Elkapott ez a póker láz

A világon mindenhol hódít a póker: bár szülőhazájában, Amerikában már elérte határait (annak ellenére, hogy pénzben a törvények szerint csak Las Vegasban játszható), de a világ más részein kórosan terjed. Ez a szerencsejáték-függők, szintén kóros elszaporodásával jár együtt, akik egyes helyeken már többen vannak, mint az alkoholisták.

Oroszországban most figyeltek fel erre, így egy tervezet szerint a gombamód szaporodó kaszinókat négy külső régióba száműznék, ami igencsak betenne Moszkva éjszakai életének. Azonban ők a pókert enyhébben ítélik meg: a kaszinók például átalakulhatnának kártyabarlangokká.

Magyarországon mindez szintén ijesztő méreteket öltött: Tatár Gergely, a Magyar Póker Szövetség elnöke szerint hazánkban az elmúlt években ugrásszerűen emelkedett a pókerjátékosok száma. Számbeli adatokra váltva 25-30 ezren űzik versenyszerűen a játékot (két-háromszázan képesek ebből megélni is), az interneten viszont jóval többen, a becslések szerint 150-200 ezer magyar próbál néha szerencsét.

A világhálón 45-50 pókeroldal is elérhető - igaz, a játékosok négyötöde ugyanazt a négy-öt weboldalt keresi csak fel. Funk Sándor addiktológus, a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa pedig arról számolt be április végén, hogy egyre több szerencsejáték-függővel van dolguk.

A hatás visszaköszön a médiában is: az évek során egyre több profi pókerre oktató könyv jelent meg és Korda György kártyamágus is egyre nagyobb médiafelületet kapott. Elkezdték közvetíteni a Sport1-en a komolyabb meccseket, majd a Viasat Majkával, a TV2 meg Kordával és celebekkel indított saját póker-showt.

A leghíresebb magyar pókerbajnok Kaló Dénes, aki nemzetközi megmérettetéseken is komoly pénzeket zsebelt be, valamint az a Fókusz által bemutatott ismeretlen, aki neten egyszerre akár ötven asztalon játszik, és óránként milliókat kaszál. Tatár szerint az országban maximum 150 profi pókerjátékos van, ami nem csoda: ehhez 5-15 milliós „tőke” szükséges.

Adó a kártyára

Mivel eddig költekeztünk, és beköszönt a válság, így a kormány igyekszik minden lehetséges módon növelni a bevételeit, és némileg csökkenteni a kiadásait. Valószínűleg eme elgondolásból származott az az ötlet, ami a pókerezők megadóztatását - és egyben legalizálását - célozza.

A lottó vagy a sportfogadások népszerűségét tekintve nem véletlen hogy a póker megcsapolásából félmilliárd forint bevétel remélnének, amiből megalapítanák az esélyek bankját (könnyebb úgy megadóztatni egy játékot, ha kihirdetjük, hogy a pénzt jó ügyre fordítjuk).

Pénzben játszott pókerszervezésre eddig kizárólag a csekély számú játékkaszinók kapták meg az engedélyt - épp ezért is terjedt el igen széles körben a „zugpóker” -, ám most a törvénytervezettel kártyatermekben is lehetne ilyeneket szervezni, s egyben a zugpókerezőket szankcionálni.

Azonban a tervezet sok értelemben korlátolt: a téteket 20 ezer forintban korlátoznák - egy zugbajnokság össznyereménye akár 700 milliót is elérheti - így a SZJA törvény módosítása után nem számítana jövedelemnek. A tét 85 százaléka menne a nyereményalapba, 10 százaléka a fenntartási költségre, 5 százalék pedig az államnak. Ráadásul egy ilyen helyen maximum 10 asztal lehetne, és ehhez egy igen erős, 50 milliós törzstőke kéne, ami többek szerint nevetséges, és egyértelműen a nagyokat helyezi előtérbe.

Majka szerint „ez megint csak arra lesz jó, hogy a termek nyitására feljogosított cégnek hatalmas bevételeket mutyizzanak le”. De a hasonló véleményen van Pősze Lajos is, a Szerencsejáték Zrt. volt igazgatója, aki „egy jól meghatározható kört” lát körvonalazódni a beadvánnyal élő szocialisták mögött.

Véleménye szerint a nagy összeg miatt a törvénytervezet „hazai hátterű offshore cégeknek, és a külföldi, pókerszervezésre specializálódott társaságoknak ad lehetőséget a megtollasodásra”. Tatár is ekképp száll ringbe: szerinte a mostani ötletet lobbiszándék szülte, ám komoly lehetőség egy jó törvény születésére, így egyeztetést kezdtek a politikusokkal - aminek folytán hivatalosan is napirendre került az 50 milliós törzstőke csökkentése.

Kezdetnek nem rossz

Az elképzelés szerint 20-30 kártyaklub jöhetne így létre, ami hatszáz, új és legális munkahellyel járna. Több pénze lenne az államnak, jutna „szegénybankra” - tehát alapvetően nem egy negatív elképzelés. Csakhogy az egyre jobban terjedő, nem épp hagyományos bevételforrások megadóztatása mindig is komoly nehézségekbe ütközött, és nem kis társadalmi visszhangot váltott ki (igaz itt még nem az online játékok megadóztatására tettek kísérletet).

Rengeteg apró kibújó van, amivel a törvény megkerülhető: lehet ezt olyan műanyagpénzben is játszani, amikért egyes „fanatikus gyűjtők” tízezreket adnak, vagy egyszerű tárgyi nyereményeket adni a nyerteseknek (kocsi, utazás, műtárgy,
jacht...).

A másik nagy hátránya, hogy a függők számát tovább növeli. Horváth Szilveszter pszichológus becslése szerint 50-100 ezer olyan ember él hazánkban, aki kábítószerként hajszolja a játék során termelődő adrenalint - tehát ötször annyian küzdenek játékszenvedéllyel, mint ahányan a droggal.

Ráadásul a kártyabarlangok könnyen késdobálókhoz és drogtanyához hasonló környékké alakulhatnak: elvégre ahol szenvedélybetegség és sok pénz is van, ott előbb utóbb felüti a fejét a baj. Tehát az elképzelés kezdetnek jó, de ezt még sok-sok törvénynek illene követnie, hogy egy normális és legális póker-szubkultúrát alakítson ki.