A dolog igazi pikantériája, hogy a szexsztrájkhoz még maga a kenyai miniszterelnök felesége is csatlakozott. Ida Odinga múlthét csütörtökön azt nyilatkozta egy helyi lapnak, hogy abban reménykedik, a házastársi kötelesség ilyen irányú megtagadása még azelőtt elérheti a célját, mielőtt életbe lépne - hála az ügy iszonyatos médiavisszhangjának. „A nők haza akarják vinni a politikai kérdést, még pedig egy ehhez hasonló gyöngéd ráhatáson keresztül” – mondta a kenyai first lady.

Szexsztrájkkal az impotens kormány ellen

A hét elején még kérdéses volt, hogy a sztrájkolók számíthatnak-e Mrs. Odinga támogatására, aki végül is azért döntött a csatlakozás mellett, mivel semmilyen más módot nem látott a férje és az ország miniszterei közötti nézeteltérésekből fakadó kormánypasszivitás felszámolása érdekében. A kelet-afrikai ország politikai életét a 2007-es elnökválasztások óta a csillapíthatatlan nyugtalanság jellemzi, amikor is a frissen hatalomra kerülő Odinga sikkasztással vádolta meg legnagyobb riválisát és az ellenzék vezetőjét, Mwai Kibaki-t.

A botrány kirobbanását követő erőszakos tüntetések során több mint ezer ember vesztette életét és másik 600 ezer maradt otthon nélkül. Az incidens mielőbbi felszámolásának érdekében, a nemzetközi nyomás a kormánypártot hatalommegosztó egyezségre kényszerítette a Kibaki-blokkal, ám a folyamatosan kiújuló viták teljes bénultságra kárhoztatták a szükségkoalíciót, a két erő szétválasztásának ügye azóta is heves követelődzések, és a tudatos döntéshozatali passzivitás útján kap hangot.

"Amíg az ország szenved, a vezetői se élvezzenek"

Külön érdekesség, hogy míg Odinga felesége, a saját tekintélyének kockáztatásával is nevét adta a szexsztrájkhoz, Kibaki neje eddig még nem állt kötélnek. Kérdéses, hogy egy kormány döntéshozatali passzivitásának miért éppen a nászi ágyban kell lecsapódnia, holott a világon mindenhol bevett módszer például, a durcából tehetetlen képviselők szolgálati autóinak elkobzása, vagy a fizetés megvonása.

Mindazonáltal a G10 radikális kezdeményezése több szempontból is szimbolikus értelemmel bír: „Nem úgy kell tekinteni ezt a dolgot, mintha az ország férfi lakosságát akarnánk büntetni, ez csak egy olyan kezdeményezés, ami a valódi kérdésekre kívánja felhívni a figyelmet” – mondta Odinga felesége, ezalatt talán azt értve, hogy őszintén reménykedik abban, hogy férje a szexsztrájk következtében felszabaduló idejét, a nemzeti ügyek előremozdításával fogja eltölteni.

„Nincs béke, nincs p*na!”

A szexsztrájk legnagyobb kritikusai a kezdeményezést egyszerűen csak kenyai „feminista boogie”-nak szignózzák és egyáltalán nem hisznek abban, hogy a nemzetközi sajtót napok óta jellemző derültségen kívül bármilyen más hatása is lesz. Több újságíró már arról cikkezik, hogy a böjt utolsó napjaiban erőszakos cselekedetekre is számítani lehet az olyan családfők részéről, akik koránt sem titulálnak ekkora jelentőséget a „kedvetlen koalíció” életképtelenségének.

Mivel a G10 összesen 11 különböző női csoportot egyesülése, a sztrájkolók vérmérséklete is nagyon vegyes, a megmozdulásban több prostituált is érintett. Az egyik bojkottra hívó szóróanyagon például ez az egyetlen, alkut nem tűrő mondat olvasható: „Ha nincs béke, nincs p*na!” - ezzel sürgetve a különböző politikai érdekcsoportok mielőbbi kiegyezését. Austin Ejiet, a Sunday Monitor ugandai kolumnistája lelkesen éltetve a logikát megjegyzi: „ha a kenyai nők valóban lényegi változtatásokat akarnak elérni, a kéjembargónak nem 7 napig, hanem 70 napon és 70 éjszakán keresztül kellene tartania”.

Cing acel pe kweko ngwiny

- Vonják le az Ejiet-hez hasonló elemzők az ügy tanulságait, magyarán: egyetlen kéz egyedül nem tudja kitárni - mondjuk úgy a „mennyek kapuit”. Az ugandai közmondásba mindössze annyi foglaltatik bele, hogy egy a társadalom támogatásától teljességgel mentes szükségkormányzat – aminek működésképtelenségét a belső ellentétek fokozzák az elviselhetetlenségig – egyedül nem lesz képes a válság diktálta lokális és globális szükségleteket „kielégíteni”. Íme egy távoli ország dilemmája, mely egyszersmind közelebb is van, mint azt elsőre gondolnánk…