A holokauszt nagyon érzékeny téma, ugyanis nem lehet úgy írni róla, hogy valamelyik oldal (a liberálisok, a zsidók, vagy a szélsőjobb) nem küldene el az Antarktiszra kekszet kapálni körülbelül tíz perccel az után, hogy a cikk megjelent. Ha meg megpróbálsz „pártatlan” lenni, akkor közös erővel teszik ezt meg - így remélem most is ez fog történni.

Volt egyszer egy holokauszt...

Nos, a holokauszt elviekben a náci népirtást jelöli, amelynek főként zsidók estek áldozatul. Ez történelmi tény. Épp ezért maga a tiltás is értelmetlen - ugyanis a politika nem tiltathatja meg az embereknek, hogy tényeket tagadjanak, vagyis hülyék legyenek. Ha megtehetné, akkor sok millió ember ülne börtönben. Így bárki mondhatja, hogy a második világháborút Svájc nyerte meg, vagy hogy a tatárjárást lazán visszavertük - ez nem törvénysértés, és nem is lehet az. Minden ember alkotmányos joga hülyének lenni.

A gond ott kezdődik, amikor ezt antiszemitizmusra kezdik felhasználni. A rasszizmus és a hátrányos megkülönböztetés a hülyeséggel ellentétben elviekben büntetendő. Tehát ha valaki a holokauszt-tagadást a rasszizmus kinyilvánítására használja fel, akkor azt igen is lehetne büntetni - bár mint egy írásunkban kifejtettük, a magyar bírói hozzáállás jelenleg mindennél jobban védi a szólásszabadságot, így nem születhetett meg a gyűlöletbeszéd tilalmát kimondó törvény sem.

A tagadás teljes tiltásával - a fenti indokláson kívül - az a probléma, hogy kifejezetten gátolja a történelmi tények megismerését. Ugyanis a II. világháborúval, és így a holokauszttal kapcsolatban sincs még minden tisztázva - a kétkedés pedig az egyik legeredményesebb tudományos hajtóerő. Az kutatók egyik módszertana is ez: addig próbálunk cáfolni valamit, amíg azok igazukat nem vesztik, vagy a cáfolatok be nem bizonyosodnak.

Ekképp vélekedik az egyik, kifejezetten merész történelmi párhuzamokat vonó kutatóintézet is: az Institute for Historcal Review szerint mindig a győztesek írják a történelmet, így pontosan úgy biztos nem történhetett, ahogy azt ma ismerjük. Az alábbi magyarra fordított cikkükben tényleg található pár elgondolkodásra késztető mondat, de kifejezetten híres cikk a holokauszttagadással kapcsolatban az alábbi magyar iromány is, és a téma egyik legismertebb könyve magyarul is olvasható.

Politikai háttér

Bármi történhet, ha valaki zsidózik, akkor az SZDSZ Gusztos Péter vezényletével rögtön ott terem és védelmébe veszi az említett kisebbséget. Ez alapból vállveregetést érdemlő dolog lenne, ha nem egy alakuló kormányülés témáját terelné épp el, gátlástalanul neonácizva, ráadásul téves információk alapján. A túlzott védelemmel néha épp kiemelhetünk egy kisebbséget a tömegből - ahelyett, hogy beolvadásukat segítenénk -, így céltáblává téve őket az átlagos, irigy ember számára („ő csak azért kap többet mint én, mert zsidó?!”) - az SZDSZ pedig sokszor épp ezt csinálja.

Az SZDSZ politikai indokai is egymásnak ellentmondó tényezők: ugyanis liberálisként az egyenlőségre és a szabadságra törekszik, amely itt üti egymást. Az egyenlőség nevében védeni kell a kisebbségeket, ugyanakkor a szabadság nevében nem korlátozható a szólásszabadság, így a holokauszt-tagadás betiltása ellenkezik a párt elveinek egy részével. Hogy végül a zsidók mellett állnak ki, az valószínűleg azért van, mert a párton belül az egyenlőségi szárny került többségbe - valamint mert a választóik nagyon csúnyán megdorgálnák őket, ha nem tennék (a következmények ellenére).

Liberális vesszőfutás

Sajnos a magyar liberalizmust képviselő SZDSZ a napokban nem csak ezzel az akciójával szerzett magának negatív hírnevet. A Jobbikkal vívott bokszmeccsüket tovább folytatják, a szokásos neonácizós hangnemben: ezúttal a Jobbik EP listáján szereplő egyik jelölttel, Szima Judittal van bajuk. Okfejtésében a párt tudatja: szerintük Jobbikos ember nem lehetne a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének elnöke (amely a rendőrség 10 százalékát tömöríti), és ez ügyben Draskovics Tibor rendészeti miniszterhez fordulnak. A dolog kissé erős, ugyanis az alábbi példából kiindulva, minden rendőrt ki kéne zárni a rendőrségből, aki valamilyen párttagsággal, vagy bizonyítható szimpátiával rendelkezik.

A Jobbik viszont nem él a lehetőséggel: az SZDSZ ballépéseit egy nyugodt, kifejezetten értelmes ellenérvelésekkel tarkított válaszban úgy le lehetne szólni, hogy azt nem kizárólag a szélsőjobbal szimpatizálók hallanák meg. De nem, a Jobbik tartja a manapság formálódó, kissé kretén színvonalat, és távol marad az értelmes megnyilvánulásoktól: épp az SZDSZ feloszlatását kezdeményezi és Gusztostól kezdve Gyurcsányig mindenkit perel becsületsértésért.

Hogy mi lesz ennek a politikai majomparádénak a vége, azt nem tudni, azonban mindkét fél jobban járna, ha békejobbot nyújtana, mielőtt agyonverik önmagukat.