Mi fán terem?

Függetlenségről beszélni persze borzasztó nehéz, főleg akkor, amikor két oldal egymást váltva uralja a politikát. A vélemény szent és szabad, azonban nincs mindig egyszerű dolga annak, aki pártatlan próbál maradni.

Ezzel kapcsolatban megjegyzendő: nem kizárt, hogy Magyarországra is eljut az a vita, hogy szükséges-e egyáltalán az újságokba véleménycikk. A demokratikus államok sajátja a megfelelő információk tudatában meghozott tudatos döntés elve, vagyis a sajtó dolga nem a győzködés, hanem az ismeretanyagok továbbítása. Ha nem akarunk elszakadni a politikától, mondhatjuk, hogy: a politikai tények közlése, annak valójában, nem ferdítve, lényegét nem változtatva.

Jelen írásnak nem feladata az, hogy pálcát törjön, az sokkal érdekesebb, hogy mennyire lehetséges megtartani a hiteles tájékoztatást akkor, amikor – mint említettük – két politikai oldal uralja a közvéleményt és a politikát. Nagy kérdés ugyanis, hogy mi történik, ha a tények az egyik oldalhoz közelebb állnak, mint a másikhoz, vagy adott esetben egy irracionális döntésről kell kommentárt írni. Politikai elfogultsággal borzasztó egyszerű megvádolni sajtóorgánumokat – s van is jó néhány, amelyik erre rá is szolgál – azonban a lényeg mégis csak az, hogy az elfogulatlanság nem jelent a politikai oldalaktól való egyenlő távolságtartást, azt viszont igen, hogy az információ közlésének eredménye ugyanaz legyen, mint amit az információforrás szánt neki. Az olvasó pedig dönt, hogy tetszik-e neki.

Cenzúra

Szokás azt gondolni, hogy egy pofon ide, egy pofon oda, s mindjárt kiegyensúlyozott lesz minden, lehet pályázni a Pulitzer-díjat. A dolog azonban ennyire nem egyszerű, mivel a politikai oldalak felváltva való ütése még nem vonzza magával a hiteles tájékoztatást, attól még nem jelennek meg minőségi tudósítások. Legfeljebb annyi fog történni, hogy ha kisebb tulajdonossal bír egy sajtóorgánum, akkor folyamatos nyomás alá helyezi magát, aminek a vége általában egy közvetett, vagy közvetlen eszközökkel kieszközölt vezetőségváltás.

Múlt hét pénteki határidővel így jár a Hargita Népe című székely napilap, amely péntektől hivatalosan új lapigazgató-főszerkesztőt kapott. Az okok homályosak, holott az érvek annyira nem: a Hargita megyei tanács a csökkenő példányszámmal, az újság szerkesztőségén belüli szabályozatlan állapotokkal magyarázzák azt a döntést, amely szerint a megye saját maga új vezetőt tett a lap élére. Ezzel úgy fest, hogy egy olyan csapat fog érkezni a laphoz, amelynek igen komoly szakmai hibákat rótt fel a jelenlegi szerkesztőség, valamint amely stáb köztudottan RMDSZ-érzelmű.

A sajtószabadság nem attól lesz teljes, hogy politikai pártoknak, önkormányzatoknak nincs a világon semmi köze egy adott sajtóorgánumhoz. Nevezzenek ki vezetőt, ha akarnak. Annak van köze a sajtószabadsághoz, hogy a munkatársak tehetik-e, ami a dolguk: a tények közlését, még akkor is, ha az adott tény befolyásos intézmény (politikai) érdekeivel ellentétes. Amennyiben pedig egy vezetőt azért ültetnek egy szerkesztőség élére, hogy cenzúrázzon, nos, akkor tiltakozni kell.

A lényeg a gondolkodás és a tényközlés szabadsága, akár pártokkal a háttérben, akár nélkülük.