Szentendrén saját maga
A Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem ifjú képzőművészeinek munkáiból, valamint Gedeon Péter építész akvarelljeiből és tusrajzaiból nyílik kiállítás május 4-én, illetve 5-én Szentendrén, a városháza galériájában.
2009. május 1. péntek 19:55 - HírExtra
A tavaly a Magyar Örökség részeként elismert régi szentendrei művésztelep 12 alkotójának régi vágya teljesül azzal, hogy nemcsak kapcsolatot teremtettek a hasonló gyökerekre visszanyúló nagyváradi egyetem tehetséges hallgatóival, hanem sikerült őket egy kiállításhoz is megnyerni – mondta az MTI-nek Novotny Tihamér, a Dunakanyar „festői” kisvárosának művészettörténésze.
Szerinte nem is az a legfontosabb, hogy milyen, kevésbé vagy erőteljesebben kiforrott alkotásokat hoznak magukkal a nagyváradiak, hanem az, hogy a határon innen és túl élő képzőművészek közötti „csereprogram” révén megismerhetik egymás gondolkodásmódját, stílusát, s lendületet kapnak a későbbi találkozások.
A május 4-én 18 órakor nyíló kiállításon Tolnai István tanügyi tanácsos, a Nagyváradi Pro Universitate Partium Alapítvány alelnöke és Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere mond köszöntőt, az együttműködés részleteibe Szakács Imre festőművész avatja be a közönséget.
Novotny Tihamér elmondta: a Nagyváradról érkezők nyilván nem véletlenül állítanak ki szívesen a szentendrei galériában, hiszen tudvalévő, hogy a városban több mint 100 hivatásos művész dolgozik, s testvérvárosuk, a francia Barbizon után Európában másodikként érdemelte ki Szentendre a településtábla melletti „festők városa” feliratot.
Május 5-én ugyanebben a galériában Gedeon Péter helyi építész színezett akvarelljeit és tusrajzait nézhetik meg a látogatók.
Az építész az MTI kérdésére, hogy az építészet, vagy a képzőművészet áll-e közelebb hozzá, azt válaszolta: ő olyan építész, aki „mellesleg” szeret rajzolni és festeni. Mint mondta, az első lépcsőben kiállított 24, majd a május 15-től falakra kerülő 26 rajza egyaránt azt a meseszerű hangulatot igyekszik visszaadni, amelyet Szentendre áraszt; a város épületeit, utcáit, tereit, házait ábrázoló akvarellek és tusrajzok ezért "maguk is meseszerűek". Az építész szándékosan csatol szinte „gyerekbetűkkel” írt, mesés történeteket a kiállított munkáihoz. Szerinte így érzékelhető leginkább Szentendre varázsa.
Forrás: MTI