Hogy mennyi haszna van annak a reklámozásnak? Állítólag megéri, azonban van valami, ami még a hirdetéseknél is fontosabb. Magyarországot hagyományosan vendégszerető országként tartják számon, ami alighanem fontos mindamellett, hogy a nyugati árszínvonalhoz képest – még – olcsóbban lehet elérni az itteni szolgáltatásokat (az „olcsóbbságra” természetesen nem úgy kell gondolni, hogy ha a külföldi bemegy a vendéglőbe, eszik egy levest, s kiviszik ezért a 150 ezer forintos számlát).

Saját képünket javíthatnánk például az idegen nyelvek ismeretével, a városok tisztán tartásával, s a legolcsóbb módszerrel: mosollyal. Gazdasági válság idején persze nagyon nehéz jókedvűnek lenni úgy, hogy egyre többeknél jelent gondot a mindennapi megélhetés, azonban ez a „befektetés” idővel minden bizonnyal visszatérül, mindazonáltal talán még az is előfordulhatna, hogy nem csak a külföldi, de a magyar ember is jobban érezné magát Magyarországon. A világfájdalmat átérezni még nemes dolog is lehet, viszont az nem nemes, ha egy társadalom nem képes kikerülni a pesszimista, pocsék hangulatból.



Faluturizmus

Pedig Magyarországban a mostaninál sokkal nagyobb lehetőség rejlik. Hol van a faluturizmus? A Balaton szép, Budapest is az (lenne, ha…), de azért ideje lenne felfigyelni például arra, hogy az Alföld sem egyenlő a Hortobággyal. A faluturizmus kihaló iparág a mai Magyarországon, ami elég nehezen érthető, hiszen a vidéki tájkultúra legalább annyira látványos, mint bármelyik hegység, s ami jelenlegi helyzetében kétszeresen is kiaknázatlan.

Egyfelől azért, mert Magyarország imázsában a kistelepülésekkel (leszámítva egy-egy frekventált környéket, mint például a Balaton vonzáskörzete) alig találkozunk, másfelől pedig igen régi probléma a települési önkormányzatok anyagi helyzete. A forráshiány jelentősen visszaveti az önkormányzatok infrastrukturális beruházásait, ami a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt rázóssá teszi a faluturizmus felélesztését a tetszhalotti állapotából. Mindezen nehézségek ellenére az alföldi falvak is jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt 20 évben, amit illene észrevenni és kihasználni. Akármilyen mély is egy válság, (valamekkora) turizmus mindig lesz.



A lehetőségek hazája

Dél-keleti szomszédunk más utat választott. Igen nagy reklámmal robbantották be a napokban a Romania, "the land of choice" kampányt, amelyhez társítottak egy szűk hárommillió forintos (10 ezer euró) költségvetésből elkészült „himnuszt” is. Románia persze nem csak a nyersanyaga, de turistavonzó képessége miatt is igen jól járt Erdéllyel 89 évvel ezelőtt; a gyakorlatilag felfedezhetetlen természeti gazdagságú transzilván föld magáért beszél.

Elena Udrea román turisztikai miniszternek tehát nincs borzasztó nehéz dolga, ellentétben velünk. Még akkor is, ha a „turisztikai himnusz” egyszerűen borzasztó butára sikeredett, a miniszter asszony nehézbombázó megjelenése garantáltan felhívja az esetleg lankadó figyelmet Erdély és Románia látványosságaira. Főleg nyert az ügy, ha a kampányhoz még a korábbi román tornászcsillag, Nadia Comaneci is adja az alakját…

Mifelénk tényleg csak a Kilenclyukú hídon pózoló „betyárokra” futja?