A Michigani Egyetem kutatói állatkísérletekben állapították meg, hogy azok a patkányok, melyek agyában egy anyag, a 2-es fibroblaszt-növekedési faktor (FGF2) szintje alacsony volt, sokkal erősebben szorongtak, mint azok, amelyek agyában több volt ebből a vegyületből.

Jó hír azonban, hogy amikor a szorongó patkányok életkörülményein javítottak - felfedezni való játékokat kaptak, akadálypályát vagy nagyobb lakóketrecet -, emelkedett agyukban a szóban forgó anyag szintje és szorongásuk is csökkent. Javier Perez kutatásvezető elmondta, hogy az említett beavatkozások hatására az eredetileg szorongásra hajlamos kisemlősök "ugyanúgy viselkedtek, mint a szükséges vegyülettel megfelelő mennyiségben rendelkező patkányok, szorongásuk mértéke csökkent". Perez hozzátette, hogy a vegyület befecskendezése szintén csökkentette a kísérleti állatok szorongását.

Korábbi tanulmányában a kutatócsoport olyan emberek agyát vizsgálta, akik haláluk előtt súlyos depresszióban szenvedtek. Megállapították, hogy az a génjük, amely az FGF2 vegyület termelődéséért felelős, alulműködött, azaz kevés keletkezett a növekedési faktorból. Ez az anyag elsődlegesen az agy szerveződéséért felel kifejlődése közben, valamint azért, hogy sérülés után helyreállítsa működését.

Perez úgy véli, az agyi vegyület szintje jelezheti, ha valaki genetikailag hajlamos a szorongásra és depresszióra. Ugyanakkor rugalmasan és pozitívan reagálhat a környezeti hatásokra, vélhetően azáltal, hogy megóvja az új agysejteket. Megállapították, hogy a szorongó és a higgadt patkányok agyában azonos számban képződtek új sejtek, ám ezek esélye kisebb volt a túlélésre az erőteljesen szorongó egyedeknél. Az életkörülmények javítása vagy az FGF2 befecskendezése javította a sejtek túlélését is.

"A felfedezés utat nyithat a szorongás célzottabb kezelése felé, amely nem nyugtatáson alapulna majd, mint a mostani gyógyszerek, hanem helyette az állapot valódi oka ellen küzdene" - fogalmazott közleményében Pier Vincenzo Piazza, a Bordeaux-i Egyetem professzora.