beszélgetni egymással.

Sajnos így igaz. Amikor egyetem után egy ideig iskolában tanítottam, rájöttem: elsősorban nem arra kellene a gyerekeket megtanítani, hogy húzzák alá az alanyt és az állítmányt, hanem például hogyan viselkedjenek bizonyos szituációkban, hogyan vitatkozzanak, érveljenek, felnőttként hogyan győzzék meg párjukat, netán főnöküket adott dolgokról. Ezek bizony a nyelvészetnek és a kommunikációnak igen szép területei, és én próbáltam ezeket is megtanítani a gyerekeknek. A legszebb, hogy azóta kaptam pozitív visszajelzéseket tőlük, miszerint beváltak az évekkel ezelőtt adott tanácsaim.

Rengeteg ember tudja, mi a problémája, de nem lehet belőle kimozdítani.

Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani komplex módszerünkkel. Az emberek magukkal cipelik a múltjukat, ha tetszik, ha nem, és legtöbbször onnét eredeztethetőek a problémáik is. Ezeket is megpróbáljuk feltárni, az egyik trénerünk például a szülőkkel is találkozik.

Vannak olyan „esetek”, amiket nem vállaltok?

Hogyne, hiszen mi nem orvosi rendelőként működünk. A súlyosabb ügyeknél pszichiáterhez, pszichológushoz irányítjuk a hozzánk fordulót, vagy ha mondjuk szexológusra volna szüksége, akkor ahhoz.

Mennyiben más a Ti módszeretek?

Mondanék erre egy példát: az utóbbi időben lefogytam tíz kilót és sikerült meg is tartanom a formámat, azóta is sok hölgy megkeres, hogy segítsek, adjak konkrét tanácsot. Schobert Norbit is sokan megkeresik, és mindenki mást is, aki így vagy úgy, de segíthet. Norbi például férfiként, sportolóként, olyan emberként, akinek nap mint nap a mozgás és a táplálkozás a szakmája, egészen máshogy-máshonnan közelít a fogyókúrázás problematikájához. Én nőként megéltem olyan érzéseket, amelyeket ő sohasem fog megélni, és emiatt talán többet is hozzáadhatok ehhez a témához.

Eddig milyen típusú problémákkal találkoztatok leginkább személyes tréningeitek során?

Leginkább azok a 25 és 45 év közötti hölgyek fordultak hozzánk párkapcsolati gondjaikkal, akik vagy társtalanok, vagy pedig nem tudnak kiteljesedni a párkapcsolatukban. Leggyakrabban a saját nemüket, a nőiességüket nem tudják megélni.

Miért van az vajon, hogy okos, intelligens, művelt emberek pontosan tudják problémáik okát, mégsem tesznek ellene úgy, hogy jobb legyen az életük?

Ez lehet rejtély, de lehet teljesen konkrét oka is. Azért nehéz, mert egy kapcsolatban az egyik fél cselekedete a másik fél cselekedete: ami az egyik félben belül történik, ugyanazt éli meg tudatosan vagy tudattalanul a másik is. Ha egy nő pl. arról panaszkodik, hogy párja zárkózott, nem beszélget, ennek okai vannak. A férfi úgy működik ilyenkor, mint Jerikó rózsája: több évi szárazságot is tűr ez a növény, betokozódik, és gyökértelenül sodródik a sivatagban. Ha azonban eső éri, csodálatosan kivirágzik. Ez az emberre is jellemző: betokozódunk, elfojtunk, sodródunk.

Saját párkapcsolatodban tudod alkalmazni a módszereiteket?

Biztos vagyok abban, hogy teljesen más lettem mára, mint tizenöt, öt vagy akárcsak két évvel ezelőtt voltam, hiszen nem csak a kapcsolatok vannak mozgásban, hanem az ember is, de különbséget kell tenni, melyik változik a kettő közül? Ha az ember belát bizonyos dolgokat, sokat fejlődhet élete során. Én a magam életében mindig arra törekedtem, hogy boldog legyek, hogy a félelmeimtől megszabaduljak, hogy több legyek napról napra. És hogy mindebben segítségemre legyen a társam. Ha valaki mellettem szintén boldog tudott lenni, ha én szintén hozzáadtam az ő életéhez, életminőségéhez, akkor képesek voltunk egymás mellett létezni. A kapcsolatok elmúlásának azonban mindig egyértelmű okai vannak. Természetesen az én esetemben is. Nem szabad azonban egyszerűen csak tudomásul venni. Cselekedni kell. Fel kell ismerni a válságot.

A tapasztalataitok szerint mi a leggyakoribb oka a válságnak?

A legnagyobb veszély, a kapcsolat elhalásának legfőbb oka: a szótlanság, a párok közötti kommunikációs szakadék. Persze sokan beszélgetnek, ám mára inkább csak elintézendő, aktuális feladatokról, nevelési kérdésekről, állásgondokról, kiadásokról esik szó egymás között…Ez a mindennapok szervezésének formái, ez technikai jellegű, ”valamiről folyó beszéd”. Ez felszínes kapcsolat, nem közvetlen, élményközeli „kibeszélgetés.”Meg kell tanulnunk egymással elmélyülten (koncentráltan, rendszeresen) beszélni! Aztán sokan azért maradnak meg egy rossz kapcsolatban, mert félnek a magánytól: holott a legrosszabb, ha párkapcsolatban van egyedül az ember! Az, aki el tud válni, annak nagyon fontos volt a kapcsolat.

Egy éve élsz jelenlegi pároddal: mire vágysz a kapcsolatotokban?

Hogy sokáig tartson ez a boldogság! Tudom, hogy ezen „dolgozni kell” nap mint nap, hogy elhidegülés helyett megértsük egymást, hogy az egymás melletti vegetáció helyett együtt fejlődjünk, hogy az érzéketlenné válás helyett folyamatosan mélyítsük kapcsolatukat, aztán teljesedjünk ki a gyerekekben.