Védjük meg a nőket otthon is
Az öt hónapja megalakult UNIFEM Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület családon belüli nők elleni erőszak megfékezésére szervezett kampányához néhány óra alatt több mint százan csatlakoztak.
2009. május 11. hétfő 12:32 - HírExtra
Az UNIFEM Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület elnöke, Dobrev Klára arra hívja fel a figyelmet, hogy „Elfogadhatatlan, hogy hazánkban nők és gyermekek százainak kell szenvednie, meghalnia a családon belüli erőszak következtében. Ennek a súlyos problémának az enyhítését az Alkotmánybíróság távoltartási törvény szigorításáról hozott legutóbbi döntése viszont nem segíti elő. Miért kell megvárni azt a pillanatot, amikor már nem lehet megelőzni a véres erőszakot, és a bántalmazó bármikor, bármilyen módon kezet emelhet a családtagjaira?”
Geszti Péter az április 25-i eseményen felolvasta lánya, a 2,8 hónapos Geszti Sára Lujza nyílt levelét, melyet ezúton megosztunk Önökkel:
Kedves civil Nénik és Bácsik!
Elengedtem Apukámat a mai rendezvényre, hogy beszéljen arról: mi a családban mind egyetértünk abban, hogy nem szabad a lányokkal erőszakoskodni, és nem szabad bántani a gyerekeket és öreg embereket sem. Ezért Anyuval együtt felhatalmaztuk a Papát, hogy aláírja a mai tiltakozásról szóló ívet, de megbíztuk Apát, hogy a nevünkben tegyen szóvá még egy kérést.
Ugyanis éppen a Papa mesélte, hogy születésem előtt egy hónappal, január elején az alkotmánybíró bácsikhoz került a távol tartásról szóló törvény, amit a Parlamentben ülő felnőttek ellenszavazat nélkül, négy tartózkodás mellett elfogadtak, pedig az ilyesmi jó ideje nem szokásuk. Ez a törvény 2009. július 1-jén lépne hatályba, pont akkor, amikor én fél éves leszek.
A törvénynek van egy 2/3-dal életbe léptethető szakasza, ez az úgynevezett rendőrségi törvényt változtatná meg azért, hogy a rendőr bácsikat fölhatalmazza a beavatkozásra, vagyis hogy, amikor már pépesre verték valakinek (leginkább lánynak, néninek) a fejét (a leginkább bácsik), akkor nagyon hamar el lehessen vinni onnan a bunyósbálint illetőt.
Apukám szerint ezt addig nem tűzheti napirendjére a Parlament, amíg az alkotmánybíró bácsik nem döntenek arról, hogy alkotmányellenes-e az a törvény. Én ugyan ezt nem értem, mint ahogy azt sem, mikre hivatkoznak a jogász bácsik, úgy, mint módosító tényezők, és miért fontosabb a bántalmazó verekedős emberek kényelme, mint a megvert bántalmazottak védelme. Mert Apukám szerint is fontos a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjog, de nem szabad ezt az emberi méltósághoz, az emberi élethez való alapjog elé helyezni, és egyetértek vele abban, hogy az emberi jogokra hivatkozva nem szabad védelmet nyújtani az emberi jogokat megsértőknek, például akkor sem, amikor kivörösödött, ökölbe rándult arccal „gyűlöletbeszélnek” felnőttek, mert nem emlékeznek arra, hogy azért, mert a bölcsiben mindenkinek más a jele, attól még egyforma dolgok jellemeznek minket a pelenkánkban. És Anyukám is azt mondta, hogy micsoda butaság, hogy ha valaki fél méterrel a tábla mögé lóg az autójával, elviszik a kocsit, az nem korlátozza aránytalanul a tartózkodási hely megválasztásának szabadságát, de ha valaki rendszeresen megdádázza, üti-veri a vele élőket, azt nem szabad ebben korlátozni.
Szóval, arra kérném ezúton az alkotmánybíró bácsikat, hogy minél gyorsabban döntsenek, és segítsenek a törvényt alkotmányosnak találni, mert akkor nekünk, lányoknak egyszerűen jobb lesz. Többen leszünk boldogok, szabadok, méltóságunkban meg nem tépettek, és többen maradunk addig is életben. Anyukám mondta is Apukámnak, hogy lehet, hogy hamarabb megszületne ilyen döntés, ha a nagy, sötét ruhás testületben nénik is dolgoznának, nem pusztán bácsik…
Köszönöm, hogy meghallgattak, és bízom benne, hogy kedvező döntés esetén ez ügyben többé nem lesz, aki fél ebben az országban, akár fél éves, akár száz.
Üdvözlettel:
Geszti Sára Lujza, 2,8 hónapos magyar állampolgár