Mennyi ideig tartható fent a szociális rendszer a jelenlegi demográfiai körülmények között?

Nagyon nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy a demográfiai folyamatok következtében mikor omlik össze egy jóléti rendszer, ha egyáltalán összeomlik. Az biztos, hogy a demográfiai öregedés, az idősek arányának egyre magasabb szintje a népességen belül önmagában komoly gondokat okoz például nyugdíjrendszerben és az egészségügyi ellátások területén, hiszen mindkét alrendszerre jellemző, hogy az idősebbek ellátása jóval többe kerül, mint a fiatalabbaké. Az ún. kettős öregedés, vagyis az időseken belül a legidősebbek arányának még fokozottabb emelkedése pedig a hosszú távú gondozás költségeit növeli többszörösére. Kiszámolható például, hogy az időskori halandóság javulása, az élettartamok emelkedése billiós nagyságrendű többleteket igényel a jelenlegi rendszerekben az ellátási szintek fenntartására. Ha van pénz, akkor reform nélkül is kezelhető a demográfiai hatás, ha viszont nincs, vagy nincs elég, akkor valamit tenni kell, hogy összhangba kerüljenek a lehetőségek a szükségletekkel.

Milyen kilátásaink vannak? Maradnak ezek a körülmények?

A demográfiai körülmények egyáltalán nem maradnak változatlanok. Nehezíti e körülmények értékelését, hogy egyik évről a másikra a változások nem tűnnek vészesnek. De hosszabb távon a hatás összegeződik, és hatalmas tehetetlenségi erővel „zúdul” a társadalomra és a gazdaságra.

Vegyük példának a népesség létszámát. Magyarország lakossága 1981-ben 10 millió 700 ezer fő volt, jelenleg éppen még meghaladja a 10 millió főt. Mi ebben a gond? Kevesebben vagyunk, ugyanaz a GDP kevesebb ember között oszlik meg, egy főre több jut. Igen ám, de a hiányzó 700 ezer főből 1 millió 200 ezer fő a 40 éven aluli, azon belül több mint 900 ezer fő a gyermek, mivel az idősebbek létszáma félmillió fővel emelkedett. Ha az így folytatódik, akkor 30 év múlva már 1,4 millió fő hiányzik majd a fiatalok, 1,1 millió fő a fiatal felnőttek közül, sőt már az idősebb munkaképes korúak köréből is negyedmillió, miközben az idősebbek létszáma 1,4 millió fővel emelkedik – az 1981-es „csúcsnépességhez” képest. El lehet dönteni, hogy ezek a változások nem súlyosabbak-e, mint az az „előny”, hogy még kevesebb, akkor már csak 9 millió fő között oszlik meg a GDP. A népesség felgyorsuló öregedése, amit ezekkel az adatokkal jelezni kívántunk, tényleg nagyon súlyos alkalmazkodási problémákat vet fel. És ez csak egy az alapvető demográfiai változások közül, amelyekkel szembesülünk már ma is, még inkább a következő időszakban.

Ön szerint a termékenység vagy a halandóság a fontosabb tényező a demográfiai helyzet jelenlegi alakulásában?

A demográfiai öregedés tényleg kettős folyamat, az időskori életkilátások javulása és az alacsonyabb gyermekszám együttes következménye. A demográfusok között is éles vita van a prioritásokat illetően. Az elöregedésnek kétségkívül a leghangsúlyosabb oka az alacsony születésszám, a fiatal generációk zsugorodása. A nemzetközi tapasztalatok szerint itt az lenne a „gyógyír”, ha fokozottan gyermekbarát társadalmunk minél gyorsabban végre tudná hajtani a gazdasági felzárkózást a legfejlettebb uniós országokhoz. Abban is megállapodhatunk, és minden számítás ezt igazolja, hogy a születések és a halálozások közötti szakadék áthidalása csak három folyamat egyidejű, egymást támogató hatásával lehetséges: a több gyermek vállalása és a hosszabbodó élettartam mellett még az is szükséges, hogy a nemzetközi vándorlás is többletet mutasson, többen jöjjenek hozzánk, mint amennyien elmennek.

A kiegyensúlyozott élet – például egzisztenciális és közbiztonság, rendszeresség, kiszámíthatóság – lehetőségének megteremtése segíthet-e a helyzeten?

Minden erre irányuló kutatás azt húzza alá, hogy tartós kedvező hatást a kiszámítható, gondosan és pontosan célzott, politikai kurzusoktól független, ad-hoc „ráncigálásoktól” mentes, hosszú távú, az alkalmazkodási problémák gyökerét érintő eszközök jelentenek. Nagyon fontos, hogy az egyének és a családok stabil alapokon nyugvó döntéseket hozhassanak, például amikor gyermeket vállalnak. Számos kérdést kell feltenni és megválaszolni, megoldásokat keresni és találni a különböző helyzetben lévők támogatására, sokszor nagyon bonyolult hatásvizsgálatok segítségével, hogy a megoldás optimális lehessen. A fiskális szempontoknak történő mindenáron való megfelelés feltehetőleg nem ebbe az irányba mutat, bár a szempontok létjogosultságát természetesen senki nem vitatja.

A Bajnai-programról készült-e hatástanulmány? Milyen hatással lehet a demográfiára?

A demográfiai folyamatok rövid távú alakulását nagyon nehéz megjósolni. Egy-egy intézkedésre a társadalmi válasz nagyon különböző lehet, hiszen ezeket nem lehet az általános körülményektől, más intézkedésektől elszigetelten vizsgálni. A pontos hatásokat természetesen utólag fogjuk megismerni, ha egyáltalán kimutathatók: a Bokros-csomag demográfiai hatásáról például a mai napig viták folynak. Ha a népesedési folyamatokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a gyermekszám felfelé „kívánkozik”, az élettartam ugyancsak növekedni „szeretne”, de ehelyett mindkét területen stagnálás mutatkozik, és a nemzetközi vándorlási adatok is vonzerőnk csökkenését jelzik. Jó lenne, ha ezeket a folyamatokat legalább annyira támogatni tudnánk, hogy a kívánatos pozitív elmozdulások, ha kis mértékben is, de már rövidtávon jelentkezzenek.

A határon túli magyarságot sokan emlegetik, mint megoldást a hazai munkaerőproblémákra. Van megoldás úgy, hogy a határon túl élő magyarság ne fogyjon el?

A közelmúltban publikáltuk a Kárpát-medencei magyarság előreszámítását országonként, és ebből az derül ki, hogy a határon túli magyarság létszáma jóval gyorsabb ütemben csökken, mint a határon belüli. Ennek csak egy tényezője a bevándorlás Magyarországra, az erős születési hiány, illetve halálozási többlet, továbbá az asszimiláció ugyancsak fajsúlyos tényezők, újabban pedig a más országokba történő kivándorlás is erősebben jelentkezik. A következtetés az, hogy nem lehet és nem szabad a hazai munkaerő-problémákat a szomszédos országokban élő magyarságra alapozva megoldani. Annál is inkább, mert a hazai gazdasági aktivitás is igen alacsony szintű, és ennek növelése is igencsak kívánatos lenne a közeljövőben.